Emlékszik még valaki arra, hogy mit éreztünk, gondoltunk és beszéltünk szinte esztendeje, amikor a neonácik nem tudtak eljutni Prága egykori zsidó negyedébe, Josefovba, mert a teljes cseh demokratikus elit kiállása megállította őket?
Azt mondtuk, hogy vajha egyszer ott tartanánk, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, a miniszterelnök, más főméltóságok, a katolikus püspökök és egyéb egyházi vezetők úgy viselkednének, ahogy cseh kollegáik.
Most van ez a zseniális ötlet, a Tarka Magyar, amit jó szívvel és szeretettel támogathat minden épelméjű magyar. Az embernek talán először lehet olyan érzése – és ez nagyon jó érzés -, hogy olyanokkal vonulhat, akiket amúgy egyáltalán nem szeret, sőt, tán még utál is. Mert egyetlen-egy fontos kérdésben egyetértünk: ez pedig az, hogy ki kell söpörni az elpofátlanodott nácikat ebből az országból. És teljesen mindegy, hogy amúgy Gyurcsányt utáljuk vagy Orbánt - csak az a biztos, hogy a nácikat bármelyiknél jobban.
Azt előre lehetett tudni, hogy valaki, valamilyen ürüggyel fölszólítja majd Gyurcsányt, hogy ne menjen el. Mert megosztó, vagy mi a fene. Ne csak politikusként ne menjen – ami jogos is lehet -, hanem magánemberként se. Most az az ürügy, hogy beszélt arról, hogy aláírt. (Nem is ígérhette volna meg, hogy nem beszél. Hiszen, ha szivárog, hogy aláírt, újságírói kérdésre mégse hazudhatja azt, hogy „nem”, és azt se válaszolhatja, hogy „talán”.)
Itt jegyzem meg: tanúja voltam: komoly antifasiszták azt mérlegelték, hogy Tomcat esetleg vonulhatna velük, mert tett valami félreérthető nyilatkozatot. Más, szintén komoly antifasiszták a Tarka Magyarban az állítólag gyurcsányista Charta legyőzőjét szeretnék látni.
Most úgy néz ki a demokráciánk, hogy prágai értelemben legyen civil óriáskoalíció, nagyméltóságokkal, kivéve a miniszterelnököt. Talán egyetlen esélye, kifütyülés ellen, ha álruhában, Tomcat-nek öltözve lopakodik a belvárosba. A felesége meg csikósgúnyát ölt.
Nem tudom, miért érzem már megint: az a szerencsénk, hogy csak pár nap van szombatig, és nem húzza le pondrósföldig a Tarka Magyart a dudva meg a muhar, a fasizmus virágoskertjének haszonnövényei.
Azt mondtuk, hogy vajha egyszer ott tartanánk, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, a miniszterelnök, más főméltóságok, a katolikus püspökök és egyéb egyházi vezetők úgy viselkednének, ahogy cseh kollegáik.
Most van ez a zseniális ötlet, a Tarka Magyar, amit jó szívvel és szeretettel támogathat minden épelméjű magyar. Az embernek talán először lehet olyan érzése – és ez nagyon jó érzés -, hogy olyanokkal vonulhat, akiket amúgy egyáltalán nem szeret, sőt, tán még utál is. Mert egyetlen-egy fontos kérdésben egyetértünk: ez pedig az, hogy ki kell söpörni az elpofátlanodott nácikat ebből az országból. És teljesen mindegy, hogy amúgy Gyurcsányt utáljuk vagy Orbánt - csak az a biztos, hogy a nácikat bármelyiknél jobban.
Azt előre lehetett tudni, hogy valaki, valamilyen ürüggyel fölszólítja majd Gyurcsányt, hogy ne menjen el. Mert megosztó, vagy mi a fene. Ne csak politikusként ne menjen – ami jogos is lehet -, hanem magánemberként se. Most az az ürügy, hogy beszélt arról, hogy aláírt. (Nem is ígérhette volna meg, hogy nem beszél. Hiszen, ha szivárog, hogy aláírt, újságírói kérdésre mégse hazudhatja azt, hogy „nem”, és azt se válaszolhatja, hogy „talán”.)
Itt jegyzem meg: tanúja voltam: komoly antifasiszták azt mérlegelték, hogy Tomcat esetleg vonulhatna velük, mert tett valami félreérthető nyilatkozatot. Más, szintén komoly antifasiszták a Tarka Magyarban az állítólag gyurcsányista Charta legyőzőjét szeretnék látni.
Most úgy néz ki a demokráciánk, hogy prágai értelemben legyen civil óriáskoalíció, nagyméltóságokkal, kivéve a miniszterelnököt. Talán egyetlen esélye, kifütyülés ellen, ha álruhában, Tomcat-nek öltözve lopakodik a belvárosba. A felesége meg csikósgúnyát ölt.
Nem tudom, miért érzem már megint: az a szerencsénk, hogy csak pár nap van szombatig, és nem húzza le pondrósföldig a Tarka Magyart a dudva meg a muhar, a fasizmus virágoskertjének haszonnövényei.
Iván: jó az emlékezeted, de rossz a példád. A cseheket és a nácik elleni prágai összefogást nem lehet párhuzamba állítani a magyar történelemmel, múlttal. Ott hat év (1939-45) kemény megszállás alatt, mint a Harmadik Birodalom része, volt idejük a cseheknek megismeri a náci diktatúrát. Van mi ellen összefogniuk. Magyarország alig egy éves náci megszállását - leszámítva a zsidóságot - a lakosság nem terrornak fogta fel, hanem segítségnek a közelgő „vörös veszedelem” ellen. Azokban a hónapokban a többség saját élete mentésével és a várható szovjet brutalitás mértékével volt elfoglalva. Náci terrorról, nyilvános kivégzésekről, megtorlásokról, falvak lerombolásáról (lásd Lidice) magyar vonatkozásban nem beszélhetünk. Ezért a csehekhez hasonló összefogás errefelé – sajna – nem valószínű. Megjegyzem, ma van 70 éve, hogy a náci hadsereg bevonult a Szudéta-vidékre, azaz a müncheni egyezmény alapján megszállta Csehszlovákia nyugati határvidékét.
VálaszTörléshttp://pocakosgondok.blogspot.com/2008/09/1938.html