Szereptévesztés

Van egy nagyon érdekes eleme a Bayer-ügynek. Már amikor az első tiltakozásokat olvastam, föltűnt nekem, hogy senki nem veti föl a főszerkesztő felelősségét, senki nem követeli Széles Gábortól Kocsis L. Mihály leváltását. Holott még akkor is a főszerkesztő felel egy a lap tartalmáért, ha a tulajdonos kifejetett utasítására jelenik meg egy írás. Módja van ugyanis annak, hogy ne adja a nevét ilyesmihez: lemond. Ennyi. Európában az a szokás, hogy a főszerkesztő vállalja a teljes felelősséget. Minden munkatársáért és minden írásért. Ha ez sérül, akkor a sajtószabadság sérül.
Szeretném itt és most leszögezni: amióta ismerem, nagy tisztelettel vagyok a Magyar Hírlap jelenlegi főszerkesztője iránt, megfontoltan konzervatív, igazán jól író ember, akinek mindig adtam a véleményére. Olyannyira, hogy amikor Gazsó L. Ferencet váltotta a főszerkesztői székben, kifejezetten megnyugvással fogadtam. Arra gondoltam, hogy nem hagyja majd tovább nyomorítani a szerkesztőséget. Erre megjelenik Bayer Zsolt virtigli nyilas írása. És ne feledjük: egy olyan időszakban, amikor fekete egyenruhás fasiszták masíroznak az utcákon, dulakodnak bíróságon és már ellenük tüntetőket is tettlegesen fegyelmeznek.
Hiszem és remélem, hogy Kocsis L. Mihály nem olvasta ezt a mocskot. Csak utólag - mert mondjuk külföldön volt. Az mondja, hogy ő sem szereti Bayer Zsolt nyíltan zsidózó írását - ha ugyan azt írásnak lehet nevezni, mindenesetre betűkből van. Ha viszont ő nem szereti, akkor hogyan került a lapba? Európában az van a kultúrában, hogy ha a főszerkesztőnek nem tetszik egy írás, akkor az nem jelenik meg. Ha egy munkatárs folyamatosan úgy ír, hogy az a főszerkesztő ízlése ellen való, akkor azt az embert elküldi. Mielőtt valaki sajtószabadságért kiáltana, jelzem, hogy ez csak a belső munkatársakra vonatkozik, hiszen természetesen - például a Magyar Nemzetet kivéve - közlünk olyan írásokat is, amelyekkel nem értünk mindenben egyet. Külső szerzőktől, olyanoktól, akik esetleg tőlünk nagyon távoli világnézetből írnak. Ha nem szélsőségesek, nem aljasak, nem sértenek emberi jogokat.
Na de az, hogy egy belső szerzőtől közöljünk valamit, ami szélsőséges, aljas és embertelen - valamint gyűlölködő és ízlésvedlett - elképzelhetetlen. Ha bármit beengedünk a lapba, akkor az azt jelenti, hogy semmi szükség a szerkesztőkre, sőt a főszerkesztőre sem. Szerkessze a tulajdonos valami betanított segédszemélyzettel! Egy lap nem írásokból áll össze, hanem írásokból, képekből - és úgynevezett "szellemiségből". Ha fertőzött írás kerül a lapba, az örökre megfertőzheti a lap lelkét.
A sajtószabadság azt jelenti, hogy egy országban szinte minden megjelenhet, de nagy félreértés vagy szereptévesztés, ha ezt valaki úgy képzeli, bármelyik lapban bármi megjelenhet.
Kocsis L. Mihály azt nyilatkozta lapunknak, hogy bár nem örül a vitának, és a cikknek sem, amely kiváltotta, "még mindig szerencsésebb hangot adni a legkülönbözőbb és tolerálható véleményeknek, mint elfojtani ezeket".
Talán mégis meg kellene kockáztatni az ezek szerint "tolerálható" nyilas nézetek elfojtását. Különös tekintettel arra, hogy például Bayer Zsolt magvas gondolatait nyugodtan kifejtheti számos más fórumon. Kiállhat például gárdaavatáson Pörzse testvér mellé ádázul szónokolni. De amúgy se panaszkodhatunk: az internet tele van nyilas nyomorúsággal. Mindenki azt ír, amit akar. Bár ezeket csak perverzeknek ajánlom, Kocsis L. Mihálynak semmiképpen. Hiszen neki van ízlése, és még bele is betegedhet abba, amit talál.