vasárnap, január 20, 2008

Ama Sumani


Hogy hol tartunk Európában, hogy miképpen sunnyog alánk, belénk a fasizmus - mindenféle utcapiszkító gárda nélkül -, arra jellemző ez a hír:
A 39 éves Ama Sumanit, akinek szervezetében csontvelőrák fejlődött ki, míg Cardiffban élt és dolgozott, a múlt héten küldték vissza Ghánába a hatóságok. A nő öt évvel ezelőtt érkezett Nagy-Britanniába, ahol tanulni kezdett, majd - megsértve a vízumszabályokat - munkát is vállalt. Azért utasították ki, mert lejárt a tartózkodási engedélye. A kétgyerekes özvegyasszonynak vesekárosodása miatt rendszeres dialízisre van szüksége az életben maradáshoz. Több mint egy évig az egyik cardiffi kórházban látták el, hazájában azonban nem biztos, hogy hozzájuthat a kezeléshez. Az accrai kórház ugyanis csak akkor vállalja Ama Sumani ellátását, ha egy összegben kifizeti az első három hónap kórházi költségeit, közel 6 ezer dollárt (több mint egymillió forintot). A brit bevándorlási hivatal vezetője, Lin Homer a belügyi választmányi bizottság előtt azt mondta: a ghánai származású asszony esete nem különleges, csak egy a sok bonyolult ügy közül.

Pedig nem annyira bonyolult: az állítólag keresztény Európában kérdés az, hogy amikor Isten megteremtette a Földet, akkor kijelölte-e a határokat, vagyis megmondta-e előre, hogy ki hol lakhat. Van-e olyan parancs, utasírás, hogy aki Ghánában született, annak ott is kell meghalnia, ha egyszer halálos beteg? Ha nem adott ilyen jelzéseket, akkor az embernek tulajdonképpen nincs joga korlátozni más emberek mozgását. Mégis megtesszük, mert nem tehetünk mást. Hiszen, ha nem tennénk meg, a szegényebb vidékekről olyan sok ember áramlana az éppen gazdagabb, nagyobb eltartó képességű területekre, hogy azok pillanatok alatt lepusztulnának. Ez történik egynémely nagyvárosokban, hiszen számos szabadnak mondott országban nem lehet korlátozni az emberek mozgását. Isten, mint rendesen, kicsit elrontotta a teremtésnek ezt a részét, mégis, tudnunk kell, hogy Isten ellen vétünk, amikor határokat találunk ki, és a velünk amúgy mindenben egyenlő értékű embereket korlátozzuk a mozgásban. Akkor is vétünk, ha vétkünk jogos önvédelem. De ha egy beteg, elesett embert nem kezelünk azon az alapon, hogy ő nem is itt lakik, és jogtalanul él a földünkön, vagyis a jogtalanságra jogot, abból fakadó halálos ítéletet építünk, és az újabb jogtiprásra használjuk, akkor főbenjáró bűnt követünk el.

Ha Európában nem a hétköznapi, nyárspolgári fasizmus uralkodna szinte mindenhol - hanem például a kereszténység vagy a szociáldemokrácia -, akkor lettek volna államok - például a magyar - amelyek erre a hírre azonnal közölték volna, hogy a gyerekeivel együtt befogadják és gyógykezelik Ama Sumanit. Vagy valamelyik egyház, vagy valamelyik jótékony szervezet. Amíg legalább eddig nem jutunk el egyszer, addig közönséges szófosás szolidaritásról, szeretetről meg efféle marhaságokról beszélni, pláne szónokolni. Igaz, de nem lehet, hogy ennyire irigyek és ocsmányak vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése