Tahók módjára

Az IWIW-en indult egy jó dolog: A reklámHANGERŐ elleni szerény civil mozgalom mindenkinek, aki utálja aztat (525 „ismerőse” van már neki, de lesz az még ötezer is). Ezt írja magáról: „Jelöljön be mindenki aki nem szereti a brutális hangerejű reklámokat, előzeteseket, stb... legyen az tv, rádió, mi van még? Aki csak egyszer is frászt kapott már az arcába üvöltő reklámtól bármilyen műsor közben, az tudja miről beszélek.
Itt csak a HANGERŐről van szó. A reklám, mint olyan ellen úgyse lehet...
Természetesen olvassunk, kiránduljunk, élvezzük a családunkat, barátainkat, de ha mégis a tévé, akkor ne úgy, ahogy most csinálják...
Majd ha nagyon sokan leszünk, az egyik jogász kitalálja, hogy kinél/minél kell elindítani és micsodát, hogy ezt a hülyeséget a hangzó médiánál korlátozni lehessen.”
Teljesen rendben van ez, mozgalmat kell indítani. Arról van szó – már számtalanszor írtam -, hogy amikor tévét nézünk, tulajdonképpen vendégül látjuk a csatornákat. Megengedjük nekik, hogy belépjenek a magánszféránkba. Amikor fölhangosítják a reklámokat, akkor ezzel élnek vissza. A bizalmunkkal. Tahók módjára.
Egyébként praktikusan is kárt – vagyis frászt – okoznak a reklámozók. Nálunk például természetes állapot, hogy Kata alszik, én meg még megnézek valami tudományosat vagy katasztrófásat – halkan, persze. Ha nem vigyázok, reklámkor úgy beleordítanak a szobába, hogy Kata fölébred. Pláne lengyelül vagy románul, vagyis végképp fölöslegesen. Nem is értem, hogyan képzelik. Hogy egyáltalán eddig még nem tiltotta be ezt a disznóságot valamilyen hatóság.
Mint ahogy azt se értem, hogyan lehetséges, hogy egy ismeretterjesztő – utazásos – csatorna egyszercsak átválthat keménykedő pornóra. Gondolom, sok százezer ember ízlését sérti. Meg talán a jogait is. Vannak például gyerekek, akik még nem szoktak hozzá az olyan látványhoz, hogy egy nőt alaposan seggbe dugnak, miközben egy másik pasi farka a szájában van, a harmadik meg erősen onanizál, mert történetesen nem jutott neki alkalmatos rés – lehetőleg a nő arcára, hiszen van abban valami izgalmasan megalázós juj de kemény. Az van, hogy mondjuk egy tizenhárom éves és tizenegy hónapos gyerek, ha éjjel fölébred, esetleg bekapcsolja a tévét. Nem biztos, hogy jót tesz a nembéli fejlődésének az ilyesmi. Biztos az is fontos dolog, ha hibbant politikusok azért hőbörögnek, hogy a tizenhat éves fiatalok börtönbe juttathatók legyenek, ha egymást pőrén fényképezik a hülye mobiltelefonokkal, de ez teljesen rendben van. Törvényes, nyilván. (Itt jegyzem meg: semmi kifogásom a pornó ellen, bár engem különösebben nem mulattat. Érthetetlen, miért kell kábelen nyomatni, miközben gyakorlatilag mindenhol, korlátlanul lehet kapni DVD-n.)
Ha már a hírközlés: szombaton – munkanapon - reggel kihunyt a Chello. Hívjuk a központot, és közlik, hogy kedden délután bírnának kijönni. Kata alkudozik: esetleg hétfőn jönnek mégis. Végigjárom az emeletet: kiderül, hogy még két lakásban van se kép, se hang. Hívom a szolgáltatót: arra hivatkozik, hogy azért tud csak kedden jönni, mert csak egyetlen-egy bejelentés érkezett. A miénk. Mondom neki, most jeleztem, hogy még két lakásban nincs internet. Az nem számít: ez még mindig csak egy bejelentés. Jelzem, hogy azért ez így egy kicsit pitiáner. Ráveszem a többieket is a bejelentésre, de természetesen nem jönnek ki se vasárnap, se hétfőn. Egy szegény diszpécserlánynak magyarázom igen mérgesen, hogy szerintem ők egy közszolgáltatást nyújtó hírközlési üzem, és egyszerűen fölfoghatatlan, hogy szombaton és vasárnap nincs emberük. Csak a mi emeletünkön havonta hetvenezret kaszál a UPC, nem létezik, hogy ennyi pénzből ne futna állandó szolgálatra. Mi az, hogy szombaton és vasárnap nem dolgoznak? Az internet ma már nem játék, hanem munkahely is: törvényt kellene hozni arra, hogy csak az szolgáltathat hírközlő alkalmatosságokkal, aki olyan szakemberhálózatot mozgat, amelyik képes, mondjuk négy órán belül a hibaelhárításra. Ha nem képes, ne szolgáltasson. Vagy ha huszonnégy óránál hosszabb a kimaradás, akkor legyen ingyenes az a hónap. Mondjuk.
Végül csakugyan nem tréfáltak: kedden délután lett internet. Mint kiderült, ki kellett cserélni a modemet. Na de miért? Mi okozhatta, hogy három lakásban ugyanazt az eszközt kell kicserélni? Valami történt, és nem hiszem, hogy nem tudták előre, hogy ez be fog következni.
Más: ez is hírközlés: B. meséli, hogy indult a TESCO-ba, és a szomszédasszony megkérte, hogy hozzon neki egy Magyar Nemzetet. Az áruházban megkereste az újságos gondolát, közelített és a következő jelenetnek lehetett tanúja:
Jött egy jól öltözött, bár régebben talán jobb időket látott idősebb úr, fölkapott egy stóc Magyar Nemzetet, majd fogta magát, és minden napilap elé tett belőle néhányat. Hogy eltakarja azokat. Szépen, gondosan. Aztán elment.
B. figyelte, mi történik. Jött a vásárló, látta, hogy csak Magyar Nemzet van, szóvá is tette, és inkább nem vett semmit. És így, tovább.
B. gondosan visszaállította az eredeti állapotot.
Na nekem meg erről jut eszembe: föltűnően sok olvasónk panaszkodik arra, hogy a boltokban és áruházakban nem nagyon lehet kapni Népszavát. Arra kérek minden olvasónkat, hogy vizsgálja meg: nincs-e valami ravasz, takarásos-trükkös oka a baloldali lapok hiányának bizonyos üzletekben? Sajnos el tudom képzelni, hogy ez központilag, persze teljesen alulról jövő népnemzeti ötletből kitalált partizán-cirkusz. Erősen emlékeztet a – tényleg - legszebb kommunista idők kisgenya harci módszereire. Mivel a mai jobboldal jelentős része akkor szocializálódott, nem csoda, ha ilyenek.