A ribiller

Jó alkalmat kapott Orbán Viktor a köztévében arra, hogy Kóka János fölhívására kijelentse: nem akar ribilliót március 15-én, sőt csöndes ünnepet szeretne, vissza szeretné adni az ünnep méltóságát. Történt ugyanis, hogy Orbán följelentette Kókát, mert azt merte mondani, hogy a Fidesz vezére március 15-ből polgárháborút szeretne csinálni.
Bár nem ez a leglényegesebb: micsoda orbánság az, hogy a politikai ellenfelét följelenti, egy ilyen mondatért? Ő, aki… nem is sorolom micsodákat szokott összehordani emberek minősítésére?
Ennél persze lényegesebb: ha nem vette volna észre, most is polgárháború van. Hideg polgárháború. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez legközelebb március tizenötödikén csaphat át melegbe, véresbe, és ez ma gyakorlatilag egyetlen-egy emberen múlik. Orbán Viktornak hívják. Bár tanulhatna abból, hogy a kordonbontáskor ez az érdeklődés hiányában elmaradt.
Orbán nem felejt és nem tanul. Ebben nagyon különbözik az elefántoktól, viszont rettenetesen emberi.
A gyűlölettől és demagógiától püffögő úgynevezett országértékelése után – amelyből csak a reális helyzetértékelés és a jövőkép vázolása hiányzott – most tovább magyarázza, hogy a szocialisták felelnek mindenért, mert nem küldik el Gyurcsány Ferencet. Ennyi. A részéről. Oszt jónapot. Erre még rábibózgat egy kicsit: a demokrácia jele az, ha a nép – mostmár egyazászló alatt nyüzsgő újtöbbségű egyazország – például utcai „politizálással” is elzavarhatja a kormányt. Ehhez meg ő majd valami ösvényt mutat. Például – gondolom – márciusban egy nagy ívű, gyújtó hatású szónoklatban.
Mivel azt nem árulja el, hogy az ő fényes ösvénye – nyilván nem csak Lenint olvasgat szorgalmasan, hanem Maot is – hova vezet, vagyunk egypáran, akik azt gondoljuk, hogy esetleg szakadékhoz. Ez ebben az esetben nem valami közönséges országromlást jelent, hanem emberhalált. Utcai harcokat. Lehet, hogy nem akar polgárháborút, de az, amit nem bánna, az az. Jó, hogy beszélt, nem jó, hogy nem válaszolt Kókának, de így legalább nem hagy kétséget kétségbesett megátalkodottsága felől. Így módunk van dönteni: melyik oldalon állunk, ha sikerül megint fölpiszkálnia a csőcseléket. Mert ne legyen kétsége: elzavartatni csak velük tud. Meleg polgárháborúban.