Kórpasszus

Van Orbán Viktornak egy mondata, ami nyilván nem véletlenül került bele a legújabb Heti Válasz vele készült interjújába. Azért „nyilván”, mert Orbán nyilván elolvasta, miket mondott, és kihúzhatta volna. Jó, hogy nem tette. Az is lehet, hogy politikailag korlátozottan bár, de mégiscsak korrekt ember: tartozik jeleket hagyni a saját elmeállapotáról is, hogy tudjuk, kire szavazunk, vagy kit - és miért - nem választunk meg legközelebb, ha alkalom adódik.
Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan súlyú társadalmi kérdés, amiről hajlandó lenne egyeztetni a miniszterelnökkel, a következőt bírta kinyilatkoztatni: „Az emberi elme előrejelző-képessége korlátozott, de minden erőmmel azon vagyok, hogy Magyarország ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor nekem egy, a demokráciára veszélyt jelentő beteges hazudozóval kell tárgyalnom.”
Jó, munkahipotézisként fogadjuk el, hogy Gyurcsány Ferenc beteges hazudozó. De akkor milyen kórpasszust állítsunk ki erről a példátlan beképzeltségről? Orbán Viktor maga az ország - vagyis az igazi, bár megbitorolt hatalom -, a nép maga, a demokrácia szentségtartója, az oltár szűz őrizője, akire még ránézni se lehet, nemhogy megszólítani, nehogy piszkolódjon... nem is folytatom: egy épelméjű érdeklődő pontosan látja mi minden puffad ebben az emberben.
A kérdés csak az, hogy a mi nagy nem alkuvónk mire jut akkor, ha az ő népének a megátalkodottságról alkotott ítélete végképp elfogyasztja azt az előnyét, ami hónapok óta szépen morzsolódik? És mit mond akkor, ha egy józan pillanatában ráébred, hogy Gyurcsány és az egész baloldal elemi érdeke, hogy - lehetőleg a következő választásokig - ő maradjon az ellenzék fölkent vezére, és pláne ebben a hetvenkét órás ultimátummal elkezdett, egyre tragikomikusabb konok elmeállapotban? Mert bizony: „Az emberi elme előrejelző-képessége korlátozott.”