A rés forrása

Éppen csak vánszorogtam, egész nap. Reggel Kiss Péterrel találkoztunk, mert a szerkesztőségben vendégeskedett. Érdekeseket mondott. Lett volna vagy száz kérdésem, de az ilyen beszélgetések az ilyesmire nem alkalmasak. Az megnyugtató volt, hogy higgadtan értékeli a helyzetet és a dolgokat. Néha az volt az érzésem, hogy túlértékeli Orbán Viktor politikai-stratégiai intelligenciáját és teljesítményét. Bár ez nem lep meg, hiszen elég gyakran hallom szocialistáktól. Mindenki azt képzeli róla, hogy olyan, mint egy nagy sakkozó: jó sok lépést lát előre. Ezzel szemben én úgy látom, hogy Orbán folyamatosan blöfföl, és arra számít, hogy ezt senki nem hiszi el róla. A sok blöfföt az legitimizálja, hogy komolyan veszik, és úgy reagál mindenki, mint ahogy egy normális demokráciában szokás. Mások tartása ad tartást az akcióinak. Ez elég különös, de ügyes. Írni nem tud. A beszédei csapnivalóak. Annyira próbál ravasz lenni, hogy még cselek egymást követő üteme is kiszámítható. A kétfenekezésen azonnal rajtakapható. Ráadásul egyre kellemetlenebb hangon beszél. Olyan ember, aki fölnőtt korában baloldali vagy liberális volt, az nem tud többé hitelesen jobboldali lenni. Nem azért, mert tehetségtelen, hanem azért, mert minden bőrből azért mégse lehet kibújni. Aki ádázul kommunistázik, az olyan, mint a – nyilvánosan - sokat buzivadász jelmezben parádézó férfiak. Látens, és leplezni akarja a hajlamát. Orbán egyetlen számottevő teljesítménye, hogy talált egy csapatot. Nem a szerencsétlen, egyre arctalanabb alvezéreire gondolok, hanem arra, hogy van mögötte pár ember, akik folyamatosan azt kutatják, hogyan lehetne rést találni a demokrácián, a jogrenden, a szokásrenden. Természetesen mindig sikerül. Orbán szinte azonnal lecsap ezekre, és vélhetően valami humort lát abban, hogy megpróbálja megkerülni a parlamentet, az alkotmányt, az íratlan szabályokat. Vitathatatlanul van némi humorforrás ebben, hiszen tükröt tart egy demokráciának. Azonban egy ezeréves társadalmat kár lenézni. Óriási hülyeség folyamatosan azt jelezni, hogy a miénk egy tizenhat éves demokrácia, hogyan is tudna mindenre azonnali választ, meg ugye, most tanuljuk… Nem: ez egy ezeréves ország, amelyik évszázadok óta olyan környezetben él, amelyikben lehetett tanulni. Itt minden rés hamar beforr.