Hülyének nézés

OrbánViktor most ismerkedhet azzal, miféle érzés, ha egy rosszkor és főleg rossz helyen elmondott beszédből kiragadnak részleteket, és annak alapján ítélnek az emberek: Orbán Viktor a strasbourgi nemzetárulkodó. Gyurcsány a hívei előtt beszélt magára nézve terhelő meggondolatlanságokat, ő pedig külföldön ártott mindenkinek - legalábbis próbált. (Követkatonáiról nem is beszélve, akik – miután jó nagyokat köpködtek a magyar kormányra, most ádázul csodálkoznak: az meg merészeli a saját igazságáról tájékoztni a saját nagyköveteit.) Hogy ki ártott többet az országnak, az majd elválik. Egyébként nem az Orbán legnagyobb bűne, ha nehezen másképp értelmezhető mondatokban azt kérte elvbarátaitól, hogy ne segítsék a Gyurcsány-kormányt, hanem az, ahogy kommunistázott. Ő, aki Antall örököseként próbál a jobboldalon vezérkedni, Torgyán és Csurka szintjére jutott. Ez meg itthon is kínos, nyomorult. A hülyeség megbocsátható, a silányság nem.

A nemzetárulkodásnál kicsit még kínosabb az az elképesztő nyomulás, amit a rendőrök – persze őket maga előtt tolva Gyurcsány – ellen indított. Meglepően hiteltelenül érvel valami emberi jogok védelmében. Ha nem látnám és hallanám, nem hinném el, hogy valaki az október huszonharmadikai eseményeket képes úgy beállítani, mintha Budapest utcáin csakis békés ünneplők és demonstrálók lettek volna, és nem történt más, mint az, hogy a szadista rendőrök szórakozásból lecsaptak ezekre. Minden épelméjű ember látta, hogy csakugyan voltak rendőri túlkapások, ám azt nem venni észre, hogy ezeket miféle emberek ezrei váltották ki, és mivel, egyszerűen nevetséges, a hülyének nézés minősített esete.
Orbán persze megint kommunikációs leckének tekinti az egészet, és nem veszi figyelembe, hogy most hiába a zsolozsma: pontosan tudjuk, mi történt, és azt is, hogy neki milyen előkészítő szerepe volt ebben. Hiba, ha egyáltalán nem hat rá, hogy Budapest lakosságának mélységesen elege van a hibbantak és a bűnözők forradalmából. Az itt élők már azt sem értették, hogy a tévészékház ostroma után miért nem tiltottak be minden tüntetést. Az életüket féltik – teljes joggal -, és ez még a párthűséget is fölülírja: inkább Gergényit szeretik, mint Orbánt.
Abban is van valami kínos, ahogy alvezérei mögé állnak. Például az a Tarlós, aki valami rendpártiság nevében tudta védeni a kerületét a homoszexuálisoktól és a hangoskodóktól, most a liberalizmus zászlóvivője lett. Pedig legalább ő – egy független pillanatában - kimondhatta volna, hogy az orbánus szkinhedek, focibarmok és a többi, vérengzésre vágyó baromi demokratikus nyomorult is tett valamit a békétlenségért.