Baló György, hazajött a szabadságból és a köztévében föltette az első lényeges, közérdeklődésre csakugyan méltán számot tartó kérdést az egészségügyi reformmal kapcsolatban magának a miniszternek. Azt, hogy lehet-e ellenőrizni, hogy ki fizet járulékot. A válasz: nem.
Erre az egész vizitdíj meg kórházi hozzájárulás-cirkuszra azért van szükség, mert kevesebbet fizetünk be, mint amennyibe az egészségügy intézményrendszerének fönntartása kerül. És ez tarthatatlan. Nem mondom, hogy ne fizessünk jelképes összegeket, bár az egész eléggé pitiáner és kiábrándító. Teljesen egyetértek azzal, hogy ha már átalakítjuk az egészségügyet, akkor lássuk a koncepciót, a teljes rendszert, és abban ezeket az anti-alamizsnákat, mert ha pontosan tudjuk, hogy mi és miért kell, és esetleg ez csakugyan egy lépés a hálapénz kiváltására, akkor talán el is fogadjuk.
De azt föl nem foghatom, hogy a teljes rendszer kitalálásának és működtetésének miért nem az az első eleme, hogy ellenőrizhetővé tesszük, ki fizet és ki nem. Ugyanis minden baj oka az, hogy ki tudja hány, de vélhetően többszázezres-milliós tömeg egészségügyi ellátását azok fedezik, akik nem tudnak, vagy nem akarnak csalni. Túl sokan csalnak.
Igenis tartsuk el, segítsük azokat, akik önhibájukon kívül nem tudnak befizetni, de egy percig sem tűrhetjük tovább, hogy olyanok szipolyozzanak minket, akik dolgoznak, keresnek, pláne gyarapodnak is. Ha megszorítunk, kezdjük azokkal, akiken van mit.
De mi az, hogy van egy rendszer, adók módjára beszedett kötelező járulékokkal, hatalmas beszedő és elosztó szervezettel, óriási számítógépes rendszerekkel, amelyek elvben másodpercek alatt kiadják, hogy ki, mikor és mennyit fizetett, vagy utána mennyit fizettek, és ezt nem lehet ellenőrizni? És nem lehet illő tisztelettel megkeresni azokat, akik ugyan igénybe veszik a szolgáltatásokat, ám nem, vagy föltűnően keveset fizetnek, hogy hogy is van ez.
Nem kell ám azonnal, már az orvosi rendelőben kimutatni, ha valaki nem fizet! Jó az egy hét múlva is. Olyan rendszert is ki lehet találni, hogy aki ingyen veszi igénybe a szolgáltatást, és nem munkanélküli vagy más okokból kedvezményezett, az utólag fizessen. Piaci áron. Miféle állam ez? Hova költötték azokat a milliárdokat, amelyeket erre szedtek be tőlünk? Bizonyos értelemben ott tartunk, hogy még a közteherviselésig sem jutottunk el. Mert az nem mondható annak, ha egy csomó balek tart el egy csomó szerencsétlent meg élősködőt. Bár, legyünk megengedők, és mondjuk ki: azért ők is balekok ám! Fizetnek ők is. Mostantól, a közértben például. (Népszava)
Nos végtelenül egyszerű a magyarázat. Én az egészségügy reformjával foglalkoztam a diplomamunkámban, és most is az egészségügyben dolgozom, mint több "kiszervezett" egység vezetője. A probléma gyökere abban rejlik, hogy nem lehet a társadalombiztosítást és bármilyen más "piaci" biztosítási terméket összemosni. Gondoljon csak bele abba, hogy ha egy dolgozó, aki 20 évet aktívan munkakezdéstől ledolgozik egy bányában, vagy bármilyen más veszélyes munkahelyen, majd 20 év után egyik napról a másikra elbocsátják, akkor vele mi is a helyzet Ön szerint. Az illlető ekkor 41 éves, majdnem 30 év van még a nyugdíjig, és fél év-két év is eltelhet mire újra munkát talál... Az Ön véleménye szerint, az elbocsátás másnapjától nem élne a TB kártyája. Pedig: 20 év alatt befizetett TB, EHO összegből az államnak kellene valamilyen módon garanciát vállalni, hogy mondjuk a 20 év alatt elszenvedett káros munkahelyi hatások (por. rezgés, zaj, stb...) által okozott későbbiekben - akár évekkel később is - megjelenő betegségek miként legyenek gyógyítva. Pontosabban a gyógyításuk miként legyen finanszírozva. Sajnos az emberi test nem egy autó. Ma fizetem a biztostást, holnap nem. Ha ellopják, sorry. Itt sokkal komolyabb, és megfontoltabb algoritmusok alapján kell az egyes szakmákhoz társított u.n.: Kifutó biztosítási időt meghatározni.
VálaszTörlésEgyben azonban teljesen egyetértek Önnel: 3-4 hónap alatt 4 szakemberrel, meg lehet szerkeszteni ezeket az algoritmusokat. Csak itt felmerül egy probléma: Mindez csak azokkal tehető meg jó szájízzel, akik most aktív munkások. Akik munkanélküliek, azokkal nekem nem lenne pofám ezt a békát lenyeletni... De talán ezért is NEM lettem és soha nem is leszek politikus.