Dávid 25

(július 4.) Kedden úgy volt, hogy elmegyünk a Balatonra, de aztán a gyerekek úgy döntöttek, hogy mégis inkább a Vadasparkba mennének. Már majdnem ott voltunk, amikor mégis rájöttek, hogy a Balatont szeretnék. Fehérvár felé egyszercsak rájöttem, hogy meg kellene nézni, mi van a Velencei tónál, hátha találunk valami jó strandot, és akkor meg minek olyan messze menni. Pláne most hirtelen rám jött a benzintudat is. Úgy illik, hogy háromszáz forintos ár fölött hirtelen takarékos legyen az ember. Alig mentünk valamicskét, megláttuk az agárdi kempinget, ami egyben strand is. Ráadásul a pénztáros néni mondta, hogy valami kis pénzért be is vihetem a kocsit, vagyis nem kell cuccot cipelni. Sokkal jobb állapotokat találtunk, mint az átlagos balatoni strandokon. Van fű, gyerekmedence, játszó alkalmatosságok. A tóban elkerített rész a gyerekekenek. Kiváló a fű. Ráadásul igen kevesen voltak. Saci simán leért a gyereköbölben, Milos még csak a szélén. Nagyképűsködött is: beugrott, aztán nem tudott kiúszni, persze kikaptam, de legalább tanult belőle. Saci meg persze állandóan próbálgatott, mindig messzebb ment be a vízbe, mint amennyit megengedtem. Ezzel ne volt szerencséje, mert aztán nem mehetett be. Kicsit vissza kell fogni őket. Az lett, amit gondoltam: Saci valahogy elkapott egy lepkét, és persze azonnal összetörte a szárnyait. Nagyon megijedt. Eleinte Milos rá akarta beszélni, hogy hozzuk haza, mert neki most már mi vagyunk a családja, de inkább eltemette egy fűcsomó alá. Az az érzésem, hogy most egy darabig nem kergetik a lepkéket.

(Július 5.) Ma (szerdán) huszonöt éves Dávid. Az én kicsi fiam. Mert nekem azért ő is az maradt. Találtam magunkról egy képet, amit szeretek. Gondolom, olyan nyolcvanhat körül készülhetett, már Tahiban.

Milossal és Sacival ma sem jutottunk el a Vadasparkba. Azért, mert leragadtunk Tahiban. Nekiálltak játszani, aztán meg már elment az idő. Négy körül hazaértünk, mert kezdődtek Saci névnapi ünnepségei. Kapott pár játékot, amiket majd később tüzetesen elemzek, talán arra is alkalmat lelve, hogy megalakítsam a gyerekreklámokat ellenőrző weboldalt. Kezdem unni, ami itt – főleg a Minimaxon – folyik. Az rendben van, ha a fölnőtteket hülyének nézik, de a gyerekeket nem kellene.