Mostanában az a legjobb, hogy reggelenként kint kávézunk az ámbituson. Reggel hatkor. A fecskék is olyankor kelhetnek, mert szemmel láthatóan reggeli tornával töltik az időt. Ez abból áll, hogy kergetik egymást. Azt már régen megfigyeltem, hogy kifejezetten játékos állatok. Sőt, alighanem azért gyűlnek össze, hogy közösségi játékokat játszanak. Vagy: ha már összejöttek, rájuk jön a játszásdi. Egyszer, Olaszországban a szálloda erkélye egy közepes, jól körülépített térre nézett. Minden este azt figyeltem, hogy megjönnek a fecskék, letelepszenek a drótokra, aztán egyszercsak kergetőzni kezdenek, egyre többen. Kifejezetten versenyköröket írnak le. Nagyon jó nézni. Boldog madarak.
Tahiban a ház előtti légtér amúgy is tele van eseményekkel. A legjobbak télen a varjak. Szintén játszanak, hatalmas légimutatványokat mutatnak be. Nagyon látványosak a ragadozók és a galambok között zajló incidensek. Ezekben az a legjobb, hogy néha a galambok visszatámadnak, méghozzá hatásosan.
Jól haladok a lakáskarbantartással, bár állandóan új koncepciókat találok ki. Ma reggel például a könyvespolcok elhelyezésén változtattam. Ha kevés a könyv egy lakásban, az szomorú, sivár dolog, ha meg sok, akkor az a baj. Nálam pont annyi van, hogy az már szinte kezelhetetlen. Igazából könyves szekrények kellenének, az már szinte polgári lét, de ugye az szinte megfizethetetlen lenne. A polcokkal az a baj, hogy irgalmatlanul gyűjtik a port, és a háttérben jól dolgoznak a pókok is. Lehetetlen állandóan leszedni és kiporszívózni a könyveket. Egyébként az lenne a jó megoldás, ha a fölösleges könyveket elfogadná például egy könyvtár. Persze lehet, hogy valaki fölháborodik azon, hogy miképpen lehetnek „fölöslegesek” könyvek. Nehéz megmagyarázni, de biztos, hogy például százával találok olyanokat, amelyeket már soha nem olvasok el, és aligha tarthatnak érdeklődésre számot a családom tagjai körében. És különben is: mi legyen a csapnivaló, rossz könyvekkel? A könyv ugye szakrális tárgy, nem nagyon hallottam még olyan emberről, aki például szemétre dobná őket, még a legártalmasabbak is megússzák a bedarálást. (Bár Hrabal ezt másképp látta.) Például azon az alapon tartjuk meg ezeket, hogy emlékeztessenek a rosszra. Vagy mit tudom én. Szokásból. Aztán ránk telepszenek. Mint az emberek, akiket idejében el kellene zavarni, hogy ne gyűjtsék a légterünkben a piszkot, ne bújtassák a háttérben munkálkodó háttérszövőket.
Tahiban a ház előtti légtér amúgy is tele van eseményekkel. A legjobbak télen a varjak. Szintén játszanak, hatalmas légimutatványokat mutatnak be. Nagyon látványosak a ragadozók és a galambok között zajló incidensek. Ezekben az a legjobb, hogy néha a galambok visszatámadnak, méghozzá hatásosan.
Jól haladok a lakáskarbantartással, bár állandóan új koncepciókat találok ki. Ma reggel például a könyvespolcok elhelyezésén változtattam. Ha kevés a könyv egy lakásban, az szomorú, sivár dolog, ha meg sok, akkor az a baj. Nálam pont annyi van, hogy az már szinte kezelhetetlen. Igazából könyves szekrények kellenének, az már szinte polgári lét, de ugye az szinte megfizethetetlen lenne. A polcokkal az a baj, hogy irgalmatlanul gyűjtik a port, és a háttérben jól dolgoznak a pókok is. Lehetetlen állandóan leszedni és kiporszívózni a könyveket. Egyébként az lenne a jó megoldás, ha a fölösleges könyveket elfogadná például egy könyvtár. Persze lehet, hogy valaki fölháborodik azon, hogy miképpen lehetnek „fölöslegesek” könyvek. Nehéz megmagyarázni, de biztos, hogy például százával találok olyanokat, amelyeket már soha nem olvasok el, és aligha tarthatnak érdeklődésre számot a családom tagjai körében. És különben is: mi legyen a csapnivaló, rossz könyvekkel? A könyv ugye szakrális tárgy, nem nagyon hallottam még olyan emberről, aki például szemétre dobná őket, még a legártalmasabbak is megússzák a bedarálást. (Bár Hrabal ezt másképp látta.) Például azon az alapon tartjuk meg ezeket, hogy emlékeztessenek a rosszra. Vagy mit tudom én. Szokásból. Aztán ránk telepszenek. Mint az emberek, akiket idejében el kellene zavarni, hogy ne gyűjtsék a légterünkben a piszkot, ne bújtassák a háttérben munkálkodó háttérszövőket.
A felesleges könyvek problémája nálunk is felmerült, fel is hívtam a helyi könyvtárat, mit szólnának hozzá. Megkérdezték, milyen könyvekről lenne szó, használhatóak-e még, és ha igen, szeretettel fogadják. Szerintem ez egy intelligens megoldás a problémára.
VálaszTörlés