Alig akad ma Magyarországon olyan megfigyelő, aki elhiszi, hogy a választásokra a pártok egyenként éppen pontosan 386 milliót költöttek, vagy legalábbis semmivel sem többet. Ha ez igaz lenne, akkor olyan bámulatos kedvezményeket kaphattak, amelyek nem létezhetnek egy kapitalista gazdaságban. Ha pedig papíron mégis, akkor fölmerül az erős gyanú, hogy a pénzek a papírok alatt vagy fölött mozogtak, amit nem is tudom, minek kellene nevezni. Nem is pénzmosás, de mégis az, nem is korrupció, de mégis az – mindenesetre a pénz valahol ott van, és ismét zsebből zsebbe vándorol. Ez botrány. A cinizmus rémuralma. Akkor is, ha a választók is cinikusak persze: legyintenek. Csakhogy van-e szánalmasabb egy demokráciában az ügyeskedő politikusokra rálegyintő polgárnál? Nem kellene-e végiggondolni, mit mutat majd a kezével, amikor ugyanezek a politikusok adóáldozatot vagy legalább fegyelmet kérnek tőle a haza megmentésének, a gazdaság stabilizálásának oly magasztos céljából.
Az igazságszolgáltatás eszközei között mindig volt és van is olyan lehetőség, hogy az eltitkolt gyarapodás vagy ebből adódó túlköltekezés jelei alapján lehet nyomozást indítani. Kivéve persze azt az esetet, ha a törvény – nem véletlenül – úgy rendelkezik, hogy bőven elég, ha a papírokon közölt adatokat vizsgálhatja az arra illetékes államtól független szerv, noha biztosan lenne mód arra, hogy hitetlenkedés esetén a lehető legnagyobb mélységig föltárjuk a pénzmozgásokat.
Legelébb mindjárt azt, hogy honnan vannak azok a pénzek. Milliárdok.
Adományok, persze. Érdekes lenne tudni, hogy kiktől. Magánemberektől vagy cégektől? Vannak-e a cégek között olyanok, amelyek az államhoz kötődnek, például úgy, hogy közbeszerzési pályázatokon munkákat nyertek? Meg azt is érdemes lenne figyelni, hogy egy-egy módos adakozó később milyen ütemben gyarapszik közpénzekből.
Gyanúsítgatok? Persze. Valamiért megtanultam nem hinni abban, hogy egy, az érdekviszonyok bonyolult hálóira épülő társadalomban az önzetlen pártkasszákba adakozás oly gyakori lehet.
A kérdés az, hogy hajlandók-e a pártok - és elsősorban az országlók - végre rendet teremteni a pártfinanszírozás dolgában, vagy ej ráérünk arra még. És ha ráérnek, akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy senkinek nem érdeke, hogy tiszta viszonyok keletkezzenek. Igazán nem akarok tovább gyanúsítgatni, de eléggé ostoba lennék, ha nem gondolnék arra, hogy a pénzek a kampánymentes időszakokban is áramlanak, és milyen jó az, ha bizonyos esetekben nem kell magyarázkodni arról, hogy merre is hajlanak a kezek.
Azt kell eldönteni, valóban elvárható-e a néptől, hogy eltűrje, hogy a saját pénzén – hiszen az eltitkolt, feketén mozgó összegek az adóhivatalt is elkerülik – kapjon heteken, hónapokon keresztül például teátrális erkölcsi intelmeket olyan pártok képviselőitől, akik azért győzködnek, hogy megválasszuk őket törvényhozóknak, és a választók fölött törvényt ülhessenek. Nincsen-e morális csődjellege annak, hogy ugyanazok, akik eldugdosott, álságos számlákkal fedett pénzeken jutnak be a parlamentbe, aztán büntető törvényeket hozhatnak mondjuk a számlavásárló kisvállalkozók ellen?
Milyen különös: Gyurcsány Ferenc sportminiszterként még nagyon világosan látta – erről tanúskodik egy csakugyan magvas dolgozata -, hogy a pártfinanszírozás újragondolása mennyire fontos lenne a köztársaság tekintélyére nézve, ám miniszterelnökként mintha erről megfeledkezett volna. De siessünk az ítélettel: talán csak arra várt, hogy a nép megerősítse a hatalmát, és a jól titkolt koalíciós egyeztetéseken ehhez is körömszakadtáig ragaszkodik majd, a saját párttársai ellenében is.
Figyelmébe ajánlom a saját internetes fölmérésünket. Arra kérdésre, miszerint elhiszik-e, hogy minden párt betartja a törvényben rögzített kampány-költségkeretet a saját szavazóinak 97 százaléka nemet mond, de a többi párt híveinek is több mint 90 százaléka hitetlen. Vagyis azt mondja, hogy a pártok cinikus módon a szemünkbe hazudnak. Az is tanulságos, hogy a szocialista szavazók 85 százaléka szerint nincs reális esély a pénzmozgások korlátozására, láthatóvá tételére. És nagyjából ezt gondolják más pártok hívei is.
Nem lenne baj, ha Gyurcsány Ferenc jól meghazudtolná őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése