Aztán, aztán

Már megint beteg vagyok. Ez tulajdonképpen semmi másban nem nyilvánul meg, csak abban, hogy időnként eltűnik az orrom. De annyira bedugul, hogy úgy érzem, mintha ott már nem is lenne ott luk többé. Borzasztó. Aztán elmúlik, aztán megint előjön. Vagyis eltűnik. Az orrom.
A legsúlyosabb az volt, hogy csütörtökön ilyen állapotban elvittem Milost úszni. Nagyon féltem, mert azt hittem, hogy a medencében rám tör majd a hideglelés. De nem. Nagyon jól éreztem magam. Utána is. Sokat segített, hogy jó korán érkeztünk, volt időnk lassan levetkőzni, elkészülni, és így nem jött rám a szokásos pánik, amit akkor érzek, amikor télvíz idején agyonbugyolált gyereket kell öltöztetni, vagy kitekerni a sok szövetből. Nekem már az óvodában a cipő föladása is komoly föladatszámba megy. Kiver a víz, dühöngök magamban. De most szépen, lassan elpepecseltünk. A medencéhez is korán értünk, így egy darabig nézhettük, ahogy Józsi bácsi a nagyobb gyerekeket oktatja.
Milos szinte egyedül is elvan a vízben, és csak biztonság okokból maradok a közelében. Nehogy valami hiba miatt kétségbe essen, és sokat igyon a víz alatt. De szerencsére Józsi bácsi is időnként kizavar minket a vízből. Rendkívül bátran úszik. Persze szinte teljesen szabálytalanul. De látom, hogy hamarosan tökéletes lesz.
Nem is tudom, Dávid hány tanfolyamra járt, valahogy képtelenek voltak megtanítani. Aztán megtanítottam a Dunán. Illetve ő magát. Én csak segítettem: azt kérte, hogy dobáljak be neki botokat, ő meg majd kihozza azokat. A kutyáktól leste el. Dobtam, kihozta, dobtam, kihozta. Egyre messzebbről. Aztán egyszercsak tudott úszni. De Milossal nem így lesz, mert Józsi bácsi kiváló oktató, és nem arra játszik, hogy minél több tanfolyamra írassuk be a gyereket. Persze mégis: figyeltem, ahogy a nagyobbakat oktatja, akik nyilván afféle babaúsztatáson kezdték nála, és ott maradtak újabb tanfolyamokra. Azok már szépúszásra járnak.
Aztán eljöttünk Katához, ahol Milos végre megkapta szülinapi ajándékait – könyvet és távirányításos autót. Érdekes módon viszonylag korán hajlandó volt ágyba menni, és aludt is békességgel reggelig.
Pénteken Milost elvittem oviba, aztán gondoltam egyet és bementem egy áruházba, ahol egyebek mellett vettem egy könnyű kabátkát, sok zsebbel. Ráleltem egyik kedvenc filmem, a Buena Vista Social Club DVD-változatára, igen kedvező áron. Vettem is belőle néhány példányt, hogy ajándékba is adhassam olyanoknak, akiknek van fülük ilyesmihez.

Aztán elmentem dolgozni, aztán elmentem Katáért az egyetemre, aztán néztem a Buena Vistát, persze.