Persze, hogy rosszabbul, de annyira, hogy már négy éve kesergek, és úgy összetöpörödtem a sok sírástól, mint az aszú szőlő, csak hát én savanyú vagyok, nem kellek senkinek. Föl is jelentem az országomat, ahol, és amikor csak lehet, legyen minél rosszabb, mert úgy annál jobb. Az az egyetlen örömöm, ha másokat is rá tudok venni arra, hogy egy kicsit zokogjanak velem, mert unom már egyedül ezt a nevetséges szerepet. (Az az igazság, hogy néha már magamon is röhögnék, de a választásokig nem lehet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése