szerda, január 18, 2006

Büntetésének önkényes csorbítása


Valaha kedveltem Schwarzit. Nem a filmjei miatt, hanem azért, ahogy például a sérült gyerekekkel viselkedett az egyik paraolimpián. De ha a barátja lennék, most már elbeszélgetnék vele:
Schwarznegger most sem kegyelmezett a halálsoron már 23 évet lehúzott öreg beteg embernek, akit ma kivégeztek Kaliforniában.

A halálbüntetést ellenzők ismét felszólaltak Amerika második legöregebb halálraítélt fogva tartottja mellet, de sem a Legfelsőbb Bíróság, sem a Kormányzó nem kegyelmezett, a tolószékben ülő többszörös gyilkosnak. Clarence Ray Allent ma reggel a San Quentin Állami Börtönben méreginjekcióval kivégezték. A hivatalos állásfoglalás szerint, mindenki egyenlő elbírálásban részesül, nincs felső korhatár, vagy bármely kivételezés. Az ítélet nem személyre szabott, és megmásíthatatlan. Ügyvédje mindent megtett, és érthetetlenül állt a 23 évet a halálsoron letöltött ügyfele kivégzését végleg elrendelő döntés után. Allen, fia barátnőjének meggyilkolása miatt kapta a súlyos ítéletet. Azért ölte meg a fiatal lányt, mert az megfenyegette, hogy korábbi rablását a rendőrségnek elmondja. A per újratárgyalásakor az elítéltnek komoly esélye volt a felmentő ítéletre, ha pár tanú nem beszél ellene. Ekkor Allen bérgyilkost fogadott, aki három tanút meg is ölt megrendelőjének. A 76 éves gyilkosnak már szeptemberben egyszer megállt a szíve, de akkor még a börtön orvosa visszahozta őt az életbe. Allen lett az Egyesült Államok második legöregebb kivégzett elítéltje a tavaly távozott 77 éves John B. Nixon után, akiket a halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta küldtek hivatalosan a halálba.

Isten mentsen, a halállal tréfálkozni, pláne az ilyen szégyenletessel, de miféle barom törvények vannak az Egyesült Államokban? Először is: egy tisztességes – bár nyomorúságos – országban, ahol még van kivégzés, megvizsgálják az elitéltet, és csak akkor hajtják végre rajta az ítéletet, ha egészséges. Bármilyen különös: beteg embert egy magára valamit is adó állam nem öl meg. Ez nem feltétlenül emberség dolga, hiszen az is lehet az indok, hogy az elítélt képes legyen fölfogni, megérteni a büntetés súlyát. Ha ugyanis erre nincs lehetőség, akkor a kivégzés nem a bűn büntetése, megtorlása, és pláne nem a bűnös megbüntetése, hanem csak egy olyan aktus, ami a társadalom többi tagjait próbálja elrettenteni a bűntől. Csakhogy ehhez van-e jog? Arra, hogy egy élő emberi testet használjunk ilyesmire? Ha van, akkor abból a társadalomból sürgősen el kell menekülni.
Nem tudom elképzelni, hogy egy tolószékben ülő vak és siket öregember kivégzése elrettentene a bűntől – az igazságszolgáltatástól annál inkább. Az amerikaiak nyilván Istent is belekeverik bűntető ideológiájukba. Nem nagyon értem, miért nem jut eszükbe, hogy ha Isten valakit vakká és siketté tesz, és ráadásul tolószékbe nyom, plusz még hagyja, hogy huszonhárom évet a halálsoron tengődjön állandó rettegésben, akkor ő talán már büntetett, és a kivégzés nem más, mint Isten büntetésének önkényes csorbítása. Arról már nem is beszélve, hogy Isten egyszer már meg akarta ölni azt az embert, infarktust hozott rá – erre az igazságszolgáltatás orvosa megmentette. Nem kellene-e olyan törvényt hozni, hogy a halálra ítélteket nem szabad megmenteni, hanem hagyni kell Isten akaratát érvényesülni. Az öreg megmentésével ugyanis az a baj, hogy visszaadták az egészségét, de csakis azért, hogy aztán elvegyék tőle. Végképp.Tudom, hogy Schwarzi jól alszik, mert az a fajta, és nem álmodik rémeket. Majd mi, helyette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése