December 20. (kedd) Nincs borzalmasabb, mint reggel a kocsiról jeges havat kaparni. Egyszerűen nem bírom. De mindegy, holnaptól kifelé megyünk a télből. Még jó lenne elutazni valahova a trópusokra riportot készíteni. Mikor Katának megemlítettem, sírva is fakadt. Jó, modortalanul belevettem egy kis lövöldözést is, de csak vicceltem. Azt hiszem, többé ez nem fordul elő.
A szerkesztőségben jól ment a munka, bár néha az volt az érzésem, hogy belesüppedek egy betűrétbe, annyi mindent kell elolvasnom. Olyan sok gyűlt össze hirtelen, hogy estig föl se tudtam állni. A rovatvezetésben az a legrosszabb, hogy minden szerző elégedetlen: akármit csinálok, a szerzőknek az az érzésük, hogy túl sokat várnak a megjelenésre, és ezért állandóan telefonálnak. A jobbak nekem, a többiek a főszerkesztőnek. Az utóbit nehezen bírom. Németh Péter nem különben. Persze értem én: nehéz megmagyarázni annak, aki méltán gondolja, amit írt annak a legalkalmasabb, ha mindjárt holnap megjelenik, hogy még tíz ember gondolja ugyenezt. Szintén méltán. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha minden nap várni kellene arra az írásra, ami majd holnap jelenik meg.
Tegnap fölhívott Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője, hogy olvasta, ami szombaton a Szép Szóban megjelent. Meglepte, hogy milyen sok baptista olvasgatja a Népszavát, mert kapott egy csomó visszajelzést. Kérdeztem, hogy írtam-e hülyeségeket, mert mindig attól tartok, hogy félreértek valamit. De nem!
Ha valamit a hónál is jobban utálok, az a téli eső. Amikor este hazajöttem, alig láttam ki a kocsiból. Szerencsére Szendrei Lőrinc is velem jött egy darabon. Legalább beszélgettünk a csúcsforgalomban.
Holnap reggel elviszem Milosnak a szánkót, bár azt hiszem addigra a maradék havat is elmossa az eső. Csak nehogy lefagyjon reggelre, mert a jeget meg kifejezetten gyűlölöm. (Az öcsémmel már régen kitaláltuk, hogy ezt az egész tél nevű disznóságot meg lehet szüntetni, csak meg kell billenteni a Földet. Úgy, hogy a tengelyére merőleges legyen a Nap beeső fénye. Így a Föld minden pontján állandósulnának az időjárási viszonyok. Persze mindenki azt gondolja, hogy ez marhaság, meg azt kérdezi, hogy mekkora rakéták és mekkora drótkötelek kellenének ehhez. Egyszerű pörgettyűkkel megoldható, bár elég sok kell belőle. Na jó, ezt most nem magyarázom el.)
A szerkesztőségben jól ment a munka, bár néha az volt az érzésem, hogy belesüppedek egy betűrétbe, annyi mindent kell elolvasnom. Olyan sok gyűlt össze hirtelen, hogy estig föl se tudtam állni. A rovatvezetésben az a legrosszabb, hogy minden szerző elégedetlen: akármit csinálok, a szerzőknek az az érzésük, hogy túl sokat várnak a megjelenésre, és ezért állandóan telefonálnak. A jobbak nekem, a többiek a főszerkesztőnek. Az utóbit nehezen bírom. Németh Péter nem különben. Persze értem én: nehéz megmagyarázni annak, aki méltán gondolja, amit írt annak a legalkalmasabb, ha mindjárt holnap megjelenik, hogy még tíz ember gondolja ugyenezt. Szintén méltán. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha minden nap várni kellene arra az írásra, ami majd holnap jelenik meg.
Tegnap fölhívott Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője, hogy olvasta, ami szombaton a Szép Szóban megjelent. Meglepte, hogy milyen sok baptista olvasgatja a Népszavát, mert kapott egy csomó visszajelzést. Kérdeztem, hogy írtam-e hülyeségeket, mert mindig attól tartok, hogy félreértek valamit. De nem!
Ha valamit a hónál is jobban utálok, az a téli eső. Amikor este hazajöttem, alig láttam ki a kocsiból. Szerencsére Szendrei Lőrinc is velem jött egy darabon. Legalább beszélgettünk a csúcsforgalomban.
Holnap reggel elviszem Milosnak a szánkót, bár azt hiszem addigra a maradék havat is elmossa az eső. Csak nehogy lefagyjon reggelre, mert a jeget meg kifejezetten gyűlölöm. (Az öcsémmel már régen kitaláltuk, hogy ezt az egész tél nevű disznóságot meg lehet szüntetni, csak meg kell billenteni a Földet. Úgy, hogy a tengelyére merőleges legyen a Nap beeső fénye. Így a Föld minden pontján állandósulnának az időjárási viszonyok. Persze mindenki azt gondolja, hogy ez marhaság, meg azt kérdezi, hogy mekkora rakéták és mekkora drótkötelek kellenének ehhez. Egyszerű pörgettyűkkel megoldható, bár elég sok kell belőle. Na jó, ezt most nem magyarázom el.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése