tag:blogger.com,1999:blog-19934129.post3157574920958141204..comments2024-01-18T23:13:36.154+01:00Comments on Andrassew Iván távoli naplója: Arany van a Medvecsapáson!Andrassew Ivánhttp://www.blogger.com/profile/04524824200051755452noreply@blogger.comBlogger3125tag:blogger.com,1999:blog-19934129.post-16121659872562470152008-10-28T18:37:00.000+01:002008-10-28T18:37:00.000+01:00Ez esetben talán igazad van Iván! Hozza helyre az ...Ez esetben talán igazad van Iván! Hozza helyre az aki a legtöbbet rontott. Jelen esetben Gyurcsány miniszterelnök úr és lelkes, hazafias csapata.mizarhttps://www.blogger.com/profile/02777330513029727013noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-19934129.post-16513250587853294292008-10-28T18:34:00.000+01:002008-10-28T18:34:00.000+01:00Helyesen: "aranyér a medvecsapáson" Ez benne a hum...Helyesen: "aranyér a medvecsapáson" Ez benne a humor.mizarhttps://www.blogger.com/profile/02777330513029727013noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-19934129.post-21455686755609522242008-10-28T16:40:00.000+01:002008-10-28T16:40:00.000+01:00A válság bizony nagy rendező! Akár önmozgó folymat...A válság bizony nagy rendező! Akár önmozgó folymatok eredményeként, akár az e folyamatokba ésszerűen avagy kifejezetten hülye mód beavatkozó ember - avagy mindkettő egyszerre - tevékenykedése folytán alakul ki.<BR/><BR/>Ezért, hogy egyáltalán nem hangzik olyan rettenetesen az a kitétel, amit ma már egyre több véleményező állít, miszerint nekünk ez kifejezetten kellett! Én is amondó vagyok. Bizony kellett! Hiszen egyre világosabb, hogy ránk sajnos az az ősrégi alapszabály érvényes, hogy a buták, a hülyék csak a saját kárukon tanulnak. Az okosak képesek a másén is!<BR/><BR/>Namármost, amennyiben itt megállunk a lehetséges variációk számbavételében, akkor ez a válság jó és szükséges! És most nem is hivatkozom arra, hogy a bekövetkeztére sokan már igen régen felhívták a figyelmet. De mi van akkor, ha nem csupán buták és hülyék, de egyenesen ostobák és imbecilisek vagyunk, akik még a saját kárunkon sem vagyunk képesek tanulni? Na, ebbe már bele se merek gondolni!<BR/><BR/>Mert ugye , ami még kulcsfogalom ebben az egészben, az maga, az alkalmazkodóképesség! Márpedig mindenféle alkalmazkodás elképzelhetetlen anélkül, hogy valamennyire fel ne fognánk, hogy mi is történik velünk-bennünk-körülöttünk, oda is meg vissza is! És én ez ügyben igencsak szkeptikus vagyok. Ezért vagyok biztos abban, hogy e rendteremtő válság bizony jelentős áldozatokkal fog járni. Méghozzá annál jelentősebb áldozatokkal, minél inkább - nem véve tudomásul, hogy bizonyos fundamentumok egyszerűen nem megkerülhetőek - kizárólag abba fektetjük az energiáinkat, hogy e válság mindenkori, aktuálisan kedvezőtlen hatásait, a pillanatnyi érdekeinkhez igazítva ,egyre jobban közömbösítsük.<BR/><BR/>Akkor igen könnyen úgy járhatunk, mint a mocsárba esett egyszeri ember, aki azért merült alá, mert képtelen volt uralkodni magán, képtelen volt a pillanat súlyát elviselni , így válva képtelenné a reális helyzetfelismerésre is. Ezért hát, egyre veszettebbül taposta maga alatt a mélységet, amiért is az egyre gyorsabban el is nyelte őt. Pedig a megmentésére indult kis csoport már csak három lépésnyire volt tőle. Az a kis csoport, amelyik - az ő megmentésére igyekezvén - nem volt tisztában saját felelősségével, többek között azzal, hogy hova is vezethet, ha a mocsártaposók felé folyamatosan félreérthető jelszavak sokaságát kiabálja.<BR/><BR/>De hát akkor miben bízhatunk? Hát csakis önmagunkban, a józan belátásunkban. Abban, hogy a fundamentumok márpedig nem megkerülhetőek. Egyensúly és egyensúlytalanság kérdéséhez pedig csak egy gondolat: az egyensúlytalanságok közti egyensúly sem más , mint egyensúly.Malvinahttps://www.blogger.com/profile/13550056765041745476noreply@blogger.com