Andrassew Iván távoli naplója

Képzelt interjú egy magyarhoni szófesztiválon

2012-01-29T20:06:00.000+01:00

"Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk" - mondta pártja eszmeiségéről Vona Gábor pártelnök szombaton a Jobbik évindító rendezvényén Budapesten.

- Akkor kik tetszenek lenni, mik tetszenek lenni kedves Vona úr?

- Hát, ugye...

- Nem az van, hogy fideszesek teccenek lenni, csak ezt így még Vona úr nem meri megfogalmazni?

- Nem. Egyáltalán hogyan képzeli ezt?

- Úgy, hogy fideszesek maradtak a nagy csihegés és puhogás alatt. Lappangva. Ugyanolyan gátlástalanok, ugyanolyan kíméletlenek, ugyanolyan pofátlanok. Csak spórolósak: nem jogászkodnak, hanem nyíltan fenyegetnek.

- Tudja ki az a Zagyva György Gyula?

- Ki ne tudná?

- Ha demokrata lennék, a dumájáért lefejeltetném magát vele.

Elutazóban

2012-01-28T21:11:00.000+01:00

Valamikor, a szocializmus idején a barátaimmal volt egy titkos szavunk. Ha valaki külföldre ment és ott is maradt, akkor nem azt mondtuk, hogy disszidált, hanem azt, hogy “elutazott”. Azt hiszem, azért nem voltunk hajlandók a “disszidálás” szót használni, mert az sértette az emberi jogainkat. Mi az, hogy valaki nem élhet ott, ahol akar, és ha elszökik, elkobozzák mindenét, még a polgárságát is?

Ez most csak azért jutott eszembe, mert azon gondolkoztam, hogyan jelöljük ezután azokat, akik mostanában külföldre költöznek. Persze először csak ideiglenesen, tanulni, dolgozni, szerencsét próbálni, aztán valahogy ott ragadnak. Most még senki nem mondja rájuk, hogy disszidálnak, talán a vagyonukat se kobozzák el, és az állampolgárságuk is megmarad. Elutaznak. Az is lehet, hogy életük végére, nyugdíjasként majd hazajönnek, mert itt még akkor is olcsóbb lesz élni, mint bárhol máshol, a fejlettnek mondható világban. Állítólag egy Matolcsy nevű ember a héten azt mondta, hogy itt valami 47 ezerből szépen meg lehet élni.

Ez nem csak azért jutott eszembe, mert nem tud nem eszembe jutni, hiszen bárhova megyek, bárkivel beszélek, folyamatosan arról van szó, hogy ki hova menekülne innen. A fiataloknál a lehető legtermészetesebb beszédtéma, de most már ott tartunk, hogy az idősebbek is azt latolgatják, hogy eladnak mindent, fölszámolják az adósságterhes életüket, és elmennek innen a francba. Mert elegük van. Hogy miből? Mindenből. A sok hülyeségből.

Olvasom például, hogy a Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatok szerint 2011 első tizenegy hónapjában 80 560 gyerek született, ami 2,8 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozások száma 117 039 volt, ami 1,2 százalékos csökkenést jelent a 2010. január-novemberi időszakhoz képest. Mivel a születésszám csökkenése nagyobb mértékű volt, mint a halálozásoké, ezért a természetes fogyás üteme kismértékben növekedett és 2011 első tizenegy hónapjában 36 479 főt tett ki, ami 871 fővel több az egy évvel korábbinál.

Már csak az a kérdés, hogy azokat is beleszámítják-e, akik elutaztak, de még nem adták föl magyarországi mivoltukat. Telephelyüket, hogy így mondjam.

Mert azért azt tudni kell, hogy minden elutazóval, ha az fiatal, érősen öregszik a társadalom. Ezért olyan veszélyes ez a folyamat. Az, hogy aki csak teheti, pakolgat. Aki marad, annak a föltűnően együttérző Orbán azt tanácsolja, hogy a kertjében termelje meg a krumplit meg a paradicsomot.

Persze van remény. “Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter határozottan kiállt az egykulcsos adó mellett az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának rendkívüli ülésén. Az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésének egyértelmű pozitív hatásai vannak a költségvetési bevételekre, a foglalkoztatásra, a gazdaság kifehérítésére, és talán a népesedési helyzeten is javított” - mondta.

Vagy mi vagyunk hülyék, vagy Matolcsy nem nézett bele a statisztikai adatokba. Az teljesen biztos, hogy az elutazókat nem számította be.

Elég fura, mert más ellentmondás is van. Azt tudjuk, hogy úgy maradnának itthon az emberek, ha lenne rendesen megfizetett munka, remény a nyugdíjra, meg ilyesmik. Matolcsy szerint bíztató a helyzet: szerinte 42 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma.

Ezzel szemben “az LMP véleménye az, hogy elbukott a kormány munkanélküliség ellen indított háborúja, mert a KSH adatai alapján jelenleg kevesebben dolgoznak Magyarországon, mint egy évvel korábban” - vagyis hamarosan nem egymillió, hanem egymillió egyszázezer munkahelyet kell Matolcsynak összekapni a következő, már csak nyolc évben, ha Orbán ígéretét be akarja tartani.

Mit tegyen az, aki megrémül ettől a sok hülyeségtől? Attól, hogy még számolni se lehet, mert minden annyi, ahonnan nézzük. Értelmetlen ez a mondat? Hát persze. Valamit gyorsan rendbe kellene rakni, és nincs már idő. Talán el kellene beszélgetni a derék Matolcsyval. Lehet húzni az időt, lehet bízni valamiben, de nem hiszem, hogy marad még nyolc év a közbizakodásra.

Csak addig ne utazzon mindenki, akinek van még lába.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 6:20 perctől)

Valamicske a sajtószabadságról és az alattvalók méltóságáról

2012-01-27T13:17:00.001+01:00

Demokratikus Együttműködési Nyilatkozat

2012-01-23T22:20:00.000+01:00

Demokratikus Együttműködési Nyilatkozatok a Facebookon

A sajtószabadság végein

2012-01-22T18:53:00.001+01:00

El kell ismerni, hogy a szombati kormánymentő tüntetés siker volt. Ha szóba állhatnánk egymással, akár gratulálhatnánk Bayer Zsoltnak és Bencsik Andrásnak, akármit is gondolunk róluk, amúgy.

Ha mint kollégák beszélgetnénk, persze megjegyezném, hogy kicsit fura nekem, ha olyan újságírók szerveznek Orbán mellett fölvonulást, akik minket nyolc éven át kormánypártisággal csúfoltak. És megemlíteném, csúfolódás nélkül, hogy a viselkedésük mégiscsak a sajtószabadság egyik vége ám. Pláne, hogy egy olyan hatalomért szervezkednek, amelyik nyilvánvalóan, minden kétséget kizáróan veszélyezteti a sajtószabadságot. Sok sikert kívánnék ahhoz, hogy ezt mind föl tudják dolgozni. Lelkileg. Etikailag.

A sajtószabadság másik vége a Batthyány-örökmécsesnél volt, ahol a Klubrádióért is meglepően hatalmas tömeg tüntetett. Vagyis a sajtószabadságért. Az orbánságok ellen. Azt is újságírók szervezték. Sose fog sem Bencsik, sem Bayer gratulálni, mondjuk Pikó Andrásnak, aki nem szolgaszerelemből, hanem kényszerből hozott össze akkora tömeget, amit ugyanúgy kár számolgatni, mint az orbánisták tüntetését. Az is lehet persze, hogy a “békemenet” sikerének hatására olyanok is eljöttek, akik úgy gondolták, hogy azt mégsem lehet szó nélkül hagyni, ha egy épülő diktatúra önmagát ünnepelteti. Mert most az a kérdés, hogy a kormánypárti tömeg láttán megbénul-e az ellenzék, vagy mégis inkább végre összeáll a kritikus tömeg. Az örömécsesnél úgy tűnt, hogy összeáll.

Jól elvagyunk így a végeken egy sajátos számháborús végjátékban. Meglátjuk, mit hoz a március.

Pikó András beszél (Kép: K2 Press, Népszava)

Hadd szóljon!

2012-01-20T20:07:00.000+01:00

Szabadság, harc

2012-01-20T16:46:00.000+01:00

Plohn: 48-as honvéd
szabadságharcos
50 év múlva.
Egyszer majd békét old
belőlünk az idő.

Magyarország a szabadságharcosok földje volt, ma is az, és az is marad - zárta le a rólunk, vagyis róla szóló európai parlamenti vitát Orbán Viktor. Tartsuk ehhez magunkat. Legyen olyan ez a sajátos ország, amelyikben a szabadságharcosok a szabadságért harcolnak olyan szabadságharcosok ellen, akik elvették a szabadságukat.

A hét vége ebből a szempontból jó sportot ígér. Lesz egy tüntetés a szabadságharc mellett, ami elég fura, mert a tüntetés maga is szabadságharc, és a harc a harcért szokatlan dolog. A szervezők fölkérték a legszabadabb magyar harcost, hogy mondjon nekik pár szabad szót. Gondolom, majd az utolsó pillanatban dönt. Ha lesznek elegen, tán még meg is szólal, elszájkaratézza, hogy mekkorákat szabadságharcolt már megint a múlt héten, és mekkorát fog a következőn.

Lesz egy másik tüntetés is, ahol meg azok jönnek össze, akik nem örülnek annak, hogy a legnagyobb magyar szabadságharcos elveszi a szabadságharcos rádiójukat. Mert úgy vélik, hogy szabadságharcosokhoz méltatlan a szólás szabadságának korlátozása. Vagyis a tüntetéssel a szabadságharcos ellen szabadságharcolnak.

Én ott leszek. Mert már eldöntöttem, hogy a szabadságok harcában hol állok éppen. Különben meghasadnék. Bár azt még szabad. Amíg a harcosok harcosa engedi.

Genyaságok

2012-01-19T14:56:00.000+01:00

Gyerekkoromban, amikor még nagyon piti kis szemétke voltam, egy napon azt közöltem öcsémmel, hogy ezentúl a kertünk minden fája az enyém, kivéve egyet. Meg is mutattam neki, hogy melyik az.

A mi kertünkben száz fenyő volt, jól mászhatók, és még volt ott nyír, dió, cseresznye, meggy. Egyetlen egy fára nem tudtunk fölmászni. Hogy, hogy nem, éppen az volt, amelyiket kegyesen az öcsémnek rendeltem.

Kis genya voltam, na, kár is tagadni. Azt nem tudom, hogy azóta milyen lettem. Hogy például alkalmas vagyok-e kormányzásra. Mert az is lehet, hogy ha például kétharmadom lenne és azt látnám, hogy erősödik az ellenzékem, hogy úgy mondjam, lassan tüntetésképesebb, mint a híveim, akkor fognám magam, és két évre lefoglaltatnám az összes olyan teret, ahol kényelmesen lehet ellenem demonstrálni. És itthon jól pofánröhögném a népet, hogy tessék csak jajgatni: én nagy genya vagyok. Illetve ezt csak üzenném az Európai Parlamentből, ahol éppen azt harsognám, hogy én mekkora demokrata maradtam, és tessék csak pénzelni engemet, mert én szigorú vagyok, de betartom... Mindegy mit.

Csak jelzem: az öcsém soha nem felejtette el ezt a szemétségemet. És ha sorolja, miért nem bízik bennem, mindig beveszi a listába azt a mászhatatlan fát.

Schmittkedések

2012-01-18T22:34:00.002+01:00

Drága Boros István
csak büdösbogaraknak
mondaná ezeket
(Pápai képe, persze)

Nemzeti fejlemény, hogy Schmitt Pál megszólalt disszertációja ügyében, és az is, hogy vizsgálóbizottságot állíttat ki a Semmelweis Egyetem rektora. Most már csak egy a kérdés: a vizsgálók is úgy találják-e, hogy az akkori szabályozás megengedte, hogy kisdoktori dolgozat esetében csak a szöveg végén sorolja fel a forrásokat - mert ugye Schmitt szerint ezért nincs sem szél-, sem lábjegyzet az értekezésben. Meglepne, ha egy 215 oldalas dolgozatban 180 oldalnyit így lehetne szabályosan, idézőjelek nélkül “idézni”.

Most szólok, hogy ennek a kisdoktori-ügynek lesz egy nagyon súlyos, ma még talán fölmérhetetlen következménye. Néhány éve az azóta sajnos meghalt Boros Istvánnal szomorú délutánokat töltöttünk a szerkesztőségi szobánkban, hallgatói dolgozatokat ellenőrizve. Nem a tartalmat, hanem azt, hogy ki mit lopott. Ő fölolvasott egy szövegrészt, én begépeltem a Google keresőjébe. Rémisztő volt az eredmény: gyakorlatilag minden második hallgatónkat schmittkedésen kaptuk.

Föl kell hívni a Magyarország elnöki tisztjére készülők figyelmét arra, hogy ezután minden dolgozatukat ellenőrzik majd. Vagyis: aki idézőjel nélkül idézett, jobb, ha más foglalkozásra készül.

(Ugyanez vonatkozik azokra is, akik majd a Negyedik Köztársaság elnöki székébe vágynak.)

Harci rókadal

2012-01-17T12:39:00.000+01:00

Remélem, sem Orbán, sem a beszédírója nem La Fontaine meséiből írta a disszertációját. A Darányi Ignác-terv ismertetésekor így tréfált: “a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból”. Az van, hogy nem a róka énekelt, hanem megénekeltette a hollót. Úgy, mint most Orbánt a világ. Addig dicsérgeti a saját elképesztő rendszerét, amíg ki nem esik az a föltűnően lukacsos és büdös dolog a szájából.

Nagyjából a rókaéneklés szintjén hiteles, bár pszichiátriai értelemben sokkal súlyosabb, hogy már megint háborúzik, és a beszédből az derül ki, hogy elsősorban a kurucinfot olvasgatja. Ott napi főtéma, hogy a bizonyos erők - konkrétan és praktikusan a zsidók - szemet vetettek a termőföldünkre pláne az ivóvízünkre, és máris csapatokat állomásoztatnak itt, ésatöbbi. Vagyis Orbán már megint a Jobbiknak lengeti a zászlót. Más értelme nem volt a földmíves-vakításnak. Azt maguntól is tudjuk ugyanis, mert már rájöttünk, hogy sokkal jobban járunk, ha nem a boltban vesszük meg, hanem a kertünkben termesztjük a paradicsomot meg a krumplit. Ezért kár volt darányizni.

Én például csicsókát termesztek, és önellátó vagyok dióban is. Ha Orbán befejezi művét és együtt éhezünk, adok neki is, persze. Nem kell kiénekelni belőlem.

Romhányi József
A róka és a holló
Téma és variációk

Armageddon

2012-01-16T13:44:00.000+01:00

Nostradamus

A hét végén a katasztrófavédelmisek közleményeit figyeltem. Hogy akkor most Magyarországra hullik-e a műhold, és mit kell csinálni, ha egy 200 kilós vasdarab beeshet a lakásomba.

Hogy elbújjak-e valami pincében, esetleg a Metróban (olyan a falunkban nincs), vagy mi legyen. Nyilván csak akkor bújhatok el, ha megmondják, pontosan hova esik, viszont az Armageddon-féle filmekhez képest meglepő volt, hogy azt se tudták jelezni, melyik kontinensen lesz a becsapódás.

Most szólok, hogy becsapódás várható február elsején 17:00-kor az Új Színház épülete előtt (Cím: 1061 Budapest Paulay Ede utca 35.), ahol antifasiszta tüntetés lesz, mert Tarlós István a nyilaskás nézeteket valló Dörner Györgynek adta a színházat. A nyilasok az operaházi tüntetésen ráéreztek arra, hogy lehet zavart okozni a köztársaságiaknak, ha a helyszínen cirkuszolnak Orbánt támogatva - ez a következménye annak, hogy a rendőrök liberáliskodtak velük. Most a Szent Korona Rádió honlapján már teljesen nyíltan toboroznak. Előre, idejében jelzem annak, akit illet: ha egy kétszáz kilós náci egy dulakodásban ráesik egy öregasszonyra, akkor valamelyik meghalhat.

Ja, és az antifasisztáknak: most van az, hogy nem szabad elbújni.

Hadd szóljon!

2012-01-12T19:28:00.002+01:00

Fenekedők

2012-01-12T08:02:00.000+01:00

A Kiskegyed képe

Néhány olyan elképesztően hiteles közéleti személyiség, mint Bayer Zsolt, Bencsik András, Bíró Ica, Pataky Attila és mások hívják a népet: jövő szombatra “békemenetet” szerveznek. A Hősök teréről az Országházig mennek “azok a magyar demokraták, akik hisznek a polgári demokráciában és a nemzet függetlenségében”. (Orbán éppen tegnap találta alkalmasnak az időt kimondani, hogy olyan államot akar, amely az utóbbit erővel is képes megvédeni.)

Békemenetelnek, mert “egyre növekvő aggodalommal látják, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő félrevezető és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának és a magyar embereknek”. Természetükhöz híven hamar eljutnak a Trianonnal való rémisztgetésig: szerintük most pont olyan a helyzet, mint akkor. És nem akarják, hogy megismétlődjön. És mi megmutattuk 56-ban is! Vagyis ő, ugye.

Aligha számíthatnak az egész nemzetre, hiszen úgy egy hete annak másik feléből elég sokan éppen azért tüntettek, mert az egypártkormány cselekedeteire valászul elviselhetetlenül igaz vélemények jelennek meg miniszterelnökünkről, ami méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel népnünket, s ez egyre nagyobb károkat okoz. Az Operaház előtt a tömeg békeácsorgott az egypárt ellen, amelyik, ha nem is Trianonba, de esetleg 56-ba viszi az országot.

A helyzet tehát most az, hogy mindkét fél aggódik, az egyik azt gondolja, hogy a bajok oka a köztársaság elrablása, vagyis a diktatúra, a másik meg azt, hogy a mostani minden rendszerek legjobbika, és csak így tovább.

Meglátjuk. Nem csak azt, hogy mekkora tömeget tudnak összehozni, hanem azt is, hogy a beszorult Orbán mit akar majd meghallani a fenekedő néphangokból.

Nem lepődnék meg, ha a majd nyilván vezérszónokló Bayer Zsolt egy hét alatt onnan, hogy az EU “szellemi, lelki, erkölcsi reterát” - ahogy lapjában nevezte -, eljutna odáig, hogy akkor lépjünk is ki belőle.

Mert akkor csakugyan elkezdődik a nagy “békemenetelés”. Szaros lábbal, vissza a sztyeppékre. Bár egy kicsit félő, hogy egy másik tömeg az ellenkező irányba indul. És lehet, hogy abból csakugyan trianonos és 56-os trauma lesz.

Szólni, hogy mögötte vagyunk (jegyzetkék a Vörös Emigrációból)

2012-01-11T09:30:00.000+01:00

Megnéztem az ATV-n Kálmán Olgánál a Bajnai Gordonnal folytatott beszélgetést. Azt hiszem, nem kell tovább az Orbánt - és az egész orbánságot - kihívó miniszterelnök-jelöltet keresgélni. Bajnai Gordon készen áll a feladatra. Csak most már mögé kellene állni, és szólni, hogy mögötte vagyunk. >>> ATV

Nem nevezte ki Majtényi fiát főiskolai tanárrá Orbán. Már ezért ezért a pitiánerségért is azonnal le kellene mondatni Orbán Viktort, emberi alkalmatlanság, úriemberhez méltatlan magatartás, hatalommal való visszaélés miatt. (Ha arra hivatkozna, hogy ő nem is tudott a dologról, akkor azért, mert olyan emberekkel veszi magát körül, akik azt bizonyítják, hogy államszervezésre alkalmatlan.) >>> HVG

.

Harcit, jónagyot!

2012-01-10T07:35:00.000+01:00

Két napja írta Lakner Zoltán, hogy Orbán “politikájának konfliktusmutatója mindig magas, ami a harcra kondicionált törzsszavazóknak megfelel, ám alkalmatlanná teszi Orbánt a konszolidációra. Egyszerűen nem tud leállni.”

Orbán ezt azonnal igazolta is egy interjúban: hogy ő “nem először szagol lőporfüstöt”. Nincs kedvem összegyűjteni, hogy hányszor érezte már azt a fura szagot, meg hányszor kiáltott harcit, jónagyot. Szereti az ilyen hasonlatféléket, jelezve, hogy ő katonaember, talán Rambó-féle - nem véletlenül bízta Vajnára a filmkultúrát -, sőt éreztetve, hogy ez az ő igazi terepe. A harcoskodás. Nem nagyon érti, hogy a normális, fölnőtt emberek utálják a háborút.

Most eléggé leharcoltnak tűnik, inkább egy olyan öregecske vitéznek, aki a lövészárokban sunnyogva pipázgat a lőporos hordón, és nem veszi észre, hogy a kipottyant parázs már begyújtotta a lőport. Az szaglik.

Az az érzésem, hogy “a harcra kondicionált törzsszavazók” is érzik, gyorsan át kellene pattanni valamelyik másik árokba, mert mindjárt nagy pukkanás lesz. Meglátjuk: Orbán már gyűjteti a százezres - már nem ám kétmilliós! - mellette tüntető tömeget, amit október 23-ra nem mert összecsődíteni.

Pláne súlyosbítja a dolgot, hogy Orbán megint kettős állapotban van. Nem azért, mert nem érti, hogy más az, ha valaki támadóként érzi a lőporszagot, és megint más, amikor védőként, hanem azért, mert nemigen tudja eldönteni, hogy melyik pozícióban van éppen. Sajnos mi se.

Mert ugye azt is mondja, hogy “most konszolidációs időszak jön, amikor megszilárdítjuk a most már alkotmányos védelem alá helyezett versenyképes gazdasági és társadalmi rendszert.” Senki nem mondja meg neki, hogy az egész kulturált világnak, sőt már népe jelentősebb részének is az a baja, hogy nem szeretné, ha a ránk erőltetett alaptörvényének szellemében konszolidálná a nyomorúságos és életképtelen gazdasági, valamint az undorító társadalmi rendszerét.

Van persze úgy, hogy az ember állandóan rambósat játszó gyerekének szobájából az hallatszik ki, hogy piff-puff-stíí-tsúú-ffú-pfúúú, és nehéz elhinni, hogy a gyerek ígéretéhez híven éppen rendet rak. Jobb ilyenkor nem benézni a szobájába, mert kár fölmérgesíteni magunkat kiskamaszos hülyeségeken.

Kinek demokrácia

2012-01-09T12:06:00.001+01:00

Az egyik fideszes barátom állandóan azzal üldöz, hogy miért beszélek én diktatúráról, amikor bármit leírhatok, és az meg is jelenhet. Én “diktatúrázok”, aki éltem és dolgoztam a kádári időkben is, amikor csakugyan nem lehetett leírni bizonyos gondolatokat?

Azt mondtam neki, hogy Kádár mögül a Szovjetunió és a Varsói Szerződés fegyverei meredtek rám, most pedig az Európai Unió és a NATO fegyverei merednek, de nem rám, hanem Orbán Viktorra, a diktátorra.

Orbán megteheti, hogy a szolgáival fojtogattatja az újságomat, legyilkoltatja a Klubrádiót, és vele együtt engem is, de el kell viselnie, hogy rá emelkednek a tekintetek. Kérdően. Mert a demokráciák legerősebb fegyvere mostanában nem a Kalasnyikov, hanem a figyelem. Az újságok címlapján, az Európa Parlamentben, a kormányokban, és legfőképpen az interneten. Orbán nem bújhat el a diktatúra bunkerében. Minél erősebbnek tűnik, annál jobban figyelik. Van esélye hogy egy darabig még hatalmon marad, de könnyen lehet, hogy úgy emlékezünk majd rá, hogy hiába rombolta le a jogállamot, hiába élt vissza másfél éven át a joggal, a hatalommal, végülis éhségsztrájkoló médiamunkások, böjtölő lelkészek és egy rádió betiltása buktatta meg.

Kádárral nem fordulhatott volna elő, hogy ilyesmiért Brezsnyev elzavarja, vagy olyan helyzetbe hozza, hogy önként kell lemondania. Vagy ha nem, akkor egy egész világ röhög rajta. Úgy, ahogy a szomorú bohócokon szokás.

Ennyi a különbség a két “világrendszer” között. Ezt jobban szeretem. Még ebben az alaptörvényes izében is, ami abban is emlékeztet az úgynevezett “proletárdiktatúra” korszakára, hogy “kinek demokrácia, kinek diktatúra”. Ez volt az a duma, amivel a “szocializmusban” magyarázták, hogy az osztályellenségnek nem jár annyi szabadság, mint az osztályhatalom birtokosainak.

Nekem ez is demokrácia. De csak addig, amíg nem vagyok hajlandó félni Orbán Viktortól és rendszerétől. Márpedig “inkább engem egyen meg a féreg, mint hogy én a férget megegyem”-, ez Karinthy Frigyes minden mocskos állapotra érvényes, megint egyre aktuálisabb mondása.

Ezt mondtam az én derék fideszes barátomnak.

Na ez az, amit nem kellene (jegyzetkék a Vörös Emigrációból)

2012-01-08T23:23:00.000+01:00

Bodnár István egyik kincse

"Andrassew te hazug patkány!" - írja bizonyos Bognár István egy kommentben. És nem is tudja, mennyire megtisztel.

Érdemes nézegetni a képecskéit. Hogy milyen csodás kis világa van, mennyire komfortszinten tölti ki az életét a gyűlölet. Csak megjegyzem, hogy a tegnapi, valami Háttér-kép vagy micsoda című műsorban Bayer Zsolt patkányforradalomnak nevezte az Operaház előtti tüntetést. Ami összeillik, az összeér. >>> FACEBOOK

"a magyar gazdasággal kapcsolatos jogszabályok esetében eddig csak politikai véleményeket hallott, de egyetlen olyan érvvel sem találkozott, amely miatt a parlamentnek meg kellene változtatnia egy már elfogadott törvényt" - mondja Orbán az MTI-nek. Hát akkor ne változtasson! Fura, hogy politikus létére nem veszi észre, hogy azért találkozik politikai véleményekkel, mert politikai játszmában van a világgal és a saját népével. A diktatúra politikai fogalom ugyanis. Ne változtasson, csak vonja le a következtetéseket. Apám szokta mondani sakkozás közben, amikor mattot adott: "van még egy lépésed". És én akkor leszedtem a tábláról a királyomat.

Egyszerűen arról van szó, hogy a NATO és az EU nem engedhet meg magának egy diktátort, aki folyamatosan visszaél az amúgy törvényesen megszerzett hatalmával. Politikai és gazdasági értelemben is. A XX. században voltak ilyenek, és mindig tragédia lett a vége. Ők le tudják vonni azt a következtetést, hogy az ilyesmi fertőző lehet, tehát ki kell vetni. Ez történik. Orbán nem mondhatja, hogy nem figyelmeztették idejében. De ő akkor nagyképűsködött, kokizott, sallerozott. Most aztán jön a sok koki és saller, csak kicsit nagyok a tenyerek. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik állandóan kekeckednek, és ráadásul nincs is igazuk. Aztán csodálkoznak, amikor pofánverik őket. Nekünk sajnos pont ilyen miniszterelnök jutott, így aztán mi is kapunk a csapásokból. >>> HVG

Na ez az, amit nem kellene. Nem tudjuk, ki volt, az is lehet, hogy valami jobbikos, de ha nem, ha baloldali volt, akkor jó lenne, ha ez lenne az utolsó. Már az is ellenszenves, hogy a tüntetésen zeng az "Orbán takarodj!". Tudom, hogy jól esik, de valahogy meg kellene különböztetnünk magunkat a fideszesektől meg a náciktól. Viselkedésben, első sorban. Nem jelezhetjük levágott kecskefejjel, hogy "meg fogtok halni", mert nem akarhatjuk, hogy bárki is meghaljon. Nem ér annyit az egész. Orbán akkor is el fog takarodni, ha csak százezren állunk némán. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy ez nem az a barbár nép, amelyikre Orbán viselkedéséből következtetni lehet. Méltóság kell. Az éhségsztrájkolók méltósága, például. >>> HVG

Jegyzetkék a Vörös Emigrációból (ja és Bayer kicsit hazudik)

2012-01-08T00:25:00.000+01:00

Milyen érdekes, hogy például rádiót indíthatsz úgy, hogy beraksz egy számlára egymilliót, aztán ígérgetsz. Nem számít, hogy van egy tíz éve működő, félmilliós hallgatottságú rádiód. A közbeszerzéshez kicsit szigorúbb feltételek kellenek. Nem lepődnék meg, ha ügyes kollégák előre kiszámolnák, ki fog nyerni, illetve ki az, aki nem indulhat, mert pont egy pici hiányzik.

Én azt a pályázatot várom, amelyikben az van, hogy csak olyan indulhat, aki 1952. július 29-én éjjel fél egykor született, a mamáját Németh Danának hívták, és nettó 800 millióért vállalja, hogy egy sort se ír többé addig, amíg a Fidesz kormányon van. Ezért lesem naponta a Közbeszerzési Értesítőt, de nem lelem. >>> HVG

Érdekes, hogy az ilyen szabadságharcosok sohase gondolnak arra, hogy a szétröpülő bombaszögek eltalálhatnak például egy kiskutyát, betörhetnek egy akváriumot, tömegkatasztrófát, elképesztő szenvedést okozva ezzel, nem is beszélve a derék kis pókokról, akik mindenhol ott szorgoskodnak. Mennyivel humánusabbak lennének, ha állatnak tekintenék az embert, amit nem is olyan elvadult gondolat. >>> BUMM

Árok Kornél minden sunyi diktatúrára jellemző technikájú és színvonalú kipiszkálásában az a figyelemre méltó, hogy a hatalomnak még mindig nincs veszélyérzete. Még mindig nem értik, hogy az egész világ figyel rájuk, és minden ilyen lépés azt bizonyítja, hogy egyre szalonképtelenebbek. (Ugyanilyen tegnapi ostobaság volt a Világgazdaság és a Klubrádió kitiltása sajtótájékoztatóról.) >>> NÉPSZAVA

Bayer Zsolt kicsit hazudik. Azt írja rólam, miszerint "Ma az a hír járja be a hazai sajtót, hogy az új alaptörvény megünneplésére az Operában összegyűlt „fideszes közönség” ellopta a rézkorlátok gömbjeit, a kristály hamutartókat, továbbá nem fizette ki a büfében a számláit. Andrassew Iván kezdte a Népszavában, ráadásul az operaház igazgatójára, Ókovács Szilveszterre hivatkozva hazudozta tele lapját ezzel a szemétséggel."

Ezzel szemben én ezt írtam: "Most meg azt olvasom - még van hova megírni - , hogy Orbán Viktor személyes Facebook-oldalán közölte egy olvasó a hírt, miszerint “Az Operaház vezetője, Ókovács Szilveszter elmondása alapján a tegnapi este folyamán az épületből sajnálatos módon eltűnt néhány kristály hamutartó, egy-két réz korlátgömb és rendezetlen maradt a büfében pár tízezer forintnyi fogyasztás is.”

Természetesen ezt én nem hiszem el. Bár, ami az emberi természetet illeti: belefér a képbe."

Vagyis Orbán Viktor facebookos oldaláról idéztem, az akkor már mindenhol olvasható szöveget, és jeleztem, hogy nem hiszem el. (Csakugyan nem hittem el.) De ez kellett szakmailag Bayernek a ma is élő vörös emigrációról szóló végkövetkeztetései fölépítéséhez. De legalább megtudtam, hogy a vörös emigrációban vagyok. Ebben is téved: még csak belső emigrációról se beszélhetünk. A horthysta fehérterror korszakához képest annyi változott, hogy van pl. internet. Meg annyi, hogy nem félünk. Borzasztó lehet a Fidesz ötös számú párttagkönyve tulajdonosának azt a szégyent megélni, hogy bármekkorákat morcoskodik, senki nem fél tőle.

dajcstomi

Hajrá, Magyarország; hajrá, Fidesz; hajrá, MTK!

"Az USA nem akarja leváltani az Orbán-kormányt"-nyilatkozta az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Szerintem a kölcsönösség jegyében a washingtoni nagykövetünk kijelenthetné, hogy Magyarország nem akarja leváltani az Obama-kabinetet. Az amerikai nagykövet asszony megnyugtató nyilatkozata után nem lenne szép, ha hagynánk tovább idegeskedni az amerikai közvéleményt."

Dajcstominak lenni se lehet könnyű mostanában. Kitalált magának egy tréfás szerepet - amíg Fábry műsora szünetel, addig ő mond kakis-pisiseket, és akkor jó híres lesz, és vicces, és egyszercsak az van, hogy már senki nem nevetgél. Senki. Szerintem már szóltak is neki, mert tőle szokatlan módon nem kurvázta le Clintonnét. Kár. A végén még elveszti az arcát gyávaságában. >>> DAJCSTOMI

Abrosz és bazseva

2012-01-05T00:16:00.000+01:00

Valamikor a hetvenes években, amikor csak üzemi újságíró lehettem, egy karácsonyi munkásőr vacsora után a gyár gondnoka elmesélte nekem - persze úgy, hogy nem írhatom meg, ami teljesen fölösleges kérés volt, mert nem volt hova megírni -, hogy a vacsora után az egyik parancsnokfeleség lebukott. Magára, a kabátja alá tekerte a damaszt abroszt, de alul kilógott, a portás letekerte róla. Eltűnt evőeszköz, hamutartó is.

Most meg azt olvasom - még van hova megírni - , hogy Orbán Viktor személyes Facebook-oldalán közölte egy olvasó a hírt, miszerint “Az Operaház vezetője, Ókovács Szilveszter elmondása alapján a tegnapi este folyamán az épületből sajnálatos módon eltűnt néhány kristály hamutartó, egy-két réz korlátgömb és rendezetlen maradt a büfében pár tízezer forintnyi fogyasztás is.”

Természetesen ezt én nem hiszem el. Bár, ami az emberi természetet illeti: belefér a képbe.

Az is, amiről hitelesnek tűnő források számolnak be: a 13 milliós költségből nem nagyon jutott a zenészeknek. Ingyen kellett játszaniuk az ünnepségen, még az egyébként szokásos szolgálati, vagy ügyeleti, díjat sem kapják meg. Aki pedig ezellen szólt, annak befenyegettek: ki lesz rúgva!

Sőt, állítólag a nagy műsor után ezeknek a magasan kvalifikált, egyetemet, Zeneakadémiát végzett művészeknek csoportokra osztva a büféasztalok mellet kellett "zenét szolgáltatni", magyarul: bazseválni.

Ezt se hiszem el, de ha igaz, akkor mindjárt bemutatót kaptak arról, hogy működik az új alaptörvény, sőt az új Munka Törvénykönyve is.

Ezek a hírek azért tragikusak, mert csakugyan beleférnek a képbe. Ha nem igazak, akkor is azért terjednek gyorsan, mert tudjuk, tapasztaljuk, évszázadok óta, hogy a gátlástalan hatalmak kiszolgálói maguk is gátlástalan emberek, akik ráadásul fölkentség-tudatban élnek. A forradalmi munkás-paraszt munkásőrök ugyanúgy, mint a mostani fülkeforradalmi hatalom sleppjei elhitették magukkal, hogy a nép érdekeit szolgálják, ezért több jár nekik. Nem csak abrosz, hamutartó, rézgömb, bazseva, hanem minden. Szégyentelenül. Mindenekelőtt egy jó nagy bebetonozó aranyozott rézgömb alaptörvény.

Lélekben

2012-01-02T13:47:00.000+01:00

Szerkesztőségi értekezletünkön fölmerült, hogy az Operaház előtti ellenzéki tüntetésről melyik tudósít majd a rádiók, a televíziók közül. Hogy hívjuk föl a Duna Televíziót is: ha a műsorújságban az van, hogy este nyolckor “élőben közvetíti a Magyar Állami Operaházból az új Alaptörvény hatályba lépésének tiszteletére rendezett ünnepi koncertet”, akkor nyilván kitelepülnek közvetítő kocsival, vagyis hat és nyolc között nyugodtan közvetíthetnék az ellenzéki tüntetést. Akár annak árán is, hogy a híradójukat meghosszabbítják, és kimarad két háttérműsor, esetleg az “Államiságunk története a művészetben” is, ami arról szól, hogy kiállítással ünneplik az új alaptörvény hatályba lépését. (Bár kár lenne lemaradni Kerényi egetverőségeiről, az is igaz.)

Aztán az értekezlet után rájöttem, mi a bajom. Az, hogy már mi is a lehető legtermészetesebbnek vesszük, hogy esetleg nem közvetítenek, vagy egy pöttyi hírnél több nem lesz a közszolgálatiban a köztársaságiak tüntetéséről.

Lélekben mi is csúszunk az alaptörvényes diktatúra normáinak természetesként való elfogadása felé.

2012: kettős állampolgár leszek

2011-12-30T12:06:00.000+01:00

A hazámat elfoglalta egy hatalom, megdöntötte a köztársaságot, és azt gondolja, hogy ezzel megszerezte az ország minden pontját, de még a lakások mélyét, sőt a lelkek bugyrait is. Azt képzeli, hogy alattvalóvá tett mindenkit, aki itt él. Pedig nem. Azt képzeli, hogy fölzabálhatja az emberi viszonyainkat, meghatározhatja, hogy milyenek legyenek a gyerekeink, megmondhatja, miket gondolhatunk, és pláne mondhatunk ki. Pedig nem.

Mivel a “haza nem lehet ellenzékben”, viszont az ellenzékiség eszközeit elveszik tőlünk, sokan, sok millióan kettős állampolgárok leszünk. Szívünkben, erős önuralommal a Magyar Köztársaságé, rabként pedig az orbánista Magyarországé.

Még nem tudjuk, hogyan, de ezt a hatalmat meg fogjuk dönteni. Remélem békés eszközökkel. Nem úgy, ahogy a mostani hatalom próbálta az előző kormányt. Nem gyújtogatókkal, őrjöngőkkel. Az is lehet, hogy Magyarország határai előtt ki kell írni, jó nagy betűkkel, hogy ez itt az

Európai Unió

ÉHSÉGSZTRÁJKRA KIJELÖLT TERÜLETE,

de az is lehet, hogy magától dől össze a zsarnokság új állama, ahogy az ilyenek szoktak.

Csak azt tudom, hogy egyszer majd megint a Magyar Köztársaságban élhetünk. Okosabban, mint eddig.

Novák öröme

2011-12-29T15:18:00.000+01:00

Novák Előd Jobbik-alelnök a parlamentben örömét fejezte ki amiatt, hogy a Klubrádió elveszítette a 95,3-as frekvenciát. Az most nem érdekes, hogy ez a szokatlanul nevetséges kis ember miket beszél, de arra jó alkalom, hogy fölhívjam a figyelmét arra, hogy ő és pártja nemsokára a Klubrádió sorsára jut. Nem ferekvenciát nem kap majd, hanem levegőt.

Novák úr mostanában nyilván azt gondolja, hogy a Fidesz-Jobbik álháborúskodó háttérpaktum kitart majd 2014-ig, és elhiszi azt a belebegtetett baromságot is, hogy “végső esetben” elképzelhető egy nemzeti koalíció. Én meg most megmondom, hogy ha Orbán hatalmon marad, és úgy gondolja, hogy már jól legyőzte a tőle balra állókat, akkor jön a Jobbik. Bármilyen fura, Orbán nem a szocialistákat véli fő ellenségnek, hanem a nemzeti szocialistákat, a nácikat. (A Gyurcsány-gyűlölet nem politikai, hanem magánemberi betegség.) Ő teremtette a Jobbikot, de túlnőtte magát, és Orbán számára már az is elképzelhetetlen, hogy egy ilyen mocskos erővel együtt kormányozzon. Azért mocskos, mert még nála is lealjasultabb politikai eszközöket használ. Olyanokat, amelyeket még ő se merne.

Ha minden rosszul megy és Orbán marad, akkor egy év múlva indul a gőzhenger. Akkor majd mi is csókoltatjuk Novák Elődöt. Bár inkább mégse.

Más

2011-12-29T10:53:00.001+01:00

Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere levélben emlékeztette Tarlós Istvánt, hogy 2012 nyarán Budapest rendezi a 14. EuroGamest, a nagy meleg-leszbikus sporteseményt.

Tarlós erre így fogalmazott: tudomásul veszi, hogy vannak a szervezőcsoport által képviselt életformával "azonosan gondolkodó és érző embertársaink. Tiszteletben tartom a jogaikat, ugyanakkor a szervezet munkájába beavatkozni nem óhajtok. A magam részéről főpolgármesterként és magánemberként a képviselt életformától és a rendezvénytől egyaránt elhatárolódom, így azt támogatni sem tudom".

Ebből nem csak az derül ki, hogy Tarlós nem államférfi - hiszen nem képes fölfogni, hogy az előző főpolgármester vállalásai őt is kötelezik -, nem csak az, hogy egyszerűen homofób, hanem az is, hogy nem tekinti magát legalább 200 ezer budapesti meleg és leszbikus főpogármesterének. Ami bizony politikai hiba. (Bár tulajdonképpen mindegy, mert úgyse választják újra, hiszen Orbán a pokolba kívánja. Kegyvesztett lett. Talán azért, mert politikai tahóságban versenytársra akadt.)

Van olyan, hogy valaki nem európai ember. Hol nácikat nevezget ki, hol meg melegeket utál kifele. Ja, meg átnevezget. Más, jelentősebb cselekedetét nem jegyezzük.

Pontosan

2011-12-28T15:24:00.000+01:00

Azért rúgják ki a tisztességes közmédiáért éhségsztrájkolókat, mert "több mint két hete tartó demonstrációjuk során folyamatosan provokálják a munkáltatót. Tudatosan jogszabályellenes magatartásukkal, tevékenységükkel megsértették a Médiatörvény és a Munka Törvénykönyve vonatkozó szabályait, politikai szerepvállalásukkal pedig semmibe vették a Közszolgálati Kódex előírását, mely szerint politikai ügyekben közéleti szereplést nem vállalhatnak, a nyilvánosság előtt véleményt nem nyilváníthatnak".

Na, pontosan ezen az alapon kell majd földig rombolni az egész médiaszörnyeteget, az orbáni diktatúrával együtt. Létük alapja a joggal való visszaéléssel született médiatörvény, amely nem csak Magyarország népét provokálja és alázza meg, hanem az egész világ megvetését bírja. A közszolgálati médiarendszer vezetői minden sajtónormát fölrúgva politikai szerepet vállaltak azzal, hogy elfogadták: nyilvánvalóan egypárti irányítás alatt állnak, vélt vagy valós elvárásra, vagy utasításra hamisíttatnak.

Miután többszörösen hamisításon, hírtorzításon kapták őket - vagyis korlátozták az igazság ismeretéhez való jogot - még van arcuk valami közszolgálati kódexre hivatkozva eltávolítani azokat az embereket, akik ezellen tiltakoznak.

Ez van, drága Magyarország. Tessék csak tovább punyhadni az ólmelegben.

Jó hír, rossz hír

2011-12-28T08:02:00.000+01:00

A telesport.hu képe

Olvasom, hogy Orbán Viktor szerint egy életerős ellenzék nem abban reménykedik, hogy valahogy majd belülről szétesik az ellenfele, vagy egy nagyhatalmi központ kiüti riválisát, hanem hogy meg tudja győzni a választók többségét. "Abban reménykedni szánalmas, hogy majd valakik leváltják nekik a miniszterelnököt".

Jó hír, neki: nincs életerős ellenzék. Legalábbis a parlamentben, bár mintha mostanában mégis kezdene életre kelni. Rossz hír - neki, mert talán nem tudja -, hogy egyre többen vannak odakint. Fidesz-szavazók is. Jó hír, mert Orbán életét is megmentheti: csakugyan sokan reménykednek abban, hogy “kívülről” - már amennyiben az EU annak számít - kényszerítik arra, hogy távozzon. Azért, mert nem szeretnének véres összecsapásokat.

Az a baj ugyanis, hogy Orbán olyan helyzetet teremtett, amelyben nem lehet demokratikusan leváltani. Illetve igen, esetleg két év múlva. Csakhogy addigra összeomlik az ország. Ez nyilvánvaló.

Ezért aztán az egyetlen értelmes megoldás, ha külső nyomásra Orbánt a sajátjai váltják le, kormányostul. Hiába próbálja sebtiben milliókkal közpénzen megvenni a közalkalmazottait, ők már pontosan tudják, mi a tét. Eljön a pillanat, amikor a nép söprésbe kezd. És akkor már nem lehet - két és fél évre se - megtartani a hatalmat. Minden odavész, és felelni kell a hatalommal való visszaélésért, emberek százezreinek megalázáséért, családok tízezreinek tönkretételéért. Orbán pontosan tudja, hogy az ő személyesen kijelölt, rövid pórázon tartott, vele boldogan kollaboráló képviselői mekkora jellembajnokok. Ugyanolyan szilárd gerinccel árulják majd el, amilyennel a szolgálatába álltak. Jó, ha ehhez tartja magát, és addig megy önként, ameddig még mehet.

Az is jó lenne, ha a fideszesek nem gondolnák azt, hogy ott folytathatják, ahol abbahagyták. Eszükbe se jusson, hogy Lázárt, Kósát, Navracsicsot vagy éppen Vargát tegyék Orbán helyére. Ezek - és a Fidesz teljes vezérkara, frakcióstul és kádéenpéstül, államfőstül cinikus módon részt vettek a jogfosztásokban, a hatalommal, a joggal való visszaélésekben, a diktatúra bevezetésében. Nem lehet többé semmit rájuk bízni.

Elég a blöffölésből. Elkezdődött a végjáték.

Egetverő

2011-12-27T15:18:00.002+01:00

Nem bírom nem nézni azt a rettenetes képet, amit a tegnapi számunk címoldalán közöltünk: a Rókus kápolnától a Blaháig áll a több száz méteres sor, vélhetően éhező vagy éhezés-közeli emberek tömege várja, hogy az ökumenikus segítséggel jótékony krisnásoktól kapjon valami kis meleg ételt.

Gondolom, más szükségkonyhákon ugyanilyen sorok állhatnak.

Rémisztő látvány: a háborús, régi világválságos időket idézi. Rémisztő, hogy megint itt tartunk, és csak nő, növekszik a sor.

Remélem a mi drága istenfélő politikusaink, élükön Orbán Viktorral és Semjén Zsolttal arrafelé limuzinoztak sürge dolgaikat intézve, és látták, hogy rosszabbul élünk, mint hat éve, és pláne, mint két éve. És nincs helye a dumának, a mellébeszélésnek. Ez a tény.

És talán egy pillanatra eszükbe jutott, hogy - a szó ezúttal nagyon szoros értelmében véve is - egetverő baromság volt Iványiékat, a krisnásokat és más derék kis vallásos közösségeket kilökni az egyházak közül, kihúzni alóluk azt a talajt, amit arra használtak, hogy jót tegyenek a népnek. Ami amúgy az állam dolga lenne, és lesz is talán, ha ez így megy tovább.

Remélem a mostanában már egyre kevésbé nagyképű középosztálybeliek is jártak arrafelé a jóllakott ünnepeket zsírját lesétálgatni. Mit mondtak magukban? “Ez van.” Vagy azt, hogy “ez vár”?

Jó reggelt Magyarország!

Genyák

2011-12-26T18:06:00.001+01:00

Karácsonyra a Kunigunda utcában, az MTV előtt éhségsztrájkolók hangulatos zenét kaptak, jó hangosat, hogy jól rögződjön a fájdalomig erősített muzsika. Plusz még reflektorfényt is, mert nem volt gyertyájuk meg csillagszórójuk az MTVA-soknak, nyilván. Próbálkoztak mással is, de nem sikerült őket vasrácsokkal körülkeríteni.

Mindezt nem csak hogy karácsonykor, hanem éppen akkor, amikor már az egész világsajtó figyeli, mi történik Nagy Navarroval és társaival, vagyis a magyar sajtószabadsággal. Tényleg, kik ezek, akik azt hiszik, hogy nem csak az LMP veszi észre, hogy a guantánamoi táborban alkalmaztak az éhségsztrájkolók ellen bevetetthez hasonló kínzási módszereket?

A zenével gyilkolás módszerét Fassbindertől, a Lili Marleenből lesték el - hacsak nem eredeti náci szakipari kézikönyvekből - az amerikai demokráciát a guantanamoi rabtáborban védő keretkatonák. Tőlük csak átvették az MTVA tréfamesterei. Jó ötletnek tűnt.

Az MTVA a jogról magyaráz és följelent. Merthogy ilyeneket nem lehet róluk mondani. A per elkerülésére finomítok: ők nem guantánamói hóhérszaksegédek, hanem pitiáner genyák. Mint a hatalom, amelyet oly nagy odaadással szolgálnak.

Mert azt hiszi, hogy minek

2011-12-24T15:37:00.001+01:00

Karácsony van, és mondtam a feleségemnek, hogy azért se fogok a Klubrádióról beszélni, az országbóvliságunkról se, mert nincs kedvem. De akkor miről? Azt mondta, kicsit tréfásan persze, hogy néha azért megemlíthetnéd, hogy szeretsz.

Aztán azon gondolkoztam, hogy eléggé abszurd, amit mond, hogy jövök én ahhoz, hogy egy rádióban ilyesmiről beszéljek, de aztán rájöttem, hogy igaza van: tulajdonképpen az egész évben másról se beszélünk, mint a félelmeinkről meg néha a szeretetünkről, de szinte soha arról, hogy konkrétan, pontosan mit köszönhetünk azoknak, akikkel élünk.

Például nekem állandó lelkismeret-furdalásom van, hogy már megint nem hívtam föl a nénikémet, pedig nagyon szeretek vele beszélgetni. Állandóan furdal valami, hogy nem mondom meg a gyerekeimnek, hogy mennyire büszke vagyok rájuk, hogy mekkora szerencsém van: mind csodálatos emberek, és nehogy azt higgyék, hogy amikor úgy néz ki, hogy rám dől a munka és a világ, nem gondolok rájuk. És nehogy azt higgyék, hogy amikor dühös vagyok rájuk, mert például valamiért úgy döntöttek, hogy összevesznek, akkor külön-külön nem szeretem őket - habár az is lehet, hogy együtt jobban szeretném. Ezt még végig kell gondolnom.

És akkor még sorolhatnám a testvéreimet, az unokáimat. Ha gondolnék rá, minden nap hálát adhatnék azért, mert jó emberek, csodás emberek.

És igen az ember a feleségével is úgy van, hogy persze, nem mondja ki minden nap, hogy szereti, mert azt hiszi, hogy minek. De ha arra gondol, milyen lenne nélküle, bizony valami üresség van ott. Szomorúság. Nem csak a szerelem hiánya, hanem a szeretet apró jeleinek hiánya miatt.

Tényleg: ha egy hétig nincs velem, szemmel is láthatóan kezd elkoszolódni minden. Pedig én egy takarítós típus vagyok. Csak ugye férfi. Felületes. Mindig fölöslegesnek találtam a vasalást, mert jó az úgy is, mégis tudom, hogy mennyivel jobb valami vasalt dologban lenni, mert olyan, mintha tisztább lennék. Pedig nem, de mégis. És tudom, látom, hogy hány órát vesz el az életéből, hogy ott áll a deszka előtt és laposítja a rongyaimat. És akkor is vasal, akár éjszaka is, ha előtte reggel nyolctól este hétig tanított. Mert ilyen.

Ja, és a legfontosabb: képzeljenek el egy olyan nőt, aki uzsonnát pakol. Na, ebben minden benne van. És csakugyan, amikor megeszem, mindig rá gondolok. Hogy ez jó. Hogy akkor is gondoskodik rólam, mikor nem vagyok vele.

Ilyen apró dolgok miatt érdemes élni. Gondolom én.

Egész életemben megpróbáltam rendes ember lenni. Visszaadni valamit azoknak, akik törődtek velem. De soha nem sikerült igazán. Sose mondtam meg elégszer és időben, hogy szeretem őket. Nem mintha röstellném az ilyen szavakat, talán csak úgy neveltek, hogy nem kell annyit beszélni.

Mostanában a kicsi fiamat arra tanítom, hogy mindig hajtsa le a vécé fedelét, soha nem nyomja meg a fogkrémes tubust a közepén, és ne egyen állva. Nem nagyon érti, én meg csak próbálom neki elmagyarázni, hogy megéri. Nem azért, mert ezek azok a dolgok, amik miatt egész életében üldözik majd a nők, hanem azért, mert ha már ilyenek, meg kell adni nekik azt a tiszteletet, hogy nem idegesítjük őket. Jó, találnak helyette mást, de mégis: talán megérzik, hogy ha természetes hajlamaink ellenére szinte kulturáltan viselkedünk, akkor az azt jelenti, hogy szeretjük őket.

Jó, jó, de azért néha mondani is kell. Próbálják meg. Kezdetnek jó alkalom a karácsony. Olyan világ lesz mostanában, amikor megint meg kell tanulni összebújni. Az nem valami férfias dolog, de sokat segít a túlélésben.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Itt hallható 4 perc 30 másodperctől

Karácsonyi köszönet

2011-12-24T12:00:00.000+01:00

A karácsony alkalmából köszönöm azt a sok szeretetet és segítséget, amit kaptam tőletek. Az ünnep alkalmából kérem, ha van erőtök, imádkozzatok azért, ami erről a bódvalenkei freskóarcról tükröződik. Vagy legalább gondoljatok azokra, akikhez képest csodás és gondtalan a mi életünk.

A Klubrádió kivégzése

2011-12-21T12:10:00.000+01:00

A Klubrádió frekvenciájára kiírt pályázat napvilágra hozásának pillanatában pontosan tudtuk, hogy kivégzik az utolsó ellenzéki rádiót. Ez a dolog arról szól, hogy Orbán Viktor ezt is megteheti félmillió emberrel. És ha megteheti, meg is teszi, mert éppen ez az a félmillió ember, akiket meg kell alázni, meg kell félemlíteni. Mit ér a hatalom, ha senkinek nem mutogathatja?

Orbán Viktor súlyosan beteg ember, végképp összezavarodott udvartartással. Egyszerűen belehibbantak a hatalomba. Testületileg. Aki ezt megteszi Európa közepén, az már olyan állapotba jutott, hogy csak a szoros felügyelet mellett, elvonással lehet gyógyítani. Hatalomelvonással. Bandástul.

Orbán és főhivatalnokai, frakciószolgái pontosan tudják: nincs már idejük arra, hogy amit leromboltak, arra építkezzenek és szépen be is lakják az új világukat, hát jobb ötlet híján folytatják a pusztítást. Orbán olyan, mint azok a tábornokok, akik akkor is fölrobbantják az aláaknázott hidakat, amikor már bekerítették őket. Mert ami alá van aknázva, az robbanjon. Úgy katonás. Talán csak annyi a különbség, hogy Orbán önmagát keríttette be csapataival: a diktatúra egyszercsak a saját kelepcéje lett. De január elsejéig az utolsó szögig le kell bontani a jogállamot. Ha lenne benne becsület, szilveszterkor kiállítaná szolgáját, Szűrös Mátyást a parlament erkélyére, és visszakiáltatná vele a köztársaságot.

Amikor napok óta arra figyel a világ, hogy emberek azért éhségsztrájkolnak, mert utoljára a sztálini rendszerben tapasztalt manipulációkat enged meg magának a pártközmédia, amikor az alkotmánybíróság belekaszál a beteges médiatörvényükbe, csakazértis elveszik a Klubrádió frekvenciáját. Pedig Orbánt többször, több helyről figyelmeztették: ha az utolsó ellenzéki adót kivégezteti, azt a legbefolyásosabb demokráciákban úgy értékelik, hogy az alapvető emberi jogok tekintetében vonal alá került. Vagyis mostantól - ideológiai értelemben - Orbán Viktor a rendszerével olyan lesz Nyugat számára, mint Kádár volt ötvenhat után. Azzal a különbséggel, hogy mögötte nincs itt a szovjet hadsereg, atomfegyverekkel. Csak a szarkupac, amit maga alá meg mögé gyűjtött. Attól pedig nem fél senki, csak undorodunk.

Szánalmas

2011-12-19T07:16:00.000+01:00

Eszembe jutott az, amikor szegény Grósz Károly ellátogatott Amerikába, és megtekintette Disneyland csodáját. Emlékszem, ahogy végigszaladt rajtam, mennyire kínos. Azt mondta a nagyanyám a tévé előtt: olyan, mint amikor a parádéskocsis lett a téeszelnök, és a gróf helyén peckeskedett a hintón.

Ugyanazt érzem, amikor Orbánt látom szerencsétlenkedni. Hogy ez az egész röstellni való. Méltatlan. Gyarmati. Járási.

Csak most fordítva történik az egész. Visszafelé megyünk az időben.

Grósz Károly úgy lett államférfi, hogy előre látta, mi következik - “kháosz és fejérterror” -, volt is fegyveres erő mögötte, katonaember is volt, vallásosan hitt a proletárdiktatúrában, mégis engedte, hogy demokrácia legyen.

Orbán úgy vesztette el az államférfiasságát, hogy megkapta a legnagyobb lehetőséget arra, hogy egyesítse a népet, rendbe tegye az országot, semmi máson, csak a pitiánerségén múlott, hogy ez nem sikerül. Ellenkezőleg: ahova nézünk, esik szét minden. Szánalmas törvénykezés, szánalmas parlament, szánalmas alkotmánybíróság, szánalmas gazdaság, szánalmas kultúra. Mindezt akkora orcával, amekkora még magyar miniszterelnöknek nem nőtt.

Még nem tudni, hogy az éhségsztrájkolók húzzák ki alóla a talajt vagy az egyháztörvény miatt kerül védhetetlen helyzetbe. Az is lehet, hogy az EU rúgja ki alóla a sámlit a Nemzeti Bank miatt. Vagy az IMF. Mindegy.

Most ott tartunk, mint amikor a rendszerváltás előtt két-három évvel ment a pusmogás arról, hogy mi volt Lázár elvtárssal a politikai bizottságban. Csak most egy másik Lázár van, és a sutyorgás arról szól, hogyan készül a hatalomváltásra. Bár most nincs arról szó a népek körében, hogy addig jó, amíg Orbán él.

Unom. Ismerem már. Tudom, az a terv, hogy ha sikerül a hatalmat megtartani, stabilizálni, akkor jövőre már jöhet a konszolidáció, az apró engedmények, gesztusok az értelmiségnek. Kerényi, mint új Aczél. Nem akarom. Fájna.

Elég! Nem akarom újra végigélni azt a nyomasztó unalmat, ami arról szól, hogy mikor mennek már el a francba. Botrány, hogy egyáltalán fölmerül bennem, miszerint Grósz alatt jobb volt kifelé menni a diktatúrából, mint Orbán alatt befelé. Én kérek elnézést.

Csillag Ádám kamerája elromlott

2011-12-17T08:45:00.001+01:00

Csillag Ádám filmrendező korszakunk egyik legjelentősebb polgárjogi munkása. Ma semmivel nem összehasonlítható mindennapi feladatot lát el, szinte magányosan: kamerájával dokumentálja a fontos eseményeit. Nem csak a tüntetéseket, nem csak az éhségsztrájkot, hanem például rendkívüli erejű kép és hanganyagot készített a gyöngyöspatai valóságról. Százhúsz videója látható ezen az oldalon: http://vimeo.com/user3119084 .

Elképesztő munkáját néha csekély támogatással, többnyire igen nehéz anyagi körülmények között végzi.

Mégegyszer hangsúlyozom: nem túlzok, ha az állítom, hogy ha nem tud dolgozni, nélküle kevesebbet tudunk a mai magyarországi valóságról, és szegényebb lesz az emlékezet.

Most elromlott a kamerája. Kérek mindenkit, hogy aki teheti, akár jelképes összeggel is segítse a kamera javítását, a kieső időre a bérlést, és egyáltalán Ádám munkáját.

A legcélszerűbb, ha a Versmaraton számlájára utaltok: MKB RT Fülöp Viktória 10300002-50324436-11103281 - a "megjegyzéshez" azt írjátok be, hogy "Csillag Ádám, kamerajavítás".

Andrassew Iván

úgy is, mint a Polgárjogi Mozgalom tagja

Ördögűzőt!

2011-12-15T23:45:00.000+01:00

Pápai Gábor képe (Népszava)

Talán mégiscsak érdemes tiltakozni, aláírni, éhségsztrájkolni, tüntetni ebben az országban. Talán erre utal, hogy Tarlós Csurkát tanácsolta ki az Új- vagy nemsokára mit tudom én milyen nevű - Színházból náci dumák miatt, és a Lomnici-ügy, vagyis közönséges hamisítás miatt leváltották az MTI Hírcentrumának igazgatóját és felmentették az MTVA Hír- és hírháttér Főszerkesztőségének vezetőjét.

Dörner György nem sértődött meg, sőt hetykén kijelentette, hogy eddig sem gondolt Csurka alkalmazására, sőt ő maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette intendánsi szerepét.

Ügyes, hogy Élő Gáborral vitették el a balhét, úgy tűnik, Papp Dániel viszont félkegyelmet kapott: maradhat, bár azt nem csinálhatja, amiben eddig a legkártékonyabb volt. Talán akkora szolgálatot tett annak idején Orbánnak Cohn Bendit-ügyben, hogy nem lehetett csak úgy kirúgni.

Éppen úgy, ahogy Dörner megkérésével, mint a dilettáns manipulátorok leváltásával valamit jelezni akart a hatalom. Talán azt, hogy akik ennyire hülyék, azoknak nem lehet posztjuk az újjászervezett Magyarországon. Aki önfeledten zsidózgat akkor is, amikor már egyszer megintették, az legalábbis hivatalosan ne legyen élember egy színházban. Akik annyira amatőrök, hogy lebuknak, azok vigyék el a balhét.

Persze a kulcsszó a “szellem”. Dörner megmondta. Legföljebb nem intendáns lesz Csurka, csak szellemi vezető. Ha be se tenné a lábát a színházba, akkor is az lenne persze, mert szétpetézte Dörner agyát, mint a magyar újnácizmus atyuskája. Hogy aztán a MTI-nél meg a Médiaszolgáltatás-izénél változik-e a szellemiség azon kívül, hogy új parancs jön, miszerint ügyesebben hazudozzatok és manipuláljatok, nem tudni. Bár aligha, hiszen ezeknek a forradalmi intézményeknek az a médiatörvény a létalapjuk, aminek a szelleme csupán hordozó gyanánt használta Élő Gábor és Papp Dániel testét. Demokrácia akkor lesz megint, ha a kísértés lehetőségét is kiirtjuk.

Addig is célszerű, ha az éhségsztrájkolók keresnek maguk helyett valami becsületes fölszentelt, ördögűzésben is jártas plébánost vagy legalább egyházfit, a színháziak pedig valami népi szelleműzőset játszanak a - még - Új Színház előtt.

A bubusok jogfosztása

2011-12-14T12:46:00.000+01:00

Na, megjöttek a fideszistás jogászkodók, a csűrcsavarás szakemberei, a joggal való visszaélés forradalmárai: Nagy Navarro sztrájkja jogellenes és egyértelműen sérti a sztrájkról szóló törvény előírásait - közölte az MTVA, amely szerint sztrájk akkor kezdeményezhető, ha az azt megelőző egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, stb. Munkaügyi bíróságra szaladnak.

Mintha lehetne arról dumcsizni egy diktatúrában, hogy rúgják ki magukat az MTVA vezetői.

Nincs bennük szégyenérzet. Három ember álldogál meg üldögél a Kunigunda utcai tévégyár bejáratánál és tiltakoznak. Másképp nem tudnak: nem esznek. Nem munkajogi problémák miatt, hanem azért, mert a hatalommal való visszaélés médiamérnökei megszállták az egész közszolgálati hírtrösztöt, és egyszerűen belehazudtatnak az emberek arcába. Meg azért, hogy ne a megzsarolt kis médiamelósokat tegyék felelőssé a hamisításokért, hanem azokat, akik parancsolnak nekik. Ha már nem lehet szétzúzni ezt az egész szégyellnivalóan szégyentelen kamugyárat. Új hír: találtak egy helyettes felelőst, de nem mondják meg, hogy kicsoda.

Pontosan tudtuk: ha a Fidesz telepszik, totális manipulálásba kezd, és nem lesz határ. Gyakorlatilag elvették a tájékozódáshoz való elemi jogot.

Az más kérdés, hogy a dolog értelmetlen. Az embereknek van eszük: apró jelekből mindig észreveszik, ha hülyének nézik őket. Ezért aztán a megszállt kormánycsatornákat egyre kevesebben nézik és hallgatják. Tehát fölösleges volt a sok elbocsátás, a nagy forradalmi átszervezés. Nyomatják a milliárdokat a semmibe. Az persze baj - és ezellen senki nem tiltakozik -, hogy az úgynevezett kereskedelmi csatornák is a Fidesz-kívánságokhoz igazodnak. A néhány másodperces politikai hírek a tizedik hely, a “hogyan szedték ki a tűzoltók vaddisznót a gödörből” típusú életképek után jönnek. Így teljes a magyar tévébubusok jogfosztása.

Most szólok: kifejezetten jót tesznek, ha a bérjogászok beperlik az éhségsztrájkolókat. Nekik már úgyis mindegy, úgyis kirúgják vagy kipiszkálják őket. A kollégák meg tovább sunyíthatnak. De legalább megint reped egy jó nagyot a hatalom maszkja.

Beperelni az éhségsztrájkolót! Zseniális. Néha nem könnyű embernek maradni.

A 168 óra képén Nagy Navarro Balázs, korunk legveszedelmesebb
munkaügyi bűnözője látható

Fölkészül Szávuly Aranka (balra), akit nyilván veszedelmes
fölforgatóként vezettetne el száron, bilincsben
a jogforgató, de talán jó lesz a "közlekedés akadályozása"
is, vád gyanánt

2011-12-12T23:04:00.000+01:00

Sorrabszolgák

2011-12-12T15:01:00.000+01:00

Voltam katona. Tudom tehát, hogy mire jó a sorkatonaság. Először is, és mindenekfölött: a világ legjobb üzlete. Nehéz kiszámolni, hogy ma mennyibe kerülne egy közhonvéd fölszerelése - ruha, cipő, laktanya, körlet, fegyver, gépjármű, napi étkeztetés, utazás, zsebpénz, orvosi ellátás ésatöbbi - de vélhetően olyan egymilliócskába. Havonta. Azt a leghülyébb ember is tudja, mert világjelenség, hogy az így elköltött milliárdokért bármit megadnak a beszállítók, így nem csak a gazdaság élénkül, hanem a korrupció is. (Árulkodó, hogy a hadseregre vonatkozó közbeszerzési szabályokat a Fidesz-kormány erősen megpuhította.)

Ezen kívül egy diktatúrában a sorkatonai szolgálat politikai, fegyelmezési célokat is szolgál: én történetesen olyan alakulatban voltam katona, ahol úgynevezett B-kategóriások szolgáltak. Politikailag megbízhatatlanok, kispapok, bűnözők, cigányok, analfabéták meg effélék. Vagyis pontosan tudom, hogy a sorkatonai szolgálat bevezetése arra is alkalmas, hogy folyamatosan zsarolják vele az ellenzékieket és más rosszalkodókat: elég ha csak elterjed, hogy aki hibázik, pláne sokat pofázik, azt könnyen behívhatják. (Mondjuk, egy év láger, és azt tesznek veled, amit akarnak.)

Azt is tudom, mire nem jó a sorkatonaság. A haza megvédésére. Közhely, hogy a katonai szakmák elsajátításához évek kellenek, így a legföljebb alakizásra, nótázásra és őrszolgálatra kiképezhető sorkatona valóságos bevetés esetén legföljebb arra jó, hogy hamar hősi halottá váljon. (Nekünk legalább megmondták, hogy háború esetén az alakulat várható vesztesége 96 százalák. “Önök nem kellenek senkinek szarházi elvtársak.” - mondá a csipkelődős F. hadnagy. Én a magam részéről azonnal be is szereztem egy gyalogsági ásónyélre köthető fehér zászlót.)

Az egyik legnagyobb szabadságvívmányként éltem meg, amikor eltörölték a sorkatonaságot. Azt, hogy a gyerekeimre nem vár abszurd rabszolgasors.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a sorozás elrendelére után a következő lépés a sorkatonásdi újraindítása lesz. Minden diktatúrának szüksége van törvényesen tartható rabszolgákra. Akkor is, ha semmire nem jók, csak ugráltatni, gyötörni és nézegetni lehet őket. Ha szerencséjük van, és túlélik.

Az utolsó sorkatonák 2004-ben a Blikk képén

Duma és szemforgatás

2011-12-02T10:48:00.000+01:00

Tisztelem az életet, négy gyerekem van, és soha egyet se vettek el orvosi vagy javasasszonyi segítséggel. Ezen kívül gyerekkorom óta nem vágyom arra, hogy énekesmadarakat terítsek le puskával. Talán annyiban különbözöm a kereszténykedőktől, pláne azok “demokrata” párti hangadóitól, hogy az abortuszt nem gyilkosságnak tekintem, hanem öngyilkosságnak. Akkor is, ha látszólag nem viseli meg a nőt, és akkor is, ha egész életére szóló gyászt ültet a szívébe. Meg a férfiéba is, ha amúgy kicsit ember is.

De soha senki nem hatalmazott föl arra, hogy mások sorsa fölött hatalommal ítéljek. Isten meg pláne nem.

Minden kereszténytől elvárom, hogy soha ne menjen úgynevezett küretre, és soha ne engedje meg a szerelmének, hogy így döntsön. Csak akkor van baj, amikor nem értik meg, hogy ezt csak egymástól várhatják el.

Az első lépés az volt, hogy belepottyantották az alkotmányba, hogy az élet a fogantatás pillanatában kezdődik - erről Bitó László e lap hasábjain bizonyította, hogy tudományosan marhaság. És természetesen megjósolta, hogy lesznek következő lépések is.

Most csak annyi, hogy el kell venni az összes abortuszra szánt költségvetési pénzt. Ami azt jelenti, hogy a legszegényebb asszonyok kétségbeejtő helyzetben is megszülik a gyerekeket. Ha valaki, mondjuk a bedőlő lakáshitel miatt, kilakoltatás előtt nem teheti meg, hogy az abortuszt választja, akkor az égbekiáltó. Ha már Istent belekeverjük rémisztő játszmáinkba. Ilyen helyzetben, hárommillió koldus országában, ahol a hajléktalanokat ugyenezek a keresztények börtönbe küldik, ahol nemsokára már a bölcsödéért is fizetni kell, ahol most egyesek elakarták venni a beteg gyerek ápolására járó fizetésnélküli szabadságot, az életszeretetre való kormánypárti hivatkozás szánalmas alpári demagógia. És mindezt egy olyan pártban, amelyiknek elnöke a legfőbb nemzeti gondjának azt tekinti, hogy lehessen már végre védett madarakra lövöldözni. Mert nyilván szereti az életet meg a természetet. Istenke teremtményeit.

Megmondom, hogyan lehet szaporodási kedvet kelteni a népben. Olyan gazdaságpolitikával, hogy egy éven át 160 forintos legyen svájci frank. A többi duma és szemforgatás. És gonoszság.

A sértett kokis ember

2011-11-30T19:52:00.002+01:00

„Viktor meg van győződve arról, hogy az európai politikusok többsége korlátolt, nem mer határozott döntéseket hozni, inkább hagyományos módon politizál, ami a legtöbb esetben a problémák elodázásához és nem megoldásukhoz vezet. Ezt az EU-s tárgyalásai alatt rendszerint el is mondta az érintetteknek, és úgy érzi, hogy a jelenlegi helyzetet kihasználva sokan most vesznek elégtételt rajta, ellehetetlenítik a gazdaságpolitikáját” - ezt egy nevének elhallgatását kérő kormányzati tényező mondta a HVG-nek.

Nyilvánvaló, hogy a neves és névtelen orbánkörnyéki fideszesek nem merik megmondani Orbánnak az igazat. Azt, hogy elsősorban a lehetetlen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt bóvlisodott le, országostul. Azt, hogy másodsorban azért, mert nagyon is kiszámítható a belpolitikája: ha valamit törvényesen is meg lehetne csinálni, ő csakazértis visszaél a hatalmával, és tesz valamit, amitől egy demokrata undorodik. És csak harmadrészt vesznek azért elégtételt, hogy prosztó módon pofába mondta a véleményét - vagyis kokizott és sallerozott - ott, ahol ez még egy kültelki kocsmában se szokás.

Kicsit meglepő, hogy a kokizós, sallerozós ember megsértődik, ha egyszercsak visszakap valamit. Akkor is meglepő, ha amúgy még a sápítozásában is van valami nyomorúságos önteltség. Csakugyan elhiszi, hogy ő akkora, de akkora, hogy a kedvéért egy egész országot bedöntenek - még akkor is, ha erre ráfizetnek. A valakik. Azok. Ott.

Az van, hogy nem téved: utálják, mindenhol a világon.

Fogadjuk el, hogy mégis igazat gondol.

Ha valakinek szemmel láthatóan fogalma sincs a gazdasági viselkedés elemi szabályairól, ráadásul úgy ront rá a népére a leggusztustalanabb módszerekkel és eszközökkel, amire évtizedek óta nem volt példa Európában, majd még nagyképűsködik is, akkor bizony előbb-utóbb ellehetetlenítik. Miért ne tennék? Kár, hogy vele minket is.

Ezek az emberek nem félnek tőle, mint a saját népe. Nem engedheti rájuk az ügyészeit, a hivatalnokait, nem tudja kirúgatni őket, de még az is nevetséges, ha a sajtóját uszítja rájuk. Ezek nem filozófusok, nem színházigazgatók és nem is újságírók, hanem politikusok, államok és államok fölötti szervezetek vezetői.

De vajon mit tenne Orbán, ha nem kis országa lenne, és még nagy hatalma is, és valaki odasallerozná neki ezt a Széchenyi idézetet, mondjuk: ”Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen.”

Mit tenne, ha lebóvlizhatná azt, aki így beszél? (Bár az is lehet, hogy ha sokat pofázik a múltból ez a Széchenyi nevű, akkor mégis inkább visszanevezteti Tarlóssal a méltatlanul neki rendelt köztereket. Jó lenne, ha figyelne Nagy Imre sorsára, aki hirtelen megint nagyon kommunista lett.)

2011-11-30T17:52:00.000+01:00

Önként és újra és legalább

2011-11-27T10:33:00.000+01:00

A héten gimnazistákkal találkoztam. Arról meséltek, hogy teljes zűrzavar van a fejükben, fogalmuk sincs, kinek higgyenek, össze-vissza beszél mindenki, érzik, hogy baj van a gazdaságban, az országban, a családjukban, mindenhol szinte, de nem nagyon értik, hogy miért, azt se, hogy mi lesz ebből. Rákérdeztem, megmondták, hogy fogalmuk sincs, hogy ők akkor most jobboldaliak vagy baloldaliak, tulajdonképpen mindkét oldalról hallanak olyan dolgokat, amiket elfogadnak, meg olyanokat is, amit semmiképpen. Mitévők legyenek? Ők segíteni akarnak, tenni valamit, de nincs ehhez keret, tér.

Azt mondtam nekik, hogy először is ne hisztériázzanak. Legalább otthon legyenek ők a nyugodt erő, ha már az MDF kiesett. (Az egy párt volt, nem is olyan régen és azt mondta magáról, hogy ő a nyugodt erő.) A politikára figyeljenek nagyon, legyenek kritikusak, ne higgyenek senkinek se elsőre, se másodikra, és ha tenni akarnak valamit, akkor találják ki, hogy mit lehet. Újra kell kezdeni mindent ebben az országban, ezt nem úszhatjuk meg, és nekik még szerencséjük van, mert úgy kezdhetik újra, hogy még nem is kezdhettek bele semmibe.

Jó, de mondjak példát!

Például hallottak-e arról, hogy még egy hónapig az önkénesség évében vagyunk? Persze nem hallottak.

Nem baj, attól még lehetnek önkéntes önkéntesek. Már késő szervezetekhez csatlakozni, legyenek ők maguk a szervezet.

Hallottak-e már arról, hogy a múlt télen legalább ötszáz ember halt meg a saját lakásában, csak azért, mert nem volt fűtés, nem volt pénzük tüzelőre, és nem is fordultak sehova segítségért? Hallottak.

Hajlandók lennének-e egy órácskát, félórácskát sétálni naponta? Figyelni, hogy füstölnek-e a kémények. Pláne ott, ahol öregek laknak egyedül vagy együtt. Ahol szegények laknak. Éreznek-e annyi erőt magukban, hogy bekopogjanak az olyan házakba, ahol laknak, de nem fűtenek? Képesek-e arra, hogy akkor, ha bajt éreznek, írnak egy levelet a legközelebbi jegyzőnek, szociális szervezetnek, egyháznak. Ha már ők magukra nézve ezt nem találják kötelezőnek... Csak annyit kellene, hogy itt és itt emberek élnek, de nincs fűtés. Semmiképpen nem az ő dolguk, hogy Timur és csapatába szerveződve fát vágjanak, tüzelőt hordjanak... Ja, a Timur és csapata egy szovjet ifjúsági regény. Volt.

Szóval újra kellene kezdeni. Az alapoknál. Hogy figyeljünk egymásra és azokra, akikre senki nem figyel. Hogy legalább senki ne haljon meg. Aztán majd csak lesz valahogy. Ebben maradtunk.

Tegnap az egyik gyerek írt nekem egy e-mailt, hogy talált egy nénit.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Keresztényhátrány

2011-11-24T11:50:00.000+01:00

Az Európai Püspöki Konferencia Tanácsának ülésén Erdő Péter bíboros - a tanács elnöke - a Kathpress katolikus hírügynökség szerint arról beszélt, hogy ma Európában hátrányos megkülönböztetés éri a keresztény hívőket.

Erdő Péternek teljesen igaza van. Például a bíboros úr áltat vezetett egyház KDNP nevű politikai szervezete a Fidesz nevű koalíciós partnerrel olyan törvényt fogadott el, amely keresztény felekezetek tucatjaitól vette el az egyházi státuszt. Mint ahogy a keresztényeknél semmiben sem hitványabb egyéb egyházakat is kikülönböztetett.

Azzal, hogy a nekik járó támogatást is elvesztették, emberek ezrei kerülnek végveszélybe. Azok a hajláktalanok, betegek, idős emberek, iskolások, akik a kikülönböztetett egyházak szállásain, iskoláiban, és egyéb intézményeiben segítséget kaptak az emberibb élethez, vagy éppen a túléléshez.

Persze nem csodálkoztunk: a bíboros úr egyháza évek óta égbekiáltó közönnyel szemléli a Magyarországon újra tobzódó rasszizmust, kirekesztést, miközben papjai a szószékről politizálnak a Fideszért, szavuk sincs, amikor cigányokat gyilkolnak, vagy nácik jutnak a parlamentbe. Mint ahogy akkor sem, amikor hajléktalanokat rendőrök vezetgetnek bilincsbe verve, törvény fenyegeti őket börtönnel, és akkor sem, amikor a legszegényebbeket rabolja le a kormány a gazdagok gyarapodása kedvéért, vagy folyamatosan emberi jogokat csorbít.

Tudtuk eddig is, hogy a Katolikus Egyház életeleme az alkalmazkodás, de azt soha nem gondoltuk volna, hogy a Kádár-rendszer alatt megtapasztalt őssunyiskodás a legelső új diktatúra próbálkozása idején teljes fegyverzetével tér vissza. Azzal a különbséggel persze, hogy egy ateista ideológia helyett most a sajátjával próbál kis pártocskája segítségével rátelepedni az országra - például az úgynevezett köznevelésben.

Erdő Péter szeptember végén, amikor újraválasztották a CCEE élére, kifejtette: az új evangelizáció újrafelfedezést jelent.

Csakugyan itt lenne az ideje. Talán, ha bíboros úr legelébb is vetne egy kegyes fölfedező pillantásnyi figyelmet az egyházi törvény miatt Strasbourgban éhségsztrájkoló Izsák-Bács Jeremiásra. Bár ő csak egy hátrányoskodó magyar mennonita keresztény, talán imádkozni lehet érte. Ha már vele nem.

"Izsák-Bács Jeremiás fel akarja hívni a világ figyelmét arra a disznóságra,
ami Magyarországon zajlik. Támogatásra lenne szüksége
a tiltakozó akciójához." ( Az Amerikai Magyar Népszava képén)

Hitler anyja újra terhes

2011-11-21T08:25:00.000+01:00

Ez egy falfirka volt valamikor, nem is olyan régen. Az is ott volt, hogy “cigány, zsidó reszkess”. Arról jutott eszembe, hogy Csurka megint írt. Jó nagyot. Nem tudtam végig elolvasni, mert ez a kiváló tehetségű ember szétesett, beborult, követhetetlen. Össze-vissza csapkolódik, féligazságokból kikalapált, hagymázzal összekent nyelű baromságpöröllyel, mint mindig. Vagy legalábbis nem ér annyit, hogy a követési erőt ráfordítsam. Talán ha pszichiáter lennék. Nem lenne baj, hogy írt, hiszen tette ezt eddig is, ilyen már évek óta.

Az a baj, hogy már megint társadalmi esemény lett, megint téma a közbeszédben, megint figyeli a világ a mi szégyenünket, noha már évek óta szinte senki nem törődött vele. Ezt köszönhetjük Tarlós Istvánnak meg Orbán Viktornak. Sikerült megint tényezővé tenni Csurkát. Ha úgy tetszik megtermékenyíteni, hormont nyomni bele, mi meg várhatjuk, hogy mi lesz belőle. Milyen lesz a termés, a gyerek.

Ha majd a Fidesz összeszámolja vereségének, az ország bóvlisodásának okait, a matolcsyzmus országlása mellé ezt is vegye bele. A nácikkal való nyílt mutyit. Mert azért lássuk be, hogy ennél nagyobb bóvliság nem történhetett velünk.

Egetverések

2011-11-19T08:55:00.000+01:00

Minden napra jut valami egetverő. Baromság, mint például a magyar tenyésztésű kutyák adómentessége, gonoszság, mint például az, hogy Tarlós fideszesei és jobbikosai megszüntetik Károlyi szobrának díszkivilágítását.

Olvasom: a filmek végső vágásának joga is járna az Andrew Vajna által vezérelt Magyar Nemzeti Filmalapnak. "A Támogatót megilleti a produkció végső vágás jóváhagyásának joga. Vagyis az állami pénzért cserébe a filmalap beleszólna a film történetvezetésébe.”

Egy Jancsót Vajna úr bírálhatja fölül? A rendező bemutatja neki a filmet, nézegeti, és ha úgy gondolja, hogy nem jó, akkor átvágatja? Kicsit rambósíthatja? Netán politikai vagy hazafias üzenetű filmeknél Vajna úr meghívja a vetítőjébe Orbán, Kövér, Semjén urakat - legendásan kulturált emberek - és demokratikusan megvitatják, hogy jó-e a vége, és ha nem, akkor mi legyen?

Romániában régen vizionálásnak nevezték azt, mikor a színházban a cenzor megtekintette a darabot a bemutató előtt. Mikor lesz az, hogy a közismerten zeneértő Orbán operákat pakolászgat? És mikor irkálhat bele végre a kiváló költő Simon L. László a verseimbe, ha kapok egy kis állami támogatást a megjelenéshez?

Kik ezek, és mit képzelnek?

(Távoli napló)

Versmaraton, titkos társakkal

2011-11-17T18:10:00.002+01:00

Hónapok óta azzal próbálom erősíteni a gyerekem olvasási kedvét, hogy “azok, akik olvasnak, egy titkos társaságba tartoznak: fölismerik egymást”. Abból ahogy viselkednek. Úgy tűnik, sikerült a fejébe pöttyenteni ezt a kegyes hazugságot, ami vélhetően igazabb, mint az összes többi nevelési hazugságom.

De mi van akkor, ha pénteken vagy szombaton elviszem József Attila szobrához, ahol versmaratonnal tiltakozunk a szobor elmozdításának terve ellen, és keresztkérdéseket tesz föl: miképpen fordulhat elő, hogy éppen olyan emberek terve ellen tiltakozunk, mint a nemcsak, hogy olvasó, de egyenesen József Attila-díjas L. Simon Lászlóé? Hogyan magyarázom a pláne József Attila-díjas Szőcs Géza szerepét, aki nem menekült azonnal a Fidesz nevű nyilvános titkos társaságból, amikor meghallotta a tervet?

A legnagyobb szerencse, ha nem tesz föl keresztkérdést Kövér Lászlóról, akinek József Attila a kedvenc költője, tehát olvasgat. Ha nagyobbacska lenne, nyilván föltűnne neki, hogy a legcsekélyebb jele sincs ennek sem a szavaiban, sem a viselkedésében. Talán ezt idézném neki: “Boldog hazug, kinek van istene, ki rettenetes, de maga a jóság; kinek sebet kap reszkető keze, ha leszakítja a tilalmas rózsát.”

(Távoli napló)

Kuksoljon sötétben, aki köztársasági!

2011-11-16T14:02:00.001+01:00

A Heti Válasz képe

Ezt az üzenetet kaptuk, amikor a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a díszkivilágításról szóló rendelet módosítását.

A Jobbik frakcióvezető kezdeményezte, hogy szüntessék meg a Károlyi-szobor díszkivilágítását, ezt a javaslatot az előterjesztő befogadta.

Éppen a Függetlenség Napján engedte meg magának ezt az újabb arcátlan provokációt a Jobbik és a Fidesz.

Azon a napon, amelyet persze nem ünneplünk államilag, de azért néhányan, akik még hiszünk egy új, szabad köztársaságban, Károlyi szobránál emlékezünk.

“A magyar köztársaságot 1918. november 16-án kiáltotta ki az akkori budapesti Országház teret ellepő, kétszázezresre becsült tömeg, illetve a parlament kupolacsarnokában ülésező, a vidéki nemzeti tanácsok küldötteit is magában foglaló nagy Nemzeti Tanács. Még nevezetesebbé teszi e napot, hogy az őszirózsás forradalommal elnyert függetlenség ugyanekkor öltött törvényes formát.” - írja a lexikon erről a napról.

A Fidesz-Jobbik mutyizás újabb rúgás azokba, akik nem egészen hat hét múlva fegyelmezetten lesznek kénytelenek tudomásul venni, a Magyar Köztársaság megszűnését. Fegyelmezetten kuksolva, hiszen ők demokraták.

A Magyar Elektronikus Könyvtár (mek.oszk.hu) képe

( Távoli napló )
.

Márton Áron és a gyalázat

2011-11-15T17:44:00.000+01:00

A Katolikus Egyházban szinte szentként tisztelt Márton Áron püspök ezt mondta egyszer a tanítványainak: “Fiaim, bármi történjék veletek, nektek mindig a szegények, a kicsinyek, a börtönökben vagy kórházakban szenvedők, az elnyomottak mellett van a helyetek.” Ez jutott eszembe, amikor az országgyűlés 293 igen szavazattal, 61 ellenében úgy döntött, hogy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy elzárással sújthatja a bíróság december elsejétől azokat, akiket fél éven belül másodszor büntetnek meg, mert az utcán élnek. Ezt egy keresztényi alapjaira büszke hatalom hozta, amelyiknek egyik koalíciós tagja magát egyenesen a Katolikus Egyház lándzsája hegyének tekinti.

Ez az embertelenség perverz tobzódása. Pedig észrevehetnék, hogy az egyház kezd okosabban helyzkedni.

Erdő Péter bíboros a múlt héten egy szakszervezeti vezetőnek arról beszélt, hogy "a Katolikus Egyház társadalmi tanítása a munka méltóságát a dolgozó ember méltóságából vezeti le.” Nem üres szöveg ez jogfosztások idején!

Mi legyen a hajléktalanok méltóságával? Miből vezeti le az egyház a képviselők gyalázatos méltatlanságát? Mit tenne Márton Áron a börtönbe vetett hajléktalanokért?

Egy éve, Márton Áron szobrának avatásakor
életművét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
és Pokorni Zoltán polgármester méltatta

Kényelmetlen

2011-11-15T07:53:00.000+01:00

Az origo.hu képe

A Petőfi Irodalmi Múzeumban vasárnap, a Magyar Nyelv Napjának ünnepélye előtt a rendezőkkel kicseréltették az első széksort, hogy Szőcs Géza államtitkár kényelmesebben ülhessen. Nem egy karosszéket cseréltek le - amit szintén testes emberként én is hálásan vennék -, hanem az egész sornyit, hogy ne legyen föltűnő.

Ennél persze fontosabb, hogy úgy tűnik, a kiváló költőből lett teljesen súlytalan államtitkár kényelmetlenül érzi magát a lényegében nem létező szerepében: a kibontakozó kulturkampfban szembefordult a szánalmasan bugris fideszes-jobbikos nyomulással. Ki merte jelenteni: a Kossuth tér 1944 előtti arculatának visszaállítása nem elégséges érv a József Attila szobor elmozdításához. "Nem is tudom, mit mondanék, ha itt ülne József Attila, és meg kellene magyaráznom, most mi történik a szobrával".

Az is lehet persze, hogy megértette: a szobor eltávolítása egy újabb dörneri pont, ahonnan már nem lehet hátrálni. A hét végére már kétnapos versmaraton - tüntetés - készül. Addig kell fölállni a kényelmetlen rongyszékből, amíg lehet.

Persze ezt csak azért írom, mert szerkesztő vagyok. Valójában tudom, hogy a romlott társaságba keveredett Szőcs Géza jó ember, és belehalna, ha József Attilát megint egyszer meg lehetne alázni.

József Attila: Ülni, állni, ölni, halni (VERSMARATON!)

2011-11-12T08:06:00.000+01:00

(nagyobb kép)

.

Hajrá, kampfoljunk!

2011-11-11T09:28:00.000+01:00

Pápai Gábor képe

Orbán nem akar kulturkampfot. Úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne Tarlós, Dörner, Csurka és pláne Kerényi országra szabadításához. Jó rendőr akar lenni. Azt hiszi, hogy van még olyan hülye, aki ezt beveszi.

Orbán kezdte a kulturális háborút, és úgy is jár, mint a legtöbb hadvezér, aki Napoleonnak képzeli magát: bohóctréfába keveredik. Most már például nem az a legnagyobb kérdés, hogy mit kezdjünk Kerényi sokmillióért megszerzett képeivel, mert azok láttán már a jobboldaliak is henteregnek a röhögéstől, hanem az, hogy Orbán tiszteletre méltó felesége megpofozza-e Kerényit. Mert ezt ígérte neki arra az esetre, ha Orbánt belefösteti valamelyik képbe. És ott van. Picike, savanyú, de Orbán.

Maguk a képek és a Kerényi-féle kulturkampferek szerepeltetése azt ígéri, hogy a hiányzó magyar kabarét nem kell nélkülöznünk addig, ameddig ők hatalmon vannak. Az ilyen emberek - ezt látjuk a politika minden szintjén - úgy igazolják önmagukat, hogy csakazértis folytatják a megkezdett utat akkor is, ha már nyilvánvaló, hogy zsákban vannak.

Ezért aztán vélhető, hogy lesznek újabb képrendelések. Annál is inkább, mert például kimaradt a szovjet csapatok kivonulása. Olyasmire gondolok, hogy “Staller Ilona tréfásan a lábai közé kapja a Honból utolsónak távozó szovjet harckocsi ágyúcsövét.” Azt se értem, hogyan maradhatott ki az a kép, amelyen az látható, amikor “Orbán Viktor Miniszterelnök Felcsút határában megvilágosul, hogy pont ott ajánlotta föl Szent István a Magyarok Nagyasszonyának az Országot.” És nagyon hiányzik az a történelemfordító pillanat is, amikor - mintegy az előbbi ellenpontjaként “Gyurcsány Ferenc Sukorónál eladja a hazáját és a harcmező magyar hőseinek csontjait egy zsidónak”.

Van még ötletem, de azokért most már fizessen a bőkezű Kerényi. Hacsak nem lesz erről nemzeti konzultáció, kérdőívvel, mert akkor ingyen adom.

Az is lehet, hogy a kulturkampf úgy folytatódik, hogy a baloldaliak is rendelnek közadakozásból képeket. Például javasolnám megfestésre a Sárkányos Szent Police ellenpárjának a “Kerényi Imre intésére Satu Parancsnok beszól a kossuthtérieknek, hogy ne hugyozzanak a szobor mögé” címűt.

Addig is: hajrá Lévai Anikó!

Összefüggések

2011-11-08T19:21:00.000+01:00

Tisztelt bíróság, a Gyuricán... vagyis Gyurcsányi Ferencet a Sukoró-felőli nádasnál ismertem meg 2006-ban, ahol nyaranta önkéntes természetőrként teljesítek hazafias szolgálatot. Egyben önkéntes halőr is vagyok, így a nádason át csónakommal odaközelítettem ahhoz a kis csoporthoz, akik a part egy néptelen zugában szemmel láthatóan horgásztak. Kedélyesen elbeszélgettem velük, megkérdeztem, van-e engedélyük, mire ők közölték, hogy Magyarországon nincs olyan dolog, amire nekik ne lenne engedélyük, így nem firtattam a dolgot. Különös tekintettel arra, hogy a közelben, néhány lépésre ezektől egy kigyúrt férfiakból álló csoport tartózkodott, valami csövekkel a fülükben, és szerintem fegyverekkel a hónuk alatt, ami kipúposodott erősen.

Ezért aztán visszavonultam a csónakommal. De nem mentem messze, csak hallótávolságra. Az emberek nem tudják, hogy hülyeség a víz közelében hangosan titkosan beszélni, mert az úgy viszi a hangot, mint a szél. Óvatosan figyeltem őket.

Igen, hallgatóztam, bevallom. Ez a munkám része, hiszen figyelnem kell, és az ember füllel és szemmel figyel.

Ezzel a Gyurcsányival... vagyis Gyurcsánnyal, akit onnan jegyeztem meg, hogy egy nagyorrú, nyurga alak, volt még egy kopasz, valami Görgényi, meg Vörös vagy mifene nevű, meg egy zsidó. Aki azzal keltette föl a figyelmemet, hogy amikor beszélgettem velük, akkor csak külföldiül szólalt meg, ám amikor már a nádasból hallgatóztam, akkor magyarul is, igaz eléggé törte azt. Ez a zsidó nem horgászott, hanem állandóan lehasalt, és a tenyerébe vett a vízből, és kóstolgatta. A kopasz se úgy horgászott, mint mások, hanem volt nála egy kihúzható bot. Amikor meglátott egy halat, kirántotta, és egy pillanat alatt odacsapott a vízre, vagyis a halra. De olyan ügyesen, hogy vagy a gerincét vagy a szemét találta el, és a hal már meg is döglött. A Gyurcsányi, a nagyorrú, akiről később megtudtam, hogy valami miniszterelnök, kérdezte is tőle, hogy hát ez meg mifene szerszám, mire ő nevetett és azt mondta, hogy ez titkos fegyver. Később aztán az októberi sajnálatos események idején láttam ilyet a tévében, és ott viperának mondták, és arra szolgált, hogy püföljék vele a Belfegornak öltözött rendőrök a békés járókelőket, hogy elkábuljanak, mielőtt kilövik a szemüket.

A zsidó nézegette a földet Sukoró felé, mire a Vörös János megkérdezte tőle, hogy kéne, mi a jó kis kaszinódnak?

Erre ő azt válaszolta - de csúnyábban, csak a bíróság előtt azt nem mondhatom, ugye -, hogy tojok én a földedre, más kell nekem.

Gyurcsányi erre rákérdezett, hogy most akkor kell az a kurva föld, vagy nem.

Erre azt mondta a zsidó, sose felejtem el, hogy kell hát, de nehogy má fizessünk érte. Azért van itt a tábornok úr -, bökött a fejével a kopasz felé. Róla meg azt láttam a tévében, hogy valami rendőrfőnök. A Vörös meg miniszter.

Akkor feleselés kezdődött, Gyurcsányi kezdte, hogy na az nem úgy van. Legalább valami földet kellene adni a földért, mert úgy illik. Van földed?

A zsidó meg: van valami, de az aligha ér annyit, mint ez. De elhíreszteljük, hogy arany van benne a Medvecsapáson, és akkor mindjárt értékesebb lesz.

Törvényes ez? - kérdezte Gyurcsányi a Vöröstől.

Erre ő nagyot röhögött: arról nem tehetünk, hogy az emberek azt hiszik, hogy arany van a Medvecsapáson.

A nagyorrú erre úgy csinált, mintha csodálkozna: egyáltalán van Medvecsapás? Vagy ez ugyanaz, mint ami abban a hülye Folytassa-filmben van?

Olyasmi. Csak példa volt. - mondta a zsidó.

Gyurcsányi erre azt firtatta, hogy az ott mögöttük állami föld-e.

A zsidó ravaszat mondott: úgy néz ki. De ha nem az egész, megkérjük Görgényi urat, hogy valami hülyeséggel csalogassa Pestre az itteni parasztokat, tüntessenek, aztán már csak meg kell puskázni őket, hogy aki életben marad, az is disszidáljon.

És ekkor mondta a Gyurcsányi, hogy régóta gondolkozik: napvilágra kellene hozni valami beszédet.

Vörös meg rá is vágta, hogy na abból jó nagy balhé lenne. Belenézett a légbe, mintha álmodozna, hogy valami hangfölvételt szét kellene küldeni a rádióknak, szépen megszerkesztve, és lesz nagy cirkusz. Aztán már csak irányítani kell az egészet, hogy a sok csürhe bemenjen a csőbe.

Tisztelt bíróság ez tudom elmondani arról a napról, amikor kihallgattam a nádasból ezt az embert, aki itt ül a vádlottak padján. Meg a barátait.

Még egy furcsaságról tudok beszámolni. Amikor ott röhögcséltek ezek azon, hogy mekkora balhé lesz, ez a Vörös nevű megkérdezte a zsidót, hogy mi a francot kóstolgat azon a koszos vízen. Erre az röhögött egy olyan eszelős félét, aztán fölállt és elkezdett arról mesélni, hogy ezek milyen hülyék, azt hiszik, hogy neki kaszinó kell. Pedig az úgy lesz, hogy a kaszinó egy csövön kapja a vizet a tóból, de az alagsorban egy hatalmas palackozó lesz, és az az igazi üzlet. Merthogy kell a magyar víz a zsidóknak. Röpülövel viszik majd a palackokat Izráelbe, minden nap. Mert hogy az csodavíz. Az itt lakók nem tudják, hogy a varáskosi vagy mifene hegységrendszer közelében mindig olyan víz fakad, ami tíz-húsz évvel is meghosszabbítja az életet. A hülye magyarok meg elfürdik meg elhorgásszák, ahelyett, hogy innák.

Így volt ez tisztelt bíróság, magam se hinném el, ha hallanám.

(Hócipő)

Förszt prezident

2011-11-06T18:48:00.000+01:00

Az index.hu képe

Az interneten látható egy tudósítás. Arról szól, hogy a fölkokárdázott Lenhardt Balázs jobbikos országgyűlési képviselő odasunnyog Károlyi Mihály szobrához, összeszedi a koszorúkat és a virágokat, spontánul belenéz a kamerába és azt mondja, "hazaárulónak nem jár virág", majd férfias léptetekkel elindul a Kossuth tér egyik szemetes kosara felé. Odaérvén belegyömöszöli a koszorúkat, miközben magában beszélget valakivel, talán Károlyi szellemével: "Ez a minimum, amit megtehetünk nemzetünk egyik sírásója felé." Tömköd, majd az angolul saját bevallása szerint fölsőfokon beszélő képviselő így folytatja: "Szomorú, hogy itt tart még Magyarország 2011-ben, hogy vannak olyan szervezetek, például a rejtélyes nevű förszt prezident förszt demokratik repjúblik of hangeri...” és így tovább. Végül megjegyzi, hogy reméli: legkésőbb jövőre el fogják távolítani Károlyi Mihályt és azt a szellemiséget... ésatöbbi. A Jobbik ezért küzdeni fog minden erejével.

Erre már semmi szükség: a dolog eldőlt. Ha nézné Echo nevű hangadó televíziójukat, a múlt hét végén, magától Kövér házelnöktől tudta volna meg, hogy csak hecckampány és hisztériakeltés, amit a baloldaliak beszélnek a Kossuth tér kipucolásáról, valójában Károlyi lelkének megvédéséről van szó: "szerintem, ha van pokol, akkor valószínű Károlyi Mihály egész nap ott ül egy székhez lekötözve és nézi a saját szobrát".

Az, hogy a bátran sunyiskodó Lenhardt képviselő kegyeletet sértett, lopott, fosztogatott, rongált, teljesen normális egy nácitól. De mi van akkor, ha rossz szalagot olvasott a koszorún, és az angol szöveg azt jelenti, hogy magyarország első köztársasági elnökének tiszteletére tétetette oda, mondjuk az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, vagy az EU? Mert akkor ebből baj lesz. Kövér készülhet a kidumával.

Éppen egy éve a jobbikosok pogromosdit játszottak Károlyi szobránál, táblát akasztottak a nyakába, Zagyva képviselő kipát tett a fejére. Akkor a sokak által vérmessége miatt néha méltán bírált Dániel Péter ügyvéd egymaga bement a nácik közé, és egy szál virágot tett a szobor talapzatára.

Nem sunnyogva, nem rongálva, nem gyalázkodva, nem gyávák módjára. És angolul se nagyképűsködött.

(a nemzeti1tv tudósítása)

Minden élet

2011-11-03T13:33:00.000+01:00

Carol Guzy Pulitzer-díjas képe menekültekről, 2000-ből, Koszovóból

A hajléktalanná vált külföldi menekültek ellátásával kapcsolatban Szabó Máté ombudsman azt javasolta, hogy a téli fagyok miatt fenyegető közvetlen életveszély elhárítására engedjék vissza a befogadó állomásokra azokat az engedély nélkül távozó, így jogosultságukat elvesztő menekülteket, akiket a hajléktalanellátó rendszer nem tud elhelyezni. Pintér Sándor válasza: ha egy menekült nem képes teljesíteni a befogadó állomások ellátásainak igénybevételéhez meghatározott feltételeket, akkor megkérdőjelezhető az együttműködési készség, és ilyen esetben az államot nem lehet kötelezni a segítségre.

Tarlós István azt közölte az ombudsmannal, hogy az ellátó intézmények ismerik a hajléktalanná vált külföldi menekültek problémáját, ám a jelenlegi feltételek alkalmatlanok az ilyen emberek biztonságos ellátására.

Az az érzésem, hogy ezek az emberek félreértik a szerepüket. Bizonyos kormányzati pozíciókat azért adunk, mert emberi életeket bízunk rájuk. Ha úgy tetszik a belügyminiszter elemi és megkérdőjelezhetetlen kötelessége, hogy a Magyar Köztársaság területén minden emberi életet megvédjen. Nincs de, nincs ha, nincs esetleg. Ha bármilyen ürüggyel kijelenthető, hogy az “államot nem lehet kötelezni a segítségre”, akkor minek az állam? Ha Pintér tábornok úgy véli, hogy azok az emberek, akik nem működnek együtt megfelelőképpen az állammal, azok dögöljenek meg a fagyban, akkor erkölcsi értelemben teljesen alkalmatlan a belügyminiszteri feladat ellátására.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy Tarlós István főpolgármesterré választása is súlyos tévedés volt. Átnevezgetésre, provokálásra van esze, de lássuk be, hogy aki egy világváros felelős vezetőjeként azt mondja, hogy tudomása van a menekültek problémájáról, ám a jelenlegi feltételek alkalmatlanok az ellátásukra, és nem arról kezd el beszélni, hogy a nagy fagyok beállta előtt hogyan véd meg mégis mindenkit a halától, az szánalmas botrány.

Ezek az emberek feladatuk elvállalása előtt elfelejtettek arról tájékozódni, hogy mi a fene dolga van egy politikusnak. Most tanácstalanul lepődgetnek, hogy mik nem vannak.

Van olyan, hogy valaki alkalmatlan. Néha az egész rendszer.

Magyar menekültek, 1956 - egy Ata Kandó
és Violette Cornelius fotói közül

Az utolsó éjszaka joga

2011-11-02T08:13:00.000+01:00

Kicsit szorult szívvel nevetgéltem azon, hogy az esztergomi képviselők a halottak napján buszokat béreltek és a saját zsebükre szállították a város tömegközlekedés nélkül maradt polgárait. Talán az vezette őket ebben a jótékonyságban, hogy a lelkük mélyén maguk is beismerik: ők is tehetnek arról, hogy az ország egykori szellemi és közigazgatási fellegvára századnyit hullott vissza az időben. Úgy esett szét, ahogy sohase gondoltuk volna, hogy előfordulhat bármelyik magyar várossal.

Mindenesetre szép dolog, amit tettek.

Sokan mondják, hogy Esztergom a Fidesz uralom mintavárosa, és a nyolc évi, az egész országban pusztító kettőshatalom, majd a mostani eszement és megátalkodott kormányzás következtében előbb-utóbb az lesz az országban is, ami most ott. Az is lehet, hogy egy esztendő múlva a parlamenti képviselők fizetik majd az egész ország temetőlátogatásait.

Nincs kétségem arról, hogy ez bekövetkezhet, ha Orbán így folytatja. Nem tudom, hogyan lehetne tapintatosan megmondani neki, hogy itt lenne az ideje a távozásnak, mert abból, amit művel, totális katasztrófa lesz.

Jó, tudom, hiába mondjuk, hiába várunk a Fideszre, hogy valami küldöttséget menesszen Orbánhoz azzal, hogy na ennyi volt. Vagy megátalkodottak a beteges hűségben, vagy gyávák. Mert azt nem hihetjük komolyan, hogy egy olyan országban, amelyiket a sok hülyebeszéddel, jogtiprással és nagyképűsködéssel sikerült a legkockázatosabbak mocsárvidékére terelni, komolyan gondolják, hogy mondjuk a túró rudi megáfáztatásával, szoborhurcibálással, átnevezgetésekkel el lehet kezdeni a kikecmergést.

Olvasom: jobb ötlet híján olyasmikkel bíbelődnek, hogy a szegény emberek ne vihessék haza a halottaik hamvait! Ha már, akkor van egy javaslatom: a hatalom szerezze meg az utolsó éjszaka jogát azok fölött, akiket az ostoba politikájával nem hagy ugyan az út szélén, hanem inkább a halálba kerget. Legyen annyi becsület bennük, hogy az adósrabszolgaság áldozatait, a kilakoltatás elől az öngyilkosságba menekülőket ingyen, államilag eltemetik. Legyen a hatalomban annyi tisztesség, mint az esztergomi képviselőkben.

József Attila kipucolása

2011-10-29T17:08:00.001+02:00

Tegnap egy kis tüntetés, élőlánc volt a Parlament mellett József Attila csodálatos szobránál - Marton László alkotása, 1980-óta áll ott -, mert híre terjedt, hogy a tér átrendezése, a múlt század harmincas éveiben látható képének visszaalakítása miatt ez a szobor is eltűnhet onnan. A szervezők kérték, hogy mondjak pár szót arról, hogy mit gondolok erről. Nem tudtam elmenni, elmondom hát most, itt.

Valahol azt írtam pár napja, hogy Károlyi Mihály és József Attila kipiszkálása a Kossuth-térről a köztársaság és a lélek kipucolása. Mert itt mondom: nem csak József Attilát kell megvédenünk, hanem Károlyi Mihályt is, hiszen ellene is évek óta folyik a hazugsághajsza. És most már tudjuk: január elsejétől nem köztársaságban élünk majd, hanem valahol máshol. Az is lehet, hogy a semmi ágán.

Egy olyan kormánytól, amelyik minden kétséget kizáróan Horthy rendszerét, vagy annak modern mását - ha ugyan ez egyáltalán lehetséges - szeretné visszahozni, egy csöppet sem csoda, hogy József Attilát is felejtetni akarja. Pláne, ha ezzel - éppúgy, mint Károlyival - koncot dobhat a szélsőjobbnak.

Évekkel ezelőtt valami náci már fölvetette, hogy József Attila helyett Wass Albertről kellene elnevezni egy belvárosi utcát. Már akkor tudtam, hogy ebből baj lesz, ezek nem fognak megállni. Aztán később valami eszement fölvetette, hogy azért is kellene József Attilától megszabadulni, mert hogy öngyilkos lett, és az milyen dolog, ilyen bűnösről hogyan lehet bármit elnevezni. A szerencsétlen annyit se tudott, hogy Wass Albert is úgy járt, hogy magával kellett végeznie.

Az van, hogy József Attila Magyarország talán legnagyobb költője, akit ugyan a sors kiüldözött az életből, de mi befogadtuk. Későn bár, de örökre, és a szívünk legmélyére. Sok-sok ezren vagyunk úgy, hogy ha vigaszra vágyunk, elővesszük a kötetét.

És valóban úgy van - és nem tudok más, hasonló költőt -, hogy bárhol nyitjuk föl, fél perc alatt rálelünk egy mondatra, egy sorra, egy szóra, egy csodára, ami új is meg nem is, de ismerős és boldogságot ad. Mert ez a zseni csakugyan a lélek mérnöke volt. A magyar léleké. És üzenem a kormánynak, a Fidesznek, de még a náciknak is: a nemzeti léleké.

Ezt az embert akarják eltörölni. Már a kommunisták is akarták, az ötvenes években. De ugye ez nem megy. Vannak dolgok, amiket nem lehet. Mert tökéletesek, és semmi, de semmi nem árt nekik.

Most kell szólni a hatalmaskodóknak, akik újabb és újabb provokációkkal tesznek próbára minket, hogy hiába akarják a harmincas éveket visszahozni a Parlament köré. Megtehetik. Mert hatalmuk van és mi békések vagyunk. De mi meg úgy gondoljuk, hogy nekünk a harmincas évek József Attila. És ezért azt akarjuk, hogy ő is ott legyen. Ha úgy tetszik, azért, hogy figyelmeztessen arra, hogy a harmincas évek hova vezettek. Hogy lélek, lelkiismeret nélkül nem megy.

És elvihetik ezt a szobrot, de azon leszünk, hogy majd az új, újra éledő köztársaság első intézkedése az legyen, hogy visszahozza. Jelképéül annak, hogy ha békességes lelkünkkel el is tűrjük a provokációkat, azokat mindig van erőnk végképp eltörölni.

(Klubrádió, Hetes Stúdió >>> itt meghallgatható 5 perc 20 másodperc után kezdődik)

Népakarat, konzultálva

2011-10-25T20:21:00.000+02:00

Vigyázat, úgy néz ki, hogy megint konzultálnak velünk! A Magyar Nemzet című ügyészségi értesítő beszáll a nemzeti konzultációba, sőt új fejezetet nyitnak a Nézőpont Intézettel. A rendkívül ravasz ötlet az, hogy a közgyanú szerint kissé Fidesz-árnyékú Nézőpont Intézet megkérdezte ezer embertől, hogy felcserélnék-e a JELENLEGI DEMOKRATIKUS BERENDEZKEDÉST egy gyors gazdasági fejlődést garantáló tekintélyuralmi rendszerre.

Zseniális. Egy diktatúra kiépítésének végfázisában ezt így belekérdezni az arcunkba a cinikus pofátlanság világcsúcsa. Goebbels nem merne ilyet, ha élne. Tanítani fogják a propagandista és a közvéleménykutató alaptankönyvekben.

Mert persze az a válasz, hogy a nép bizonyám: kívánja a diktatúrát! Mert hogy ugye most válság van, nem is beszélhetünk gyors gazdasági fejlődésről, ami viszont kívánatos lenne. Nem az egész nép támogatná, persze. Viszont a Jobbik szimpatizánsainak 65, míg az MSZP támogatóinak 57 százaléka fogadná el! A Jobbikot most hagyjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy egy náci párt arra szerveződik, hogy diktatúra legyen - illik is őket kiszolgálni hol színházzal, hol egy kis diktatúrával. Na de most derült ki, hogy mi volt a baj az eddigi szocialista kormányzással: a hülye Gyurcsány nem vezette be a diktatúrát! Még ma is élne!

Az LMP-re vigyázni kell, hátha lehet még szövetkezni, ne csináljunk nagyon hülyét belőlük: szimpatizánsainak csupán mindösszesen 38 százaléka támogatná, ha Orbán nem csak csinálná, hanem föl is vállalná a diktatúrát - a köz érdekében persze. A véleménykutatás azt hozza ki, hogy egyedül a legkulturáltabb, legdemokratikusabb fideszesek fogják vissza ebben a Kívánt Vezetőt, hiszen csak harmaduk támogatna egy ilyen jellegű cserét.

A kérdés már csak az, hogy Orbán mikor fogja bejelenteni, hogy konzultált a néppel, és a fideszesek rosszallása dacára úgy döntött: mostantól diktátor lesz, mert igenis, mert csakazértis és mert koki és saller meg dakota.

Bár az is lehet, hogy nem csinál teljesen hülyét magából, és mégis inkább Szíjjártóra bízza ezt a dolgot. Az azért trükkös, mert hetekig röhögcsélünk, mire rájövünk, hogy komolyan beszélt.

Végjátékban

2011-10-24T07:35:00.000+02:00

Nincs jobb dolog a millás tüntetésnél! Már márciusban is ezt éreztem, és most megint. Csak azt sajnálom, hogy Orbán nem volt ott. Vagy legalább szkájpon megmutathatta volna neki valamelyik bensőkörös híve. Bár akkor, ha lenne esze, most adná föl, most kérne menedékjogot szegény agyonkokizott Brüsszeltől.

Borzasztó lehet azt látni, hogy tíz- és tízezrek jönnek és jönnek, mert nem tetszik a rendszerem, aminek most már egyetlen ismérve van: minden értelmes ember undorodik tőle. Mert undorító.

De komolyan: Orbánnak látnia kellene, hogy már nagyon benne vagyunk a végjátékban. Ha még egy kicsit is szereti a népét, akkor visszavonul, mielőtt nagyon nagy baj lesz. Ha fideszes lennék, lassan elgondolkodnék azon, hogy meddig lehet bűntársul szegődni vagy maradni.

Ott voltam minden millás tüntetésen, és látom, ahogy egyre növekszik a tömeg. Karcos fagyban is, esős időben is. Hogy egyre több olyan arc van, akik azelőtt nem jöttek el. Hogy egyre több a fiatal. Hogy nincsenek rossz arcok. Nincsenek rossz mondatok sem. Hogy ahogy növekszik az országban a félelem, úgy nő a bátorság is. És ez nem a “nincs veszteni való” bátorsága, hanem a büszkeség, a méltóság, amitől ember lesz az emberféle.

Orbán fura terve sikerült: minden réteget, minden csoportot, szinte minden családot megalázott valamivel. Nyilván van valami üdvgondolat abban, amit művel, csak mi nem értjük azt az abszurd drámát, amit az ország egyre dörneribb színpadán rendezget. Mert nem hiszem el, hogy nincs abban tudatosság, hogy egy hónapon belül élesbe fordul egy koncepciós eljárás, hogy hajléktalanokat üldöznek, hogy újnácikat tojnak a kultúrába, hogy éppen pont Károlyit és József Attilát akarják elpucolni. A köztársaságot és a lelket.

Hacsak nem az van, hogy ha beledöglöm, akkor is megbüntetem azt a népet, amelyik kétszer elzavart. Hacsak nem az elemi gonoszság tobzódik.

A millán meg az elemi tisztesség áradt az Erzsébet hídtól az Astoriáig. Bár féltem egy esetleges összecsapástól, most már sajnálom, hogy nem volt ott az a tízezer maradék fideszes, aki még eljött volna egy Orbán-beszédre. Az utolsóra, ha ez így megy tovább. Járt volna nekik a megvilágosodás kegyelme.

Fura ünnep

2011-10-24T07:34:00.000+02:00

Telefonálós olvasóinkat még mindig az foglalkoztatta tegnap délután, hogy észre kell venni, hogy a hét végén, az ünnepen nem csak az volt a fontos, ami történt, hanem az is, ami nem. Valami nyomasztó zűrzavar lehet a Fideszben. Vélhetően érzik, hogy baj van, és innen az, hogy képtelenek voltak összehozni egy nagygyűlést. Stratégáik először úgy gondolták, hogy beprovokálnak az Astoria előtt, sőt a Fidesz-rendezvényt már-már állami ünnepségnek gondolták, aztán valamivel szembesültek, és gyorsan visszavonták az egészet, mert Orbán nélkül nem lehet nagygyűlni.

Nem emlékszem, hogy valaha is előfordult volna, hogy a Fidesz ennyire magára hagyta volna a népét. Ráadásul a 2006-os sajnálatos események ötödik évfordulóján. Márpedig 2006 a Fidesz mai hatalmának legitimálásában az ideológiát helyettesítő sarokpont.

Ezzel szemben a mások oldalon nagy tüntetéssé növekedett az Új Színház sorsáért aggódók gyülekezése. Lett egy új párt, ami akkor is veszedelmes a diktatúrára, ha Orbán azt képzeli, hogy a baloldal kettészakadva nem alkalmasabb az orbánságok bekerítésére, mint önmagában az MSZP. És hát a Milla...

Kétségkívül úgy néz ki, hogy a Fidesz lova gyöngélkedik. Lelkileg. De még nem döglött, csak pihengél.

Üzenet a millásoknak

2011-10-22T09:13:00.000+02:00

Egy tegnapi betelefonáló olvasónk fölvetette, hogy ő ugyan baloldali, de mégiscsak mélyen meg van sértődve attól, hogy a teljes fideszes vezetőség elhagyja az országot a nemzeti ünnepen - gyakorlatilag magára hagyja a népet. Még az is zavaros, ellentmondásos, hogy akkor most Schmitt Pál hol is lesz tulajdonképpen, de az egyenesen fölháborítja, hogy egy Kövér László valami amerikai magyar cserkészek előtt mond beszédet, Semjén pedig meg se áll Ausztráliáig.

Hogyan létezhet ilyesmi? Jó, elfogadjuk, hogy Orbánnak Brüsszelben van dolga, de senki nincs az első vonalban, aki mondana valami biztatót, nemzeterősítőt? Mondjuk például Semjén előállhatott volna az új szemléletet megalapozó tervvel, miszerint a csekélyebb jelentőségű bűnök elkövetői - például a hajléktalan, vagyis élettér-bűnözők - elkerülhetik a börtönt, ha vállalják, hogy minden vasárnap megjelennek a misén.... Ez nem vicc, mondja az olvasó, az internetről tudja, hogy van már ilyen Amerikában... Ja, és hogy igazából azért telefonált, hogy szóljak a millásoknak: Amennyiben elmarad a brüsszeli csúcs, és Orbán itthon reked, hívják már meg egy jó kis beszédet mondani.

Üzenem a millásoknak: hívják meg!

A lágysága miatt

2011-10-21T15:57:00.000+02:00

Tegnapi, a magyarországi hétköznapi fasizmusról szóló írásomra kiváló kollégám küldött egy Umberto Eco írást (UR-FASIZMUS). Kár, hogy nem idézhetem az egészet, pedig igen tanulságos lenne. Az interneten föllelhető, természetesen. De addig is legyen itt pár sor:

“Az olasz fasizmus diktatórikus volt, de nem volt teljesen totalitáris, nem a lágysága miatt, hanem ideológiájának filozófiai gyengesége miatt. A közhiedelemmel ellentétben az olasz fasizmusnak nem volt speciális filozófiája. (...) Mussolini-nek semmiféle filozófiája sem volt : neki csak retorikája volt. Kezdetben militáns ateista volt, később konvenciót írt alá az Egyházzal és szívesen látta azokat a püspököket, akik beálltak a fasiszta zászló alá.

Szóbeszéd szerint Mussolini, kezdeti antiklerikális éveiben, egyszer arra búzdította Istent, hogy csapja őt agyon ott helyben, így bizonyitván létezését. Később, Mussolini minden beszédében emlitette Istent és nem zavarta ha a gondviselés emberének nevezték.

Az olasz fasizmus volt az első olyan jobboldali diktatúra, amely egy egész európai országot uralt; minden későbbi hasonló mozgalom egyfajta archetípusra lelt Mussolini rendszerében.”

(Eco: UR-FASIZMUS)

Hétköznapi fasizmus

2011-10-20T06:31:00.004+02:00

Tegnap egy férfi, aki megmondta a nevét, a telefonból azt kérdezte, hogy láttam-e a hatvanas években Mihail Romm Hétköznapi fasizmus című filmjét. Láttam persze. Arról szólt, hogy a németek mindennapi életébe hogyan szivárgott be a gyilkos önkény. Amit talán még meg lehetett volna állítani, ha idejében észreveszik a saját lealjasulásukat.

És hogy most, amikor a parlament elé kerülthetett az a törvény, miszerint a hajléktalanokat olyan összegre lehet büntetni a hajléktalanságuk miatt, amelyet biztosan nem tudnak kifizetni, tehát csak börtönben végezhetik, vagy az erdőben, mert nem gondoskodnak róluk, ez jutott eszébe. Hogy valamiért most jött el a pillanat, amikor megérezte: nagyon nagy a baj. Ez maga a fasizmus. És hogy én ezt írjam meg.

Mondtam, hogy nem jó, ha én írom, mert akkor rögtön megszólal a kórus, hogy már megint fasisztázok.

Jó, akkor írjam meg, miképpen lehetséges, hogy egy magát kereszténynek mondó párt frakciója elé egyáltalán lehet ilyesmit beterjeszteni. Hol hol van Semjén, hogyan tűrhetik el ezt az egyházak? Nincs olyan vallás, amelyik ne parancsolná az elesettek istápolását, ezek meg...

Jó, leírom: HÉTKÖZNAPI FASIZMUS.

Erdős Virág: Van egy ország

2011-10-19T12:30:00.000+02:00

http://soundcloud.com/andrassew/erdos-virag-van-egy-orszag
És itt olvasható:
http://www.torokbalintiujsag.hu/publicisztikak/6384-van-egy-orszag?mid=507

.

A jó levegőn

2011-10-19T08:47:00.000+02:00

Vidéki barátom fölhívott azzal, hogy mi milyen szemetek vagyunk, megfúrtuk a Fidesz tüntetését.

Nem is értettem, mit akar. Visszakérdeztem: jól értem-e, hogy “mi” akkora hatalommal bírunk, hogy meg tudunk akadályozni egy Fidesz-tüntetést?

Igen, szerinte igen. Mert hogy itt bemilláztunk a dologba, rászerveztünk.

Hiába mondtam, hogy a Milla jóval előbb bejelentette, hogy ott lesz, tehát a Fidesz szervezett rá a Millára, csak folytatta, hogy én is megfenyegettem Orbánt, hogy ha valami baj lesz ő a felelős, és hogy egy igazi férfi megvárja, amíg az utolsó híve is elhagyja a terepet. Hogy jövök én ahhoz, hogy Orbánt kigúnyoljam, és különben is a Fideszé az elsőbbség, mert a Fidesz történelmet csinált, a Milla meg még nem.

Mondtam, hogy ha egy kis gúnytól Orbánnak elmegy a kedve, akkor nem kell politizálni. De mondja már meg, mi a baj, mert nem hiszem el, hogy elhiszi, amit mond, és nem képes fölmérni, hogy a Fidesz fölmérte: ha Orbán nincs, a nép se jön, vagyis beég az Astoriánál.

Végre kibökte, hogy ő szeretett volna egy jó nagyot tüntetni Pesten, a jó levegőn. És most mit csináljon?

Gyere el a Millára, mondtam. És nem tudom, hogy azért hívott-e föl, hogy ezt kiprovokálja belőlem, vagy csakugyan meghibbant.

Jön.

Kiszivárgás

2011-10-18T16:39:00.001+02:00

Néhány napja írtam egy jegyzetet Egészség legyen! címmel, amelyben kicsit gúnyolódtam egy kormányon, amelyik - egészségvédő - csipszadót vet ki a kávéra, amely bizonyos felmérések szerint kifejezetten egészséges ital.

Aztán hallottam a rádióban, hogy a kormány ezt cáfolja: nem felelnek meg a valóságnak azok a kiszivárogtatások, amelyek szerint ez a kávéra is vonatkozik.

Talán nem kellene "kiszivárogtatásról" beszélni. Az ugyanis azt jelenti, hogy mi valami kormányközeli pletykából jutottunk hozzá az információhoz.

Nézzük a Hír TV honlapját: "2011-10-09 10:06 Megerősítették: a kávé és az ízesített sör sem bújhatna ki alóla

Kiterjesztené a népegészségügyi termékadót a Vidékfejlesztési Minisztérium. Fazekas Sándor tárcavezető a Hír Televíziónak megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, miszerint a kávéra (...) is kivetnék a chipsadót."

Tehát semmi okom nem volt kételkedni, hiszen a Fideszhez közismerten igen közelálló, ezért jól értesült Hír Televíziónak maga a miniszter árulta el, hogy megadóztatják a kávét. Ez nem kiszivárogtatás. Ez a lehető legfölsőbb szintű tájékoztatás. Az más kérdés, hogy ki tehet arról, ha egy minisztérium vezetője se tudja, mit beszél.

Az eredeti írás:

Egészség legyen!

A kormány bejentette: átlagosan kétszázötven forinttal emelkedik a kávé ára, kilónként, mert csipszadóval sújtják. De nem azért ám, mert az úgynevezett “luxuscikk”, ami nem jár csak úgy az embereknek, hiszen ha erre hivatkoztak volna, az még a végén valami megszorítás lenne. Hanem azért, mert az egészségtelen.

Azt kell csipszadóval megbélyegezni, ami árt az embereknek, amitől esetleg orvosi ellátásra szorulnak, kárt okozva a hazának. Meg a nemzetnek. Pláne, ha meghalnak, fiatalon. Gondoljunk bele: kiképzünk tízmillókért egy orvost, például, aztán pofátlanul meghal harmincöt évesen kávémámorban. És akkor nem a nemzetnek dolgozott, hanem elkótyavetyélte a tudását. Csodálom, hogy Hoffmann Rózsának még nem jutott eszébe, hogy aláírasson egy papírt, miszerint, ha egy diplomás korán hal, mert csipszet eszik, kávét iszik, a családja köteles visszafizetni a tanköltséget. Lenne vigyázás a gyerekre, a házastársra!

Kicsit meglepő, hogy még a fideszes orvosokat se kérdezik meg, hogy a kávé csakugyan árt-e az embernek. Bár a kormány tagjai között van orvos, úgy látszik, vagy nem volt ott az ülésen, vagy hallgatott. Talán azért, mert nem mert ellentmondani. Ki tudja, hova vezet az ilyen rebelliskedés.

Helyette Matos Lajos doktor nyilatkozott a Klubrádióban. Eléggé híres ember a szakmájában, amit arról lehet tudni, hogy például - egyéb megtisztelő címek és rangok mellett - ő volt még nem is olyan régen a Council on Clinical Cardiology, World Heart Federation elnöke. Fordítsuk ezt lazán Kardiológusok Világszövetségének.

Azt merészelte mondani, hogy a kávé kifejezetten egészséges ital. Évtizedeken át végzett kutatásokról mesélt, amelyekből például kiderült, hogy az olyan nők, akik naponta négy kávét isznak, jóval tovább élnek, mint azok az emberek, akik megvonják maguktól ezt az italt.

Most akkor mi van? Egy országban, amelyben a legkártékonyabb nemzeti drog, a pálinka szinte szabadon főzhető, megadóztatják az egyik legegészségesebb “fogyasztási cikket”? Ha csak azért nem, mert amúgy jó is, kellemes illatú, sőt társasági ital. Józanul lehet sutyorogni, meg rendszer ellen szolidan összeesküdni mellette.

Krétakörben

2011-10-08T10:52:00.000+02:00

Milyen fura: a rendőrség nem tiltja be a Fidesz október huszonharmadikára, délután háromra tervezett tüntetését, miközben nyilvánvaló, hogy nem csak a fideszesek, hanem az úgynevezett millatüntetés - „Nem tetszik a rendszer?!” - résztvevői is életveszélybe kerülhetnek. A Fidesz nem szakszervezet. Nyilván nincs is jobb alkalom a „2006-os rendőrterror áldozataira emlékezni”, mint pont az Astoriánál, és éppen úgy, hogy a fideszes tömeg megint összérjen egy másik – ráadásul -, éppen a fideszkormány ellen tüntető tömeggel.

Temészetesen a millások jóval előbb jelentették be délután négyre a szabad sajtóról elnevezett útra a demonstrációt, tehát a rendőrség nyugodtan megtehetné, hogy a Fidesztől más időpontot kér, ám ez föl sem merül. Mint ahogy az sem, hogy a Fidesz önként lemondjon a veszedelmes tervről.

Volt már ilyen. Éppen 2006-ban, amikor minden épelméjű ember fölhívta a figyelmet arra, hogy baj lesz, mert a csürhe rányomul a tömegre, éppen azért, hogy minél nagyobb legyen a balhé. Úgy is lett. A Fidesz még akkor sem mondta be a megafonokba, hogy fusson, ki merre lát, mikor a rendezők már pontosan tudták, hogy jönnek a szélsőjobbosok. Orbán persze időben elhagyta a terepet legendás lenini páncélautójával.

Már csak az hiányzik, hogy a jobbikosok is szervezzenek valamit – mondjuk kettőre – a Madách térre – emlékezvén 2006-os hőstetteikre -, hogy háromra pont odaérjenek az Astoriához. Háromnegyed négyre már el is végeznék a dolgukat, és indulhatnának a millásokat szétverni.

A rendőrség nyilván ezt is engedné, mert Orbán nem teheti meg a Jobbikkal…

Van itt egy krétakör-helyzet. Történt egyszer Salamon király idejében, hogy egy asszonynak elveszett a gyereke, akit egy másik asszony, aki megtalálta, sajátjaként nevelt. Amikor az „édes” anya megtalálta a gyereket, visszakövetelte, ám a „mostoha” nem akarta adni. Salamon erre rajzoltatott egy kört, azzal, hogy aki kitépi onnan a kölyköt, azé. A „mostoha”, látván hogy a gyerek belehalhat a huzakodásba, inkább lemondott róla. Bölcs Salamon persze neki ítélte, hiszen az az igazi anya, aki nem hagyja széttépni a gyereket.

Nem lepődnék meg, ha a millások mondanának le a veszedelmes időpontról.

Ha mégsem, ha lesznek összeérő tüntetések, akkor kéretik, hogy Orbán Viktor utoljára menjen haza, ahogy egy bátor kapitányhoz illik.

Hallgatnak a macsók

2011-10-06T16:43:00.000+02:00

Két napja várom, hogy megszólaljon Tarlós István. Abból az alkalomból, hogy egy budaházysta aktivista Budapesten, Tarlós István díszpolgármester városában a Móricz Zsigmond körtéren megütötte Noé Krisztinát, akiben fölismerte azt, aki augusztusban feljelentést tett a Jobbik ellen a Magyar Szigeten történtek miatt.

Tarlós István néhány hete a Jobbikkal való teljes lelki egyetértésben kitöröltette Kertész Ákos nevét a tiszteletre méltó polgárok könyvéből, mert a - még - Kossuth-díjas író a nácizmus és a diktatúra cseperedését látva elkeseredett dühében szembesíteni merte a magyarokat a valóság kicsit túlgörbített képével. Tarlós leplezetlenül igazolja, hogy akinek Fidesz a felesége, annak a Jobbik a szeretője. Erre utal, hogy a múlt heti Szálasit éltető, zsidókat büdösöző fölvonulásról se tudott semmit mondani.

Most megint hallgat. Ahogy Schmitt Pál is, aki pedig szereti még Tarlósnál is macsósabbra venni a figurát. Férfiként és sportembeként is elborzaszthatná, ha egy kicsi és törékeny asszonyt megütnek az országában. De úgy tűnik, megint nem utasítja Orbán Viktort, például arra, hogy tegyen már rendet azzal a két pofonnal - pedig Kertész Ákos ügyében nem volt rest a miniszterelnökét megszólítani. Azt is megkérdezhetné Orbántól, hogyan fordulhat elő, hogy még mindig létezhet a betyársereg, amelynek vezetője azon a bizonyos, magyarnak nevezett szigeten világosan kifejtette, hogy tagjaikat terrorcselekményekre, rasszista fegyveres harcra készítik föl. Normális országban másnap reggelre az összes betyárvezér áristomban találta volna magát, és elkezdődött volna a közbetyárok összefogdosása is. Ebben az ügyben a legfőbb ügyészt is berendelhetné, akinek nyilván nincs ideje a betyárokra, mert vélhetően Balsai alkotmánybíróval és Morvai asszony EU-képviselővel azon dolgoznak titokban, hogyan lehetne a 2006-os sajnálatos eseményeket összekapcsolni Sukoróval. (Javaslom: Gyurcsány utasította Gergényit a fővárosba csalogatott sukorói telkesparasztok lepuskázására.)

Ha ehhez hozzávesszük, hogy - amint az előre várható volt - a szélsőjobboldali nézeteit nyíltan vállaló Dörner György lett az Új Színház igazgatója - a szakmai bizottság javaslata ellenére nevezte ki Tarlós -, és ráadásul állítólag Csurka Istvánt a magyar újnácizmus szellemi atyját gondolja intendánsnak maga mellé... Már csak az hiányzik, hogy az átnevezési hullámban Tarlós Wass Albertről nevezze el azt a jobb sorsra érdemes társulatot, és meg is van a totális kulturgyőzelem a kampfban. Fura kísérlet, amit látunk: egy diktatúrába akadály nélkül épül be egy újnácista diktatúra szellemi magja. Lesz-e valaha hasadás, vagy életképes marad ez a mutáció?

Hacsak nem így: egy napja Kerék-Bárczy Szabolcsot ütötte meg egy 40-50 év közötti, ritkás, középhosszú hajú, rövid bajszú, jól szituált, rózsaszín Polo Ralph Lauren inget, világos nadrágot és barna cipőt viselő férfi a 61-es villamoson. Az ő bűne nyilván az, hogy konzervatív politikusként, volt MDF-esként nem átall publicistaként, szónokként hangot adni a diktatúra iránti ellenszenvének - ráadásul baloldaliakkal és liberálisokkal szövetkezve.

A szerkesztőségben is fölmerült, hogy na jó, de mi köze az ütlegekhez például Tarlós Istvánnak, hiszen naponta sok száz embert ütnek meg Budapesten, nem tiltakozhat minden atrocitás ellen.

Semmi, semmi köze. Ez nyilvánvaló. De észre kellene venni, hogy az indulatok búvópatakjai már a felszínen vannak. És nem hiszem, hogy Schmitt úr, Tarlós úr, Orbán úr, Pintér tábornok úr nem undorodik. Ennél azért finomabb emberek. De az sem kevésbé undorító, hogy ha politikai számítgatásból ilyenkor nem képesek vagy nem mernek államférfiak módjára viselkedni.

Rossz hír Orbánnak

2011-10-03T17:09:00.000+02:00

Mögöttem a tömeg

Nem szeretnék Gyurcsány Ferenc ellensége lenni.

Még el sem kezdődött, Orbán már el is vesztette az ügyészségi játszmát. Ezt már akkor láttam, amikor beértem a Zichy Jenő utcába, ahol Polt nyomozó főügyészsége székelkedik. A körülményekhez, az időponthoz képest hatalmas tömeg várta Gyurcsányt. Több mint kétezer ember.

Az sok. Ha egy cseperedő diktatúrában fényes nappal ennyi ember nem fél Orbántól, akkor számot kell vetnie azzal, hogy tévedésben van. Föltűnő volt az is, hogy a rendőrség kifejezetten jelezte: nem akar résztvenni ebben a koncepciós játszmában. Éppen csak az utca végén meg néhol a szélén ácsorogtak, még arra se voltak hajlandók, hogy a nyomozó főügyészség épülete elé álljanak, vagy morcosan kordonozzanak. Ja persze, tudták, hogy ez itt nem a gyújtogatós, macskaköves horda.

Gyucsány megjött, bement Orbán ügyészeihez. A tömeg tapsolt, kiabált, skandált, aztán volt muzsikaszó - az utca egyik végén már kifejezetten lakodalmas hangulattal.

Azt hitte mindenki, hogy jó sokáig faggatják. Egy kicsit reménykedtem, hogy bent is tartják, legalább késő estig - ezt Gyurcsány nem érti félre, hiszen kiváló dramaturg -, mert így nagyobbat nőtt volna az undor. De Orbán ügyészei nyilván megijedtek, úgy másfél óra után kiengedték. Nem volt kérdésük. Se egyenes, se kereszt. Ha egy ekkora kalandba belekeveredtek, és nem tartóztatták le a “bűnözőt”, akkor az világra szólóan nevetséges.

Gyurcsány Ferenc kijött, és akkora beszédet mondott, hogy sokáig idézik majd. Elmesélte, miket mondott a kihallgatóknak, aztán fölhívta hívei figyelmét, hogy ne vele törődjenek, hanem a diktatúra névtelen áldozataival. Aztán még arra kérte a népet, hogy ne a bosszú vezesse Orbán elzavarásában, mert egyszer be kell már fejezni a háborút. Aztán elment. Tapsviharban.

Ennyi. Rossz hír Orbánnak: Gyurcsány elemében van. Szemmel láthatóan ez az az élethelyzet és életközeg, ami a legjobbat hozza ki belőle. Sportember és nem a fociöltözőkben tanult politizálni, hanem a nyílt terepen. Mostantól fogva szabadságharcos. Hülye, aki ebbe a szerepbe belevitte.

Az, hogy az ügyészség - nyilván Orbán akaratával ellentétben - nem merte letartóztatni, azt mutatja, hogy tovább hasadt az orbáni hatalom álomkabátja. Ez itt a való világ.

Előttem a tömeg

Szó bennszakad?

2011-10-02T19:32:00.000+02:00

Amióta szombaton délután eljöttem a Kossuth térről a nagy szak- és civilszervezeti tüntetésről, folyamatosan figyelem a híreket: mikor szólal meg Szíjjártó Péter és mivel kezdi el sértegetni azokat az ezreket, akik ott voltak, és azokat, aki csak lélekben, például azért, mert a kormány hitvány vazallusai megfenyegették őket. Egy nap telt el, és hiába lestem a telefonomat, hogy hátha az éj leple alatt bohócozott vagy legalább zemberellenesezett egyet. Semmi! Pedig Szíjjártó édes álmából az ágyából kiöntve is bármikor képes valami ocsmányságot odarittyenteni főnöke ellenségeinek orcájába.

Mi lehet? Giró-Szász András - akinek egykori egyetemi tanárával éppen a tüntetésen beszélgettünk arról, hogy szerinte milyen okos ember - szintén hallgat. Talán azért, mert csakugyan okosabb, mint Szíjjártó, aki viszont úgy látszik, szombaton okosodott egy kicsit.

Vagy tán maga Orbán. Mert az lehetetlen, hogy neki sincs gondolata, amikor először szembekerül az igazi tömeggel. Nem vekkerekkel bohóckodó hívekkel és térhugyozókkal, hanem az elkeseredettek fegyelmezett partraszállóival.

Szó bennszakadt? Ennyire rémisztőek vagyunk?

Toldy Zsófi kapta a Dr. Szegő Tamás Díj idei fődíját

2011-10-02T16:52:00.000+02:00

A szabadúszó újságíró saját blogján jelentette meg a szexuális erőszak áldozatait bemutató fődíjas portrékat. A kuratórium Szegő-díjjal ismerte el Debreczeni Rita és Diószegi-Horváth Nóra, a Népszabadság és a Vasárnapi Hírek újságíróinak pályamunkáit, valamint két emlékérmet is kiadott. >>> Magyar Sajtó

Veled is megtörténhet

2011-10-02T11:54:00.000+02:00

Kedves barátunk, tisztelt újságíró kolléga, és mindenki más, aki segíteni szeretne!

„Veled is megtörténhet” egyszer, hogy alkotó erőd teljében, esetleg épp pályád zenitjén váratlanul vége szakad addigi sikeres karrierednek: elveszted állásodat, és ezzel anyagi biztonságodat. Egy ilyen esemény családodat is tragikus helyzetbe sodorhatja, ha nincs, aki segítsen.

Ilyen segítséget szeretnénk most létrehozni azok erejéből, akik megengedhetik maguknak, hogy ne hagyják kollégáikat elmerülni ebben az anyagi ellehetetlenülés keltette örvényben.

„Veled is megtörténhet” jelszóval mozgalmat indítunk a Magyar Újságírók Országos Szövetségének segítségével, mely bajba jutott kollégáink támogatását célozza. Olyan szolidaritási alapot szeretnénk teremteni együtt érző és erre áldozni is képes barátaink segítségével, melyből – átlátható és szigorúan számon kérhető módon – anyagi eszközöket bocsátanánk az ilyen helyzetbe került legrászorultabb kollégák rendelkezésére.

Ezért kérjük mindazokat, akik tehetik, hogy az OTP Banknál vezetett 11706016-20794934 számlára utaljanak át erre a célra egy számukra még nem megterhelő, de egy bajba jutott kollégának minden bizonnyal gyorssegélyt jelentő összeget. Az utalvány „Üzenet” részébe ezt írjátok: „Veled is megtörténhet”. A kedvezményezett: MUOSZ Szolidarítási Alap. Az így beérkező pénz elosztásáról a következő tagokból álló grémium dönt: Bánhalmi Anna filmproducer, Berki Ottília pszichológus, Gáspár István jogász, Kozák Gyula szociológus, Szegvári Katalin újságíró, Tóth Ildikó újságíró, Vágó István újságíró, Vágó Judit újságíró

Segítségeteket a majdani megsegítettek nevében is köszönik:

a „Veled is megtörténhet” mozgalom kezdeményezői

Kezdődik

2011-09-28T18:47:00.003+02:00

Hónapok óta ámulattal figyelem a szakszervezetek türelmét, hogy milyen konokul ragaszkodtak ahhoz, hogy a kormány nyilvánvalóan dolgozóellenes intézkedéseiről, sunyi törvényeiről és botrányosan ember- és dolgozóellenes tervezeteiről az Európában szokásos módon legalább háromoldalú tárgyalások legyenek. Teljesen érthetetlen volt, miből gondolják, hogy egy olyan hatalom, amely nem csak cinikus módon élt vissza a joggal, hanem miután gyakorlatilag minden réteget becsapott majd még meg is alázott, minden féket és ellensúlyt kiiktatott, minden valóságos kommunikációs lehetőséget bezárt, majd pont velük fog tárgyalni.

Orbán olyan helyzetet teremtett, amelyben a szak- és civil szervezetek nem tehetnek mást, mint azt, hogy fölhagynak a hatalom kegyére való várakozással, és olyan helyzetet teremtenek, hogy a hatalomban támadjon föl a tárgyalási vágy.

Egyszerűen nincs más választás. Európában még az olyan országokban is utcára vonulni szokás ilyenkor, amelyekben nem egy jogász junta uralkodik egy cinikus "vezénylő tábornokkal" az élén, hanem tárgyalóképes kormányok.

Nincs más hátra, ki kell menni az utcára, a terekre, minél többen.

Persze, hogy veszedelmes dolog ez. Bár erre nem nagyon gondolunk, történelmi időket élünk: egyedülálló kísérlet ez, amelyből megtudjuk, hogy miképpen működik egy diktatúra olyan környezetben, amelyben nincs külső forrás és erő, ami táplálja és megvédi, viszont minden külső körülmény a fönnmaradása ellen van: külső és belső közutálat tárgya.

Az egész világ figyeli, mi történik Magyarországon, ahol a szak- és civil szervezetek vehetik át a béna pártok szerepét, és új vezetők nőnek ki a tehetetlenül sopánkodók és civakodók helyére. Meg tud-e szabadulni Magyarország véráldozat nélkül egy olyan fertőzéstől, amelyikről azt gondoltuk, immúnisak vagyunk rá?

Vér és halottak nélkül! Megint példát kell mutatni: soha, senkinek ne jusson eszébe, hogy akár csak összehasonlítani merje a mostani tüntetőket azzal a csürhével, amelyik pár éve a várost zúzta, majd a Kossuth-téren táborozott. Vagy a mai rendőröket azokkal, akik brutalitással válaszoltak a brutalitásra.

Egy kuka sem borulhat föl! Ez ma legalább olyan fontos, mint az, hogy egy hétig vagy két évig marad végjátszmában Orbán. Mert egy élhető országban akarunk - élni.

(Pápai Gábor rajza)

Történelmileg

2011-09-25T23:01:00.001+02:00

Csak a fiatalabbak kedvéért:
ez itt az az Éljenszálasi bácsi,
aki nézegeti élete főművét,
meg a túlsó partot,
ahonnan a legtöbb zsidót
és keresztényt a Dunába lövette

Egy nekem nagyon kedves ember, aki egy csöppet sem zsidó pénteken fölhívott: “Mit gondolsz, normális dolog az, hogy az ablakunk alatt jobbikosok vonulnak és azt ordítozzák, hogy éljen Szálasi?”

Mondtam, hogy ebben a városban ez teljesen normális dolog.

Aztán megtudtam, hogy a jobbikosok a Magyarországon élő palesztinok vonulására csatlakoztak rá, akik abból az alkalomból sétáltak, hogy az ENSZ-ben napirendre került a palesztin állam ügye. A jobbikosok persze zsidózni mentek - ez csakugyan kitűnő alkalom. Egy tudósítás szerint “már a Bem József téri gyülekezést hangos zsidózás kísérte, a legjellemzőbb jelenet mégis az volt, amikor a Parlament felé a menet első fele azt skandálta, Most, most (Palesztina elismerését), a hátsó fél viszont ezt félreértette, érezték, hogy itt az idő, úgyhogy zengeni kezdett a Mocskos zsidók.”

A tüntető menetet a rendőrség nyilván engedélyezte, hiszen nem tibetiek vonultak, és biztosította is. Annál is inkább, mert azon országgyűlési képviselők is megjelentek: Gyöngyösi Márton és Staudt Gábor. A Kossuth téren csatlakozott Hegedűs Lóránt. (Még mindig a Református Egyház lelkésze. Lelkük rajta.)

Tarlós István városában, ahol egy hete sincs, hogy elvették a díszpolgári címet Kertész Ákostól, mert az ilyen jelenségek miatt erős szavakkal illette népét, ez lehetséges. Szálasit éltethetik, de elvárják, hogy egy olyan zsidó kussoljon, akit egyszer már ugyanilyen nácik megpróbáltak fölkoncolni. (Mert “örüljön, hogy befogadtuk”. Nyilván az is befogadásnak számít, ha valakit nem sikerül meggyilkolni, vagy szíves elemésztésre a németeknek átadni.)

Pintér tábornok - aki a hajléktalanok elleni büntetőháború napoleoni tehetségű stratégája - rendőrsége nem rest betiltani szakszervezeti tüntetést, ám engedélyezi az ilyen fölvonulást, biztosítja is, és nem oszlatja föl, amikor elkezdődik a szálasizás és a zsidózás. (Pintér megígérte, hogy nem lesznek koldusok a piros lámpáknál. Vajon a keresztény kurzusban netán Erdő bíboros kérésére a templomok elől is elzavarja a “közterületeket önkényesen elfoglaló” hajléktalanokat és koldusokat, mert azok zavarják az úri középosztály hitéleti buzgólkodását?)

Föltűnő, hogy Schmitt Pál sem ír levelet Orbán Viktornak, arra utasítva, hogy nézzen már utána, van-e valami törvényhely, amire hivatkozva esetleg be lehetne tiltani egy olyan pártot, amelyik országgyűlési képviselőkkel vesz részt egy ilyen hordavonuláson. (Van.)

Tarlós István sem dördül rá fővárosi kapitányára, és arról sem fenyegetőzik, hogy kikergeti a városházáról a náci párt képviselőit.

Ez van. (Nem genetikailag. Történelmileg.)

(És svéd nyelven is Thomas Nydahl oldalán, Ervin Rosenberg fordításában)

A mai kedvenc üzenet (Rodolforól szóló írásomhoz)

2011-09-25T16:03:00.000+02:00

Névtelen új megjegyzést írt a(z) "FRNC" című bejegyzésedhez:

Hogy minek mi lesz a neve, azt szerencsére NEM TE ÉS NEM TI döntitek el. Petíciózhatsz tonnaszám, akkor sem lesz beleszólásod, illetve beleszólásotok. Vedd tudomásul, zsiddancs, hogy itt most már az lesz, amit mi akarunk, hogy az legyen! Megvan hozzá a kellő hatalmunk és erőnk. A nyolc évig tartott országrablásotok eredményezte ezt a mostani hatalmas erő-koncentrációnkat. Fellázadt ellenetek a nép. Nem tűrte tovább az elnyomást. Nos, ti itt már senkik és semmik vagytok. Hogy még meg vagytok tűrve, azt vedd a jólelkűségünknek! Látom, hallom, érzem, tapasztalom, hogy elkezdted a csomagolást. Ez jó és szimpatikus. Keress magadnak egy másik országot e Földön! Ne félj pubi, nem fogunk utánatok könnyeket hullatni! Örülni és vivátozni fogunk. Hamarosan...

PS1: Neked, zsiddancs és a seggedet nyaló elvtársaidnak Izraelt ajánlom. A bankárfilek Ausztriába loholjanak! A komcsik pedig menjenek a picsába!

PS2: Amúgy éljen Budapest leendő ékessége: a budapesti Houdini Nagycirkusz! Mert így döntöttünk. Nélkületek, babám, nélkületek...

Félszuper

2011-09-25T00:23:00.001+02:00

Lehet valami a lelkemben, mert fura dolgok történnek velem. Illetve történnek is, meg nem is.

Például a múlt héten egyszer azon kaptam magam, hogy már egy órája locsolok. De nem ám úgy, mint régen, hogy fogtam egy hosszú tömlőt, kinyitottam a csapot, aztán addig szórtam a vizet, amíg nem lett csucsogós a föld.

Most már ilyet nem leszek. Nem azért, mintha nem lenne jó dolog csak úgy belelocsolni a világba, hanem azért, mert egyre környezettudatosabb lettem. Ennek megvilágosodás az oka: megnéztem a vízszámlát. Így aztán most kannából locsolok. Megyek szépen körbe a kertben, és meglátogatom a növényeket egyenként. Adok nekik vizet, de úgy, mintha etetném őket. Így valahogy személyes kapcsolatba kerültem mindegyikkel. Jó dolog ez, és pláne az, hogy nem csak én változtam, hanem a növények is érezhetnek valamit: egyre szebbek, egyre nagyobbak lesznek. Persze nyilván attól, hogy rendesen kapnak vizet.

Aztán valamelyik nap meg azon kaptam magam, hogy már vagy két órája diót török a lépcsőn. Maradt télről egy jutazsákban, és már hullik az új termés, kell a hely. És azt éreztem, hogy milyen jó dolog egy későnyári napmelegben diót törni. Pláne, hogy közben kitaláltam egy új technikát: nem oldalra csapok a deszkadarabkámmal, amit kalapács gyanánt használok, hanem a csőrösebb végének csúcsára. És épen marad a bele. Jó dolog ez nagyon. Már-már úgy éreztem magam, mint a Tótékban az őrnagy úr, dobozoláskor.

Éppen egy hete meg az egyik gyereknek fölfújtam a biciklikerekét, és közben rájöttem, hogy az egyik fék nem működik rendesen. Nekiálltam szerelni. Piszkálgattam, olajozgattam. Amikor elkészültem, elővettem a házunk összes biciklijét, fölfújtam a kerekeket, és átvizsgáltam mindegyiket. Az lett, hogy egész délután szerelgettem, és észrevettem magamon, hogy ez is jó dolog. Nem tudom miért. Hangulata van neki. Meghitt. Az ember ücsörög a kertben egy kicsi sámlin, a kulcsokkal, az olajozóval, fogókkal, csavar, húz, teker, ülést állít. Aztán szépen letörölgeti a masinákat, sorba állítja őket, hogy rend legyen...

Amikor visszagondoltam arra, hogy mi a legjobb ezekben a dolgokban, úgy találtam, hogy az egyik matatásom közben sem foglalkoztam országos ügyekkel. Nem futkostam a számítógéphez híreket nézni, nem lestem a Facebookot, hogy mi van, hanem csak úgy elvoltam. Harmóniába került a napfény, a kert, a testem, a biciklik, a diók, a növények, minden.

Abból is gondolhattam volna, hogy valahogy megpróbálok kimenekülni valamiből, hogy amikor a kerítés mellett megállt a szomszédom, hogy eltűnt a tizenkettes kulcsa, adjam kölcsön az enyémet, nem kérdeztem meg tőle, hogy na mi van, még mindig a Fideszre szavaznál. Ő ugyanis vallásilag fideszes, azért érdekel, hogy mikor petézik bele az agyába az ördög, a kételkedés. Érdekel, hogy mi kell még neki, hogy fölébredjen.

Ehelyett meglepő módon ő kérdezett. Hogy szerintem igaz lehet-e az, amit Orbán mond, hogy ez az áfaemelés meg a költségvetési számbűvészkedés senkinek sem lesz kárára, senki nem jár rosszabbul.

Azt kérdeztem tőle, hogy te még mindig annyira hülye vagy, hogy egy olyan országban, amelyiken olyan szavakat akarnak az agyunkba nyomni, mint a félszuperbruttó, csakugyan elhiszed, hogy te bármikor jobban járhatsz, hacsak nem vagy focista, katolikus pap, vagy képviselő?

Félszuperbruttó! Mondogasd magadban ezt a szót, és ha fél órán belül nem jössz rá, hogy komplett hülyének néznek, akkor úgyis mindegy.

Ahogy ment haza, láttam, hogy motyog magában. És hálás voltam, hogy hagyott tovább matatni a kisfiam hátsó fékjének bovdenjével. Mert nincs fontosabb dolog a világon, mint a hátsófék.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Mai kérdéseim: Kertész, Tarlós, Ranschburg, bidém, MSZP

2011-09-24T19:18:00.000+02:00

Tekintettel arra, hogy nem vagyok Budapest díszpolgára, így nem tudok arról lemondani azért, mert Kertész Ákos barátomat a véleménye miatt egy náci párt javaslatára attól megfosztották, ezután mindaddig, amíg Tarlós István lesz a főpolgármester csak a hivatalos ügyekben vallom be, hogy Budapesten születtem. Mindenhol máshol azt a kis falut jelölöm, amelyben nevelkedtem.

Miért gondolom azt, hogy ha drága Ranschburg Jenő barátom élne, akkor most visszaadná a Budapest díszpolgára címet?

Miért érzem mostanában, hogy megint ki kellene írnom valahova, mint a szocializmus idején egy vállalati vécébe, hogy "ELVTÁRS, NE SZARJ A BIDÉMBE!"?

Mit jelentenek ezek a mondatok két héttel Gyurcsány Ferenc ügyészségi kihallgatása előtt?

"...az MSZP nem vállal közösséget azokkal, akik vétenek a párt etikai normái ellen."

...a határozat rögzíti, hogy aki az MSZP többségi döntéseinek megvalósulását akadályozza, vagy a párt működésével, megújulásával kapcsolatos kritikáit nem a belső fórumokon fogalmazza meg, "nem méltó a szocialista párt szolidaritására".

Mit képzelnek?

2011-09-23T08:14:00.000+02:00

Őszintén remélem, hogy Magyarország, vagy netán Debrecen, a kálvinista Róma, ez az igazi városállam, fideszes főváros nem üzen hadat az Amerikai Egyesült Államoknak. Mondom ezt annak dacára, hogy nekem is viszket az ujjam, és szívesen vennék puskát a kezembe.

Mi képzelnek ezek? Mindenféle szóbeszédre alapozva gusztustalan pletykákat küldenek táviratban hazánkról és olyan köztiszteletben álló vezetőkről, mint például Kósa Lajos, debreceni polgármester, aki annyira fontos nekünk, hogy majdnem miniszterelnök-jelölt lett, és - persze csak Orbán elkullogása esetén - talán még mindig a lehetséges utód. Szobor is készült róla, és a népszeretet megnyilvánulásaként huszárkapitányként is ábrázolva van egy freskón. Valami diplomatának mondott senki azt merészeli leírni erről az emberről - persze sunyi módon valakire hivatkozva - hogy “egyre korruptabb és zsarnokibb”. Fölháborító!

A három éve íródott üzenetben az irigy spion azt írja: a külföldi befektetők nagyon dicsérték Kósát, aki a "budapesti bürokratákkal" szemben nyitott volt arra, hogy adókedvezményekről tárgyaljon. Már ez is baj? Ez a dolga!

Ennek ellenére azok, akik Kósával kapcsolatban vannak, "a felszín alatt" morgolódnak elégedetlenségükben: "Egy szűk körről van szó, ők kontrollálnak mindent, (Kósa) a főnök" "Mr. 10 százalékból Mr. 20 százalék lett" olvasható a WikiLeaks-iratban.

Vajon mit jelenthet ez az utolsó, zavaros mondat? Elképzelni se tudom! Csak nem azt látta meg előre a spion, hogy Kósa Lajosnak akkora hatalma van, hogy egyetlen mondatára, tíz, de akár húsz százalékkal is gyöngülhet a forint? Mert, ha erre gondolt, akkor már 2009-ben látnok volt! Az is lehet, hogy az amerikaiak ufókat küldenek ide kémkedni. Helyénvaló lenne, ha a magyar kormány ufófigyelővel vizsgáltatná meg, hogy kiket engedünk az országba.

Mielőtt hadat üzennénk az Egyesült Államoknak - amitől óva intek, de megértem, ha mégsem hallgatnak rám - ki kellene vizsgáltatni ezt az ügyet. Főleg ezt a talányos mondatot, ezt a Mr. 10 meg Mr. 20 százalékot.

Budai Gyulára bíznám ezt a nemzetgyalázási ügyet. Alapos, tapintatos, a végsőkig elfogulatlan ember. Nem ijed meg a nyikhaj jenkiktől sem.

Hülyebeszéd

2011-09-23T08:09:00.000+02:00

Giro Szász András alig két hete dolgozik Orbán Viktor szolgálatában kormányzati kommunikációs stábjával, de máris kemény bírálatot kapott, kormányülésen. Rögtön az első “igazi próbatételnél” alulugrották a szíjjártói lécet.

Rosszul kommunikálták a szinte kommunikálhatatlan változásokat. A nemzetgazdasági tárca keddi közleményét, miszerint "mindaddig, amíg az egykulcsos adó bevezetése bárkinek is jövedelemkiesést okoz, addig az eddigi adóterheknél alacsonyabb mértékű, átmeneti jellegű hozzájárulást kell fizetni a havi bruttó 202 000 forint feletti jövedelemmel rendelkező munkavállalóknak" hagyták úgy értelmezni, hogy “a kormány visszavonult az eddig következesen hirdetett és minden eszközzel megtartani kívánt egykulcsos adó elképzeléséből”. Súlyosbitja a bűnt, hogy jó pár kormánytag is így értette.

Ehelyett ezt kellett volna kommunikálni: "az adó az elvonást jelenti, a 202 ezernél magasabb bérűektől pedig nem elvonnak, csak nem kapják meg (vissza), amit a többiek".

Biztos csodálkozik Giro Szász úr azon, hogy ilyen helyzetbe, a világon egyedülálló kommunikációs térbe került. Közönségesen úgy mondjuk, hogy hülyebeszéd, de ne legyünk közönségesek.

FRNC

2011-09-22T11:30:00.000+02:00

Van megint itt egy furaság. Olyan elnevezéses. Mert ez egy elnevező forradalom.

Szőcs Géza államtitkár - nyilván sok hozzáértő tanácsát kikérve - a hírek szerint egy bizonyos Harry Houdiniról, minden idők legnagyobb szabadulóművészéről gondolja elnevezni, vagy elneveztetni a Fővárosi Nagycirkuszt. Houdini csakugyan a világ egyik legnagyobb mutatványosa, és csakugyan Magyarországon született Weisz Erik néven, de csak néhány napot töltött itt, mert csecsemőként vitték magukkal kivándorló szülei Amerikába.Tehát sem az országhoz sem a magyar cirkuszhoz nem lehetett köze. Sőt: egész életében azt bizonygatta, hogy ő született amerikai. Azt nem tudom, hogy valami családi sérelem okozta-e ezt, de tény, hogy tagadta magyarországi születését. Talán csak azért, mert semmit sem tudott erről az országról, és szüksége volt az amerikai identitásra.

Élt itt viszont egy Rodolfo nevű ember, aki történetesen, nyilván Houdini iránti tiszteletből és hazafiasságtól indíttatva addig kutatott, mígnem megtalálta azt az okmányt, amely bizonyította, hogy Houdini itt született. A magyar mutatványos művészethez annyi köze van, hogy olyan fiatalok is miatta választják a bűvész művészetet, akik soha nem látták élőben. Ha magyarországon valaki azt kérdezi az emberektől, hogy mondjanak egy bűvészt, ma is rávágják, hogy RODOLFO.

A Fővárosi Nagycirkuszhoz meg csak annyi köze van, hogy nélküle talán nem is lenne. Vagy nem ilyen, amilyen. Negyven éve, amikor a régi cirkusz felújítására jött engedély a hatóságtól, Rodolfo addig cselezett, bűvészkedett, amíg teljesen új, korszerű épületet kaptak a cirkuszművészek.

Ráadásul ez a bizonyos Rodolfo nevű Gács Rezső éppen idén lenne száz éves.

Biztos van valami elegendő oka annak, hogy nem ő jutott eszébe Szőcs Gézának. Pedig milyen szép gondolat is lett volna az évfordulón! De azt is el tudnám képzelni, hogy a hatalom most az egyszer kegyből kivételt tesz és demokráciajátszásdiból megszavaztatja a népet: Houdini vagy Rodolfo?

A nép persze már szavaz magától is. A peticiok.com internetes oldalon. Rodolfora.

Én is azt mondom: legyen Fővárosi Rodolfo Nagycirkusz! >>>>> peticiok.com

Orbán látókörben?

2011-09-19T19:34:00.001+02:00

April H. Foley
amerikai nagykövet asszonnyal
(balra) és Aliza Bin-Noun
izraeli nagykövet asszonnyal
a jókedvű Orbán Viktor (2008)

Nem tudom, hogy Polt Péter legfőbb ügyész és Schiffer András az LMP frakcióvezetője - úgy is mint jogász - olvasott-e erről a Wikileaks-szivárgásról:

“April H. Foley, az USA budapesti nagykövetének bizalmas minősítésű táviratai szerint Orbán Viktor kétszer is beszámolt diplomatáknak az UD-féle megfigyelési ügyről: olyan, a MOL-OMV részvényháborúhoz kapcsolódó részleteket is "kifecsegett", ami a magyar országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén hangzott el. A HVG ehhez hozzáttette: az ülésen Orbán személyesen részt sem vett.”

Azért kérdezem, mert ha a hír igaz, megalapozottság esetén alighanem elkerülhetetlen, hogy Schiffer András a legfőbb ügyészhez forduljon - föltéve, hogy ő nem indít hivatalból nyomozást.

Mert miről is van itt szó? Orbán Viktor tudott olyan dolgokról, amelyekről csak úgy tudhatott, ha valaki egy parlamenti bizottság zárt ülésén elhangzottakat neki elárulta. Majd a megszerzett információkat eldumcsizta egy idegen hatalom nagykövetének. Ha jól értem, rendkívül bizalmas információkat, netán államtitkokat. Úgy tűnik: egy vélhetően az energiapolitikában stratégiai értelemben mindenképpen érdekelt idegen hatalom képviselőjével fecserészett egy stratégiainak tekinthető részvényháború nyilván titkos, vagy bizalmas részleteiről.

A dolog nem csak bűnügyi értelemben figyelemre méltó, hanem mentálisan is: vajon mi visz rá egy tizenöt évesnél idősebb politikust arra, hogy egy nagykövettel olyasmiről beszélgessen, amiről egy államférfi még otthon, a feleségével sem beszélgethet? Az, hogy kérdezik? Nem ez az első eset, hiszen ugyanígy fölfoghatatlan, hogy egy fölnőtt férfi miért közöl olyasmit az USA nagykövetével, miszerint: "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed" .

Úgy hírlik, Mesterházy Attila is kapott kérdést. De kicsit államférfiasabban, diplomatikusabban válaszolt: többet tud az ügyről, mint ami az újságokban olvasható, "és az egész nagyon rossz; olyan rossz, hogy nem is akarok róla többet tudni".

Ha párhuzamot vonunk a Sukoró-üggyel... De ne is vonjunk párhuzamot. Bízzuk ezt Schiffer Andrásra és Polt Péterre. Ők mindig tudják, mi a dolguk.

Kurtapolgárság

2011-09-19T00:34:00.000+02:00

Jómódú polgárok
egykori asztaltársasága
Hódmezővásárhelyen

A jövő évi költségvetés számai még a laikusoknak is nyilvánvalóvá teszik, hogy a szegényebbek jövedelemcsökkentésben részesülnek, miközben két százalékkal növekszik az áfa - vagyis a megmaradt fizetésből többet kell adnunk az államnak, minden egyes vásárlással. Vagyis az egykulcsos személyi jövedelemadó árát jövőre fizetjük meg igazán. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a gazdaság szereplői megpróbálják majd az új terheket az árakban tovább adni. Rákényszerülnek a “kaparásra”, ha életben akarnak maradni.

A kaparás és az adórendszer összefüggéseire maga Orbán Viktor hívta föl a figyelmet titkos kötcsei beszédében, néhány napja. Ebből most a Heti Válasz szivárogtat:

„A polgári oldal nem sorakozott fel eléggé az arányos adózás mögé" - szögezte le Orbán, aki az intézkedést a „jobboldali kurzus alapjának" nevezte. Szerinte a „kaparj, kurta" ősi igazságában megfogalmazott elementáris társadalmi felhajtóerő nélkül az ország nem jut egyről a kettőre. Az igazságtalanságra vonatkozó bírálatokra a kormányfő úgy válaszolt: „Az arányos adózásban, aki tízszer többet keres, tízszer többet adózik. Miért kellene őt tizenötszörös adóval sújtani?"

Orbán bánata, miszerint a polgári oldal nem sorakozott fel, talán azzal lehet összefüggésben, hogy a magyar polgári oldal túlnyomó többsége szinte ugyanolyan problémákkal küzd, mint a nem polgári oldal - hogy ezek kicsodák, azt lassan tisztázni kellene. Mert, ha Orbán azt hiszi, hogy az orvosok, a tanárok, a hivatalnokok - gondolom ez lehet a polgári oldal - kisebb gondokkal küzdenek naponta, mint mondjuk a szakmunkások, a földművesek vagy éppen a rendőrök, akkor alighanem téved. Tudomásul kellene venni, hogy lehet valaki egyszerre például orvos és panelproli, és ráadásul számolni kellene azzal, hogy a panelproliság érzése válság idején igen erős szorongásos rohamokban feszül rá az orvosi státusszal járó polgári büszkeségre. A napi gondokkal járó elemi félelmek nem engedik az önfeledt fölsorakozást, bármennyire is bánatos a polgárember attól, hogy Orbán bánatos.

Politikai hiba erre a helyzetre ráhúzni a kifejezetten sértő, cinikus, gúnyos “kaparj kurta” népi szólást, ami ugye pontosabban úgy hangzik, hogy “kaparj kurta, neked is lesz”, és valójában arra utal - mint arra Murádin László nyelvész is fölhívja a figyelmet -, hogy a kurta háziállatot társai nem engedték hozzájutni a bőven kiszórt élelemhez. A kurtának kaparnia kellett, ha nem akart éhezni.

Nesze neked polgári oldal! Nesze jobboldali kurzusalap!

Orbánnak az a megjegyzése, miszerint „Az arányos adózásban, aki tízszer többet keres, tízszer többet adózik. Miért kellene őt tizenötszörös adóval sújtani?" teljesen jogos. Nem is azt találja a nép igazságtalannak, ha valaki magas szakértelemmel, sok tapasztalattal, felelősséges munkával tízszer többet keres mint az átlag, és nem sújtják progresszív adóval. Hanem azt, amikor harmincszor, ötvenszer, százszor, netán ezerszer. De még ezt is tudomásul lehetne venni akár polgári, akár proletár nagyvonalúsággal, ha nem lenne válság, és nem azok fizetnék a számlát, akiknek már nincs mit és nincs miből kaparni.

Tudom, hogy macerás a társadalmi hatásokat vizsgálgatni, lehet kétharmadból anélkül is intézkedni, de aztán nem kell bánatosan csodálkozni.

Kihalófélben

2011-09-18T07:43:00.000+02:00

A héten a kezembe került a romániai Új Magyar Szó. A címlapon az a kérdés harsánykodott, hogy: “Kihalófélben Románia?”. Meglepődtem, mert eddig abban a meggyőződésben voltam, hogy Románia népe szépen szaporodik, - velünk ellentétben, sőt ott is a magyarok fogynak - ezért aztán azonnal belemélyedtem az aggódást tükröző című kitűnő írásba.

Megtudtam, hogy a születések száma tíz százalékkal csökkent az első félévben. És ennek bizony az az oka, hogy a családok halogatják a gyerekvállalást, a gazdasági válság és a megszorító szociálpolitika bizonytalanságot vált ki. Ami viszont figyelemre méltó, az az, hogy a családalapításban a magyar értelmiségiek az élenjárók: nem ritka a három-négy gyerek köreikben. Romániában, vagyis Erdélyben és más magyarlakta vidékeken.

Az írás figyelmeztet a következményekre: amennyiben a tendencia tartós lesz, 15-20 év múlva egy dolgozó két nyugdíjast tart majd el, ami gyakorlatilag a társadalombiztosítási rendszer összeomlását jelenti. Ilyeneket évek óta olvashatunk a magyarországi, sőt más európai országok lapjaiban is.

A pillanatnyi magyar viszonyokról az év első negyedére találtam adatot: talán nem is olyan meglepő módon nálunk is éppen tíz százalékkal kevesebb gyerek született, mint egy éve. (Arról nem találtam adatot, hogy a Magyarországon élő román nemzetiségű értelmiségiek szaporodási rátája hogyan alakult mostanában.)

Nyilván nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy az okok hasonlóak: válságban, bizonytalanságban, megszorítások, jogfosztások idején a gyerekáldásra tudatosan várók óvatosabbak lesznek. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a gyerekvállalásra érett, a családot csakugyan körültekintően építő fiatal házaspárok jelentős része éppen mostanában hullik alá az adósságcsapdába, pláne nincs mit csodálkozni.

A kelet-európai előrejelzésekben még nem szerepel az, hogy mi történik akkor, ha a fiatalok kiszorulván az egyetemekről vagy a munkapiacról, külföldre mennek. Ez már csak azért is figyelmet érdemelne, mert ma bármilyen politikai színezetű társaságban ez az állandóan fölbukkanó téma, még Orbán és Gyurcsány szidalmazását is megelőzi, hogy el kellene menni az országból. Nem csak gazdasági, hanem politikai okokból.

Az, hogy ez nem véneknek való vidék, régóta tudjuk, de azzal csak mostanában szembesülünk, hogy az ifjak mennyire nem találják élhetőnek ezt a gazdasági és politikai környezetet. Mi van akkor, ha olyan tömegben vándorolnak el, hogy a végén nem két nyugdíjas jut egy dolgozóra, hanem három-négy. És mi van akkor, ha azok a dolgozók is többségükben alulképzettek lesznek, hiszen a legtanultabbak tudnak munkát találni más országokban?

Ehhez képest nálunk akkora, de akkora nemzetpolitika van, hogy attól zeng minden. Ebben van lelkesítés, kötelesség, kereszténykedés, sulykolás éppen úgy, mint zsarolás: ha egyetemre akarsz menni, alá kell írnod, hogy az országban maradsz, különben vissza kell fizetned az oktatás árát. Például. És benne van az az új paradigma, immár az alaptörvényben is, hogy az állam ezentúl nem annyira köteles nyugdíjat adni, viszont a gyerek köteles eltartani a szüleit.

Az az érzésem, hogy nincs más út, mint az, hogy mindenki nézzen szembe a saját lehetőségeivel. Addig kell kitalálni, hogyan lehet életben maradni, amíg van rá idő. Az biztos, hogy az új államszerkezetre az eddiginél is mérsékeltebben számíthatunk majd öregkorunkban. Paradigmát kell váltani. Első lépésként - ahol lehetőség van rá - talán meg kell tanulni veteményezni, csirkét tartani, gombászni, fényt enni.

És persze figyeljük Romániát, a környező országokat, hátha lesz olyan hatalom, amelyik képes akkora reményt adni az embereknek, hogy azok ismét élhetőnek látják a világot. Talán ebben versenyezzünk egymással. Csak nehogy az legyen a vége, hogy a fiatalok nyugatabbra, az öregeink keletebbre költöznek, és teljesen kiürül az ország.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Minek, nemzeti, vadászvegza, BIBLIA KENYÉR

2011-09-10T22:04:00.000+02:00

De minek nekem a hatalom, ha azt látom, hogy mindenki utál, mindenki nyomorultul érzi magát, kínos az egész? Minek? Minek, ha nem jóra használom, hanem csak rombolásra, mások megalázására, jogok fosztására?

A Magyarország és nem a Hungary felirat szerepel majd a magyar olimpikonok mezén a 2012-es londoni olimpián - mondta Kovács István, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja. Ez nyilván akkora öntudatot ad majd a sportolóknak, hogy vesztes helyzetekből is győznek. Már csak azt nem értem, hogyan kerülhette el a kormány figyelmét az, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság még mindig nem "Nemzeti". (Most szólok: sokba kerül ám majd, ha az utolsó pillanatban kell minden mezt rovásírásosra lecserélni.)

Olvasom, hogy "helyreállítjuk a magyar vadászat becsületét, és hathatós lépéseket teszünk a magyar vadászok vegzálásának megszüntetéséért" - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országos Vadásznapon. Egyebek mellett ezt úgy gondolja elintézni, hogy a vadászokat hivatalos személyeknek kívánja elismertetni. Mivel nálunk a focistákat is erősen vegzálják, még Orbán jelenlétében is, talán az is lehet, hogy belőlük meg ő csináltat hivatalost.

BIBLIA KENYÉR ® (!) "Ezt küldi az ég". CBA, természetesen.

Alap, Réthelyi, végelszámolás, D-Day

2011-09-09T23:41:00.000+02:00

David: Marat halála

Azt az alapot, amit Réthelyi miniszter úr emleget, mint amibe a diplomásoknak jövedelmük egy részét be kell majd fizetni, nem úgy hívják véletlenül, hogy személyi jövedelemadó? (Amiből a diplomás egy normális országban többet fizet, mint az, aki nem tanult tovább, például azért, hogy fönntartsák az oktatási rendszert.)

Miért van az, hogy erről a száznyolcvan forinton való végelszámolásról az jut eszembe, hogy hány fideszes frakciótagnak lehet svájcifrankos hitele? És az, hogy már le is van vajazva, hogy melyik banknál kapnak valami kedvezményes kölcsönt. (Tudtam, hogy valamit kitalálnak, ami jóformán csak nekik jó. Figyelni fogunk ám! Nem mintha az ilyesmi miatt aggódnának vagy szégyenkeznének.)

Nem szeretnék beleszólni a D-Day szervezésébe, de gondolják végig, hogy érdemes-e a forgalomlassítást bevetni az Orbán-ellen. Sokszor vizsgáltam lassításkor az álló sorokat és úgy találtam, hogy nagyjából minden tizedik autóban van valaki, akivel szemben kifejezetten visszataszító, ha állásra kényszerítik. Ilyenek például a terhes nők, a gyerekek, a rokkantak, az öregek. Ha csak velük számolunk, akkor is kár ennyi embert - jogosan - maguk ellen fordítani.

Orbán nemzetbiztonságos?

2011-09-08T20:09:00.000+02:00

A Wikileaksen kiszivárgott egy távirat: "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed" - mondá állítólag egyszer Orbán Viktor valakinek, mindegy is kinek.

Azért jó lenne, ha mi, helyette is elgondolkoznánk ezen a mondaton. Biztos az, hogy teljesen rendben van, hogy egy így gondolkozó ember vezeti az országot? Akiről ráadásul hosszú évek alatt bebizonyosodott, hogy ez nem csak afféle hencegés, hanem maga a színtiszta valóság.

Hogy egészen pontosan fogalmazzak: nincs ennek a dolognak nemzetbiztonsági kockázata?

Nem egyedül dolgozik persze: például egy másik szószátyár, bizonyos Semjén Zsolt nevű lándzsakeresztény elpöttyentette, hogy Orbán legfőbb ellenfelének karaktergyilkolására ő kapott megbízást, és ezt végre is hajtotta.

Már önmagában az is egy alapos elmevizsgálatot érdemel, ha valaki - bár tudván tudja, hogy szavait mások, az ország sorsára befolyással bíró emberek is meg fogják ismerni -, nem tud ellenállni a kamaszosan nagyképű kinyilatkoztatási kényszernek.

Nyilván erre az a fölmentő válasz, hogy ez csak duma. De, ha valaki ilyesmit mond a polgári életben, akkor az is lehet, hogy fölkelti a hatóság figyelmét. Legalábbis én úgy vélem, hogy ha egy normális társadalomban én azt mondom a tanítónéninek, hogy “ha a hülye gyerek visszapofázik, akkor azonnal leordítom a fejét, és kirugdosom a szobából, mert tanulja meg, ki az úr a háznál, idejében bele kell verni, hogy nem nőhet a fejemre”, akkor a tanító néni ezt bepusmogja a védőnőnek, vagy valakinek. Aztán lehet, hogy meghitt elmegyógyászati beszélgetés lesz a vége.

Azon, hogy egy ilyen ember a hatalommal visszaélve egyre színtisztább diktatúrát épít, nincs mit csodálkozni. Még a felszínes szemlélődő is látja, hogy zsarolható vagy szolgalelkű emberekkel veszi körül magát - amint az zsarnoki körökben mindigis szokás -, akik hűen szolgálják gyilkolászási hajlamait. Azon persze még a hívek, sőt a pártbeosztottak is elgondolkozhatnának, hogy ami most például a volt miniszterelnökök felelősségrevonási játszmájában folyik, olyan rendet teremt, amelynek aztán bárki áldozata lehet. Ha nem lehetett őket száz százalékig porba taposni, akkor adjuk át a feladatot az ügyészeinknek, legyen száronvezetés, esetleg börtön a vége.

Az is pszichiátriai vizsgálat tárgya lehetne, hogy miért gondolja egy miniszterelnök, hogy - a focistákat és pár kiszemelt egyházat kivéve - a társadalom minden rétegét meg kell leckéztetni, miféle “eszmei” nagyképűség kell ahhoz, hogy forradalmat kiáltva évszázadok alatt vérrel és verejtékkel létrehozott jogrendet töröljön el. Nincs ebben az, hogy aki úgy gondolja, hogy megölheti a riválisokat, az megalázhatja, sőt büntetheti a saját népét is? Azt a hűtlen népet, amelyik kétszer merészelte őt cserben hagyni.

Hívei is elgondolkodhatnának végre: ha befejezi a külső ellenséggel való leszámolást, az ilyen ember a szokásos forgatókönyv szerint megtalálja a belsőket is. Azt persze fölfuvalkodottságában még nem látja, hogy magának is csapdát épít. Az lesz a vége, hogy vagy börtönben vagy elmegyógyintézetben végzi. Így megy ez évezredek óta, mert a népek csak rövid ideig hülyíthetők, aztán egyszercsak elkezdenek számolni a nemzetbiztonsági kockázatokkal. Bár ezt mégis inkább “igazságnak” mondják.

Egy táskahordozóról

2011-09-07T21:30:00.000+02:00

„Gréczy úgy viselkedik, mint Gyurcsány Ferenc utolsó fegyverhordozója, márpedig aki így viselkedik, az ne játssza el a független újságírót.” - mondta Horn Gábor. Mint hosszú időn át szerkesztője, tanúsítom, hogy soha nem játszotta el. Mindig nyilvánvalóvá tette, hogy Gyurcsány Ferenc barátja. Az írásaiban is. Sok vitám volt emiatt, kollégákkal, politikusokkal is, mert úgy gondolom, hogy mára - a kilencvenes évek közepe óta - hazuggá vált a független újságíró póza. Azt is lehet becsülni, ha valaki nem tesz úgy, mintha. A polgári lét feltételeinek hiánya miatt kénytelenek vagyunk pártokat, politikai csoportokat szolgálni. A kérdés csak az, hogy elvtelenül, vagy azért marad még némi gerincfélénk. Gyarmati, gyepűvidéki viszonyok ezek, de ez van: igény lenne a függetlenségre, csak az emberek nem tudják megfizetni. Ez ennyire egyszerű. A pártok tudnák megfizetni, de megszerzett pozícióikkal anyagi és erkölcsi értelemben is szolgasorban tartják a sajtót. Ezért majd egyszer megfizetnek, de most praktikusnak tűnik. Alig van már független szerkesztőség ebben az országban.

Gyurcsány Ferencet ugyan némiképp felelősnek tartom azért, ami a baloldali médiarendszerrel történt, ám azt el kellett fogadnom, hogy ezzel indokolta aligcselekvését: nem nagyon tud segíteni, mert „lopott pénzből nem”.

Gréczy Zsoltban azt becsülöm, hogy Gyurcsány Ferenc bukása után sem fordított hátat neki, ez egy pillanatra sem merült föl benne, noha kaphatott volna megfelelő állást – például Gyurcsány ellenfeleinek jóvoltából. Akik ma is olyanokat terjesztenek róla, hogy milliókat keres, pártpénzből persze, ésatöbbi. Kicsit mocskos, kicsit piti, de nagyon magyar. Nem véletlen, hogy olyanok terjesztik, akik Gréczyhez képest a tizedét sem teszik a magyar baloldalért. Mondataik, cselekedeteik, arcuk ismeretlen a jobb sorsra érdemes, ám még mindig bizakodó, várakozó népség köreiben.

Zsoltot szinte gyerekkora óta ismerem. Meggyőződésem, hogy éppen ezért nem fordított hátat Gyurcsánynak, mert nem a táskahordozója, hanem a barátja. Van ilyen. És van olyan is, hogy valaki túl az érdekeken is szolgál egy gondolatot, egy ügyet. Akkor is, ha hosszú-hosszú időre reménye sincs arra, hogy amit képvisel, azt az emberek többsége elfogadja, pláne arra, hogy a hatalom közelébe engedje.

Azt meg, hogy Horn Gábor minek beszél ilyeneket, nem tudom. Nem értem. Nekem is barátom Kuncze Gábor, én is sajnálom, hogy nincs műsora az ATV-ben, de aligha hiszem, hogy érdemes egymás gyalázásával még mélyebbre jutni abban a kútban, amelyben mi, nem orbánisták lakunk.

Szakmailag

2011-09-06T16:56:00.000+02:00

Az egyik kollégám fölhívott, hogy segítsek neki, legyek kedves leírni pár sorban, hogy milyen jó és kellemetlen dolgok értek az utóbbi két hétben. A munkámban, a szakmámban és az életemben. Ezt válaszoltam.

Megyek be a szerkesztőségbe. Az egyik kollégám kérdezi, hogy olvastam-e, mi van a Magyar Hírlapban Németh Péterről. Mondom: hallottam. Nem szoktam Magyar Hírlapot olvasni. Akkor inkább a harmincas évek náci lapjait lapozgatom. Annak legalább tudom, mi lett a vége. Vagy az ötvenes évek kommunista sajtóját, mert az is tanulságos, és annak is tudom.

Különben is, amióta a saját könyvelőmről - a saját irodájában, ahol egy asztalnál ültünk -, azt olvastam, hogy elmenekült az országból, még piti ügyekben sem nagyon találom hitelesnek ezt a lapot.

De csak olvassam el. Mert a dilettantizmus is tanulságos.

Na, beleolvastam. Azt írja, hogy Összesen bruttó 24 millió 669 ezer forintot keresett Németh Péter, a Népszava főszerkesztője a VII. kerületben, az előzetes letartóztatásban ülő Hunvald György (MSZP) volt polgármester időszakában – tudta meg a Magyar Hírlap.

Na akkor ebben minden benne van. Németh Péter iszonyatosan sokat keresett, tehát Hunvald bűntársa. Csoda, hogy eddig nem jöttek érte. Aztán meg közlik, hogy azért leplezik le Németh Pétert, mert a Népszava támadja az új kerületi vezetőséget és a polgármestert. Ezt így megmondják. Hogy ez bosszú. Hogy ők bérbosszulnak. (Véletlenül Stefka főszerkesztőt emberemlékezet óta Bérborznak csúfolják a szakmában.) Nyilván arra gondolnak, hogy ezután Péter majd kétszer is meggondolja. Tévednek.

Kemény csapás! Csak ugye kénytelenek leírni, hogy ezt Péter főszerkesztőként kapta az erzsébetvárosi televízióban. Munkabér gyanánt. Hat év alatt. Ami azt jelenti, hogy el kell osztani hatszor tizenkét felé, vagyis kapott olyan 340 ezer körül, bruttóban persze - és most azért se számolom ki, hogy az mennyi nettóban.

(Meg is jegyeztem később, hogy elég nagy balek volt, ha ennyiért vállalta a főszerkesztőséget. Azt hittem, hogy legalább félmilliót kapott.)

Na erre még rátesznek egy lapáttal: “Közeli munkatársa, Kaczvinszky Barbara főszerkesztő-helyettes, szerkesztő-műsorvezető 2006 és 2011 közötti időszakban bruttó bérként összesen 14 millió 446 ezer 690 forinthoz jutott az Erzsébetvárosi Média Nonprofit Kft.-től.”

Nem fogom kiszámolni, hogy az mennyi, de ha úgy adom össze, hogy öt év alatt heti öt műsort kell ennyiért csinálni, akkor kijön darabjára olyan bruttó tízezer. Ami azért nem olyan nagyon sok. Mondhatni: kevéske.

Arra meg, hogy Barbara mennyire volt a szocialisták embere, jellemző, hogy indult választáson - függetlenként. Onnan tudom, hogy egyszer pont akkor beszéltem vele, és megkérdeztem, miért nem szocialistaként indul. (Nem árulom el a derék magyarhírlaposoknak, hogy mit válaszolt, pedig örülnének.)

Aztán összeadják a pénzt, hogy még nagyobb legyen:

“Némethék így ezekben az években több mint 39 millió forintnyi közpénzért dolgoztak a VII. kerületnek.”

Már Némethékről ír a lap. Ha ennyire hülyének nézik az olvasóikat, akkor meg is érdemlik őket az olvasók.

És ezek a kollégák annyira ostobák, hogy azt hiszik, nem tudom meg öt perc alatt, hogy a mostani főszerkesztő mennyit keres.

Véletlenül nagyjából annyit, mint Péter és Barbara együttvéve: 510 ezret. Nem balek, az biztos.

A következő meg az lesz, hogy a hírlapos ismerőseimmel megszereztetem a főszerkesztőjük fizetését. Aztán megnézzük, hogy a Bérborz hány éve főszerkesztő, és szépen összeadom. Hogy érezze ő is.

De volt egy jó élményem is: a Kertész Ákos ügyben megkeresett Pilhál Tamás a Magyar Nemzet újságírója. Hosszú évek óta először fordult elő, hogy korrekt módon, tisztességes hangnemben, egymás álláspontját megértve, egymás helyzetét tiszteletben tartva kommunikáltunk egy jobboldali kollégával. Élmény volt.

A Magánéletben a legsúlyosabb az volt, amikor az év legmelegebb napján, csicsergős reggelen, hétkor, tigázos egyenruhában megjelent két ember azzal, hogy ellenőrizniük kell a gázórát. Mondtam, hogy egy hónapja ellenőrizték. Erre ők: erre kaptak utasítást. De persze beengedtem őket. El is kezdték az ellenőrzést, lefényképezték az állást, matattak. Aztán az egyik közölte, hogy utasításuk van arra, hogy lezárják.

Teljesen gyanútlan voltam. Azt hittem, hogy ott, azonnal infarktust kapok. Kérdeztem, hogy miért. Erre ők: nem tudják, de hívjak föl egy számot.

Fölhívtam. Hogy én tartozom. Mondtam, hogy de hiszen pár hete hívtak, hogy miért nem fizetek, én meg mondtam, hogy minden számlát befizettem, nem kaptam olyat, amit nem, mire az ügyintéző azt válaszolta, hogy jó, majd utána néz. Azóta semmi. De hogy küldtek ajánlott levelet. Mondom: láttam, de nem tudtam átvenni, mert a feleségem nevére jött, nekem nem adják ide. A feleségem tegnap este jött haza, ma mentünk volna érte. Sajnálja.

Kikapcsolták. Nem elég, hogy csalárd indokkal jöttek be, tehát magánlaksértést követtek el, ez még harmincezer forintomba is kerül.

Rendesen rosszul lettem a megaláztatástól. Ráadásul délután Weber Lajos temetésén mondtam beszédet. Annyira rossz állapotban voltam még mindig a reggeli élménytől, hogy remegett a kezem és a lábam. Attól tartottam, hogy kimegyek és beszéd közben összeesek.

Biztos ez is jó lesz valamire. Szakmailag. Tanulni kell a szégyent, hogy aztán leírhassuk.

A Kertész-ügy és a Magyar Nemzet kivonatolós technikája

2011-09-06T16:37:00.000+02:00

“Andrassew sem tiltakozik Kertész miatt” címmel a Magyar Nemzet címoldalán jelent meg egy írás, ami a lap harmadik oldalán folytatódik. Csak a rám vonatkozó részeket idézem: “Nagyon sok mindenben nem ért egyet Kertész Ákossal, de lapunknak nyilatkozva nem határolódott el tőle magyargyűlölő mondatai miatt kollégája, Andrassew Iván.”

“Andrassew Iván, aki amellett, hogy ír az Amerikai Népszavának, a hazai Népszava egyik szerkesztője is, lapunknak küldött válaszlevelében úgy fogalmazott: “nagyon sok mindenben nem értek egyet Kertész Ákossal, de mint szerkesztő, a nem amerikai Népszavában akkor is közlöm az írásait, ha egy szavával sem értek egyet. (...) A kifogásolt írás hangnemével sem értek egyet teljes mértékben, de mivel én nem vagyok zsidó, nem élhetem át azt, amit ő.” Az okokról és az eredményről szólva leszögezte: “Sebeket kapunk és sebeket ejtünk. Ezeket el kell viselni, túl kell élni.”

Andrassew az Amerikai Népszava sokszor útszéli hangot használó főszerkesztőjét, Bartus Lászlót sem kritizálta.”

Úgy gondolom, hogy a Magyar Nemzet tisztességtelenül járt el, amikor erősen kivonatolva idézett. Ha egy lap annyira fontosnak találja az ügyet, hogy a címlapra teszi, majd az egyik legfontosabb oldalán folytatja, ha a megkérdezett annyira komolyan veszi az ügyet és a lapot, hogy lelkiismeretesen válaszol, akkor illik a teljes választ idézni.

Némi szerkesztői gyakorlat után az ember megtanulja, hogy ha valakit megkérdezünk, akkor ez esetleg válaszol.

Ha nem a teljes választ közöljük, akkor illik egyeztetni a válaszolóval. Ennek persze megvan az a kockázata, hogy a szöveggel nem tudunk kedvünk szerint manipulálni.

Szeretném leszögezni, hogy meggyőződésem: a Magyar Nemzet - amúgy a lapra és a jobboldali sajtóra jellemző - eljárásában nem a szerzőként föltüntetett Pilhál Tamás a vétkes.

Álljon itt a vele folytatott levélváltásunk:

2011/9/1 Pilhál Tamás

Tisztelt kolléga!

2011. augusztus 29-én, hétfőn Kertész Ákos író nyílt levelet írt az Amerikai Népszavába, amelyben többek között a következők szerepeltek:

„A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!”

Ön, aki az Amerikai Népszavába rendszeresen (vagy kevésbé rendszeresen) publikál, egyetért-e ezekkel a gondolatokkal?

Ha igen, akkor több kérdésem nem is lenne.

Ha viszont nem ért egyet Kertész Ákos eszmefuttatásával, akkor azt szeretném megkérdezni, hogy kifejezésre juttatta-e már a nemtetszését?

Jelezte-e a főszerkesztőnek, Bartus Lászlónak, hogy szerencsésebb lenne levenni az anyagot az oldalról, mondván, mindennek van határa, még a gyűlölködésnek, egyes népcsoportok kollektív megbélyegzésének is?

Beszélt-e az írásról annak elkövetőjével, Kertész Ákossal, és jelezte-e neki, hogy ez azért kicsit durva volt? Ha még nem tette, tervezi-e, hogy fölhívja rá Kertész úr figyelmét, hogy ezek egy Kossuth- és József Attila-díjas íróhoz méltatlan mondatok voltak?

Válaszait előre is köszönöm!

Tisztelettel:

Pilhál Tamás

Magyar Nemzet

Kedves Tamás,

nagyon sokmindenben nem értek egyet Kertész Ákossal, de mint szerkesztő, a nem amerikai Népszavában akkor is közlöm az írásait, ha egy szavával sem értek egyet. Mert Kertész Ákos művei alapélményt jelentettek nekem fiatalabb koromban, nagyszerű írónak tartom, tisztelem benne a hitét, a hitevesztettségét. Ismerem személyesen is, és szeretem, mert vesztesként is az maradt, aki volt.

A kifogásolt írás hangnemével sem értek egyet teljes mértékben, de mivel én nem vagyok zsidó, nem éltem át azt, amit ő, nem tudhatom, milyen lenne, ha én is átéltem volna, tiszteletben tartom azt az elkeseredettséget és dühöt, amit azok az öreg emberek éreznek, akik azt látják, hogy megint nácik masíroznak ebben az országban, nácik vannak a parlamentben, ésatöbbi. És azzal bizony egyetértek, hogy ez elsősorban azért lehet így, mert nem néztünk szembe azzal, amit Magyarországon a magyarok műveltek. (Csak megjegyzem, hogy szigorú konzervatív nevelést kaptam, hitként viselt antiszemita, keresztény középpolgári környezetben. Mégis a másik oldalon állok. Azért, mert én pontosan tudom, mi mit jelent. Engem már gyerekkoromban megrontottak, gyűlöletre és kirekesztésre neveltek.

Kicsit persze át tudom érezni, mi lehet Ákosban, hiszen engem is naponta zsidóznak, fenyegetnek, elképesztő hangnemben.)

Ahogy én földolgozom azt, ami a Magyar Nemzetben vagy a Magyar Hírlapban és a jobboldal más médiumaiban megjelenik, próbálja meg földolgozni, megérteni, hogy ebben a rettenetes világban, amit mi teremtettünk, egyre élesebben, egyre gonoszabban fogalmazunk. Sebeket kapunk és sebeket ejtünk. Ezeket el kell viselni, túl kell élni.

Lehet hazafiasan morcoskodni egy ilyen írás olvastán, de mielőtt belekezd, érdemes beleolvasgatni a saját lapjába, a jobboldali portálok szövegeibe. Csak tíz percre próbálja meg elképzelni, hogy egy öreg baloldali zsidó, aki körül egyre ritkább a levegő, és minden más, ami az élethez kell, akit naponta fenyegetnek, akkor talán megbocsátóbb lesz Kertész Ákossal. Annál is inkább, mert a magyar irodalomban egyáltalán nem ritka, hogy a nagy írók hasonló hangnemben beszélnek a népükről. Aki ezt a jogot Kertész Ákostól megtagadja, az a magyar mivoltát kérdőjelezi. Hallom, bizonyos körök nem csak a kitüntetéseitől, hanem az állampolgárságától is meg akarják fosztani. Történetesen azok jogutódai, akik ebben már egyszer eredményesen jeleskedtek. Bár többnyire úgy, hogy nem kellett az adminisztrációval bíbelődni, elég volt egy golyó vagy némi gáz. És még valamit: hallom, hogy a Magyar Nemzet Gyurcsány barátjaként említi Kertészt. Ezzel szemben az az igazság, hogy ő írta a legkeményebb Gyurcsány-ellenes publicisztikát - jómagam szerkesztettem és közöltem a Népszavában, bár mondanivalójának túlnyomó részével nem értettem egyet.

Ami konkrétan a szöveget illeti. Nem értek egyet azzal, hogy a magyar nép “genetikusan” alattvaló. Szerintem kulturálisan, neveltetése miatt. (Amúgy a "genetikusan" kifejezést nyilván esze ágában sem volt konkrét, biológiai értelemben használni, mert Kertész Ákos nem hülye. Ez éppen úgy képes beszéd, szimbolikus beszéd, mintha azt írná: "Isten nem ver bottal". Konkréten sem Istenre, sem verésre, sem botra nem gondolna. Arra gondol, hogy a bűneinkért felelünk, és ez bonyolultan, sok-sok áttétellel történik.)

Nyilván ezt találja a legkifogásolhatóbbnak: “ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire”. Sajnos ez történt a világháborúban, majd ismétlődött az ötvenes években. Ha olvasgatja a jobboldali portálokat, talán fölfedezi, hogy ma is van egy hasonló fenyegetés.

“... boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. “ Tökéletes leírása a mai állapotnak - bár a szocializmusban is ugyanezt láttuk.

Ami Bartust illeti, a legritkább esetben teszek megjegyzést a szerkesztői munkájára. Ha majd a magyarországi jobboldali újságírók olyan hangnemben mernek írni Orbánról és a Fideszről, ahogy Bartus a magyar baloldaliakról és liberálisokról, akkor elfogadom az Ön kritikáját, sőt tolmácsolom Bartusnak.

Ennyit tudok válaszolni kérdéseire.

Nagyon megtisztelt a levelével. Ez az első alkalom, nem is tudom hány éve, hogy valaki a másik oldalról tisztességes hangnemben megkérdez valamiről.

Tisztelettel

Andrassew Iván

Pilhál Tamás egy későbbi kérdésére még ezt válaszoltam:

“Természetesen nem határolódom el Kertész Ákostól, mert akkor el kellene határolódnom Széchenyitől, Adytól és a magyar írástudók legjavától is, ami praktikusan azt jelentené, hogy nem vagyok többé magyar.”

Fölhívás!

2011-09-06T00:30:00.000+02:00

Ezt a levelet kaptam:

“Kedves Andrassew Iván Úr!

Hetek óta azon tépelődök, hogy megosszam-e valakivel, a régi munkahelyemen látottakat. Erre Önt választottam, mert emberséges cikkeket ír.

Történt ugyanis, hogy meglátogattam volt munkatársaimat (már akit még megtaláltam).

Az ott tapasztaltak rendkívüli módon megleptek, mert a régi szakemberekből szinte senki nem maradhatott a helyén. Egyik napról a másikra - ahogy manapság szokás - ki lettek penderítve.

A legnagyobb meglepetést nem ez okozta (megszoktuk), hanem a volt szobám falán látottak.

Ott - feltűnő helyen - ki volt függesztve egy faliújság, amelyen jogszabályokat, fontos szakmai, határidős, erősen figyelemmel kísérni való dolgokat föggesztettük ki. Most ezen a parafa faliújságon Orbán Viktor képe és pályafutása van kifüggesztve. Bal felső sarokban a fiatal OV. Aztán ahogy cseperedett, még a szerelmei is fel vannak tüntetve.

Komolyan mondom, az ájulás kerülgetett a látványtól.

Aztán az is kiderült, hogy ügykezelőből egyik napról a másikra kinevezett főosztályvezető lett.

Ez a jövő?

Ez nagyon szomorú.”

Mivel egyre többször kapok ilyen jelzéseket, arra gondoltam, hogy fölhívással fordulok olvasóimhoz. Legyenek kedvesek dokumentálni, lefényképezni, összegyűjteni és nekem elküldeni (andrass1952@gmail.com) a személyi kultusz kiépülésének jeleit. Azért, mert tartozunk az utódainknak, a jövő történészeinek azzal, hogy ezt a kínos, de az utóbbi száz évben egyáltalán nem szokatlan jelenséget dokumentáljuk. Egyszer majd le kell írni ezt a különös diktatúrát, amely - a történelemben szintén nem egyedülálló módon - egy alkotmányos államcsínnyel kezdődött, majd a nép tevőleges semmittevésével cseperedett.

Szeretném hangsúlyozni: nem közvetlenül Orbán Viktort gondolom felelősnek azért, hogy ez megint megtörténhet Magyarországon. Az más kérdés, hogy például legfőbb ellensége, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején nem tapasztaltunk ilyesmit - legalábbis én nem vettem észre. Sőt, Kádár János korszakában sem, noha akkoriban a szocialista világrendszerben elterjedt volt a személyi kultusz. Szomszédunkban, Romániában az össztársadalmi elmebaj határáig fajult. Kádár Jánosról tudjuk, hogy kifejezetten tiltotta, és ezt a szolgaságra hajlamos párttagok is hamar megértették.

Ebből persze azt a következtetést is le lehet vonni, hogy az ország vezetőjének mégiscsak van valami köze ahhoz, ha bármilyen szinten, de a levélben is leírt jelenség fölbukkanhat a munkahelyeken, netán a lakásokban, talán még a templomokban is. Pláne akkor, ha a hűség és a szeretet ilyen - szerintem beteges - megnyilvánulásai megalapozzák az előmenetelt.

És akkor még nem beszéltünk az olyan jelenségekről, mint a feltétlen tiszteletadás megadásának igénye - elnök úrnak vagy miniszterelnök úrnak kell szólítani, a régi ismerősökkel is magáztatja magát, miközben ő állítólag csendőrpertuzhat, fölállva kell fogadni, eltűri, hogy idős asszony kezet csókoljon neki, ésatöbbi. De ezek nyilván véletlenek, rosszindulatú pletykák, kivédhetetlen helyzetekből adódó kellemetlenségek. Bízzunk Orbán Viktorban!

De azért az épülő személyi kultusz jelenségeit gyűjtögessük! Hátha neki is föltűnik, hogy lassan-lassan elborul az ország. Hátha megérti, hogy csak ő tehet ellene.

Rodolfo 100

2011-09-04T09:28:00.000+02:00

Hoffmann és a Jóisten

2011-09-02T23:31:00.000+02:00

Az origo képe

Mindenekelőtt le kell szögeznem: kevés embert tisztelek annyira, mint mint Böjte Csaba ferences szerzetest, aki gyerekek ezreit menti meg a nyomorúságtól. Erdélyi származásúként pedig mélyen átérzem, milyen fontos az, hogy a nehéz sorsú csíksomlyói magyar gyerekek népviseletben mehessenek templomba, ünnepélyekre.

"Csaba testvér imáit talán nem hallgatja meg a Jóisten? - kérdezi Hoffmann Rózsa a magyar gyerekektől - Dehogynem! Csak éppen most Titeket szólít meg: tegyetek jót! Támogassátok fejenként legalább 100-100 forinttal csíksomlyói nehéz sorsú társaitokat! Hogy az ünnepnapok alkalmával felvehessék a Tőletek ajándékba kapott székely ruhákat!" - olvasható a kormany.hu-n.

Botrány, hogy egy magyar államtitkár Isten médiumaként szól a gyerekekhez. Alighanem ez Európában példátlan.

Azt el tudom képzelni, hogy egy államtitkár - vallásának tanítását is követve - fölhívja a figyelmet arra, hogy nemes dolog alamizsnát adni a rászorulóknak. Az irgalmasságot is tanulni kell, és - bár vannak erős kétségeim - talán nem baj, ha a gazdagabb gyerekek néha-néha szervezetten adnak valamicskét a szegényebbeknek. De Istenre csak otthon, a pártjában meg a barátai előtt hivatkozhat egy államtitkár. Pláne olyan, aki kormánytagként bűnrészes olyan egyházak üldözésében, kirekesztésében, amelyek gyerekek ezrein segítenek.

Meg sem említeném, ha Hoffman Rózsa nem azt hozná föl, miszerint a csíksomlyói gyerekek “örömét csak az árnyékolja be, hogy a ruhájuk, a cipőjük ahány, annyiféle...” -, hogy talán Hoffmann Rózsa nem tudja, hogy Magyarországon gyerekek - vagyis szülők - ezreinek komoly gondot okoz, hogy nincs megfelelő cipő az iskolába járáshoz? Ruhájuk sincs, rendes. Nem ünnepi, hanem hétköznapi. Tanszerre való sincs. Családok ezreinél majd a fűtés is gondot okoz, mert kikapcsolják a gázt, a villanyt.

Talán ezt is tudatni kellene a gyerekekkel, hátha ők megértik. De méginkább a kereszténydemokratákkal, a fideszesekkel, a templomi kurzusájtatoskodókkal, akik csakugyan tehetnének valamit. Sőt, személyesen a templomban is lehet erről szépeket mondani Istenre való hivatkozással. Ott akár államtitkárként is.

Tudatom mindenkivel, akit illet

2011-08-30T22:08:00.000+02:00

Hosszú hetek óta várom, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése korrigálja az egyháztörvény megalkotásakor és elfogadásakor létrejött égbekiáltó igazságtalanságokat. Mivel hiába vártam, tudatom mindenkivel, akit illet, hogy a mai napon hivatalosan is kértem fölvételemet a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségbe. Nem vallási okokból, hanem azért, mert abban hiszek, hogy vannak emberek, csoportok, akik arra hivatottak, hogy embereket, lelkeket mentsenek. Hosszú évek alatt megbizonyosodtam arról, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Iványi Gábor barátom vezetésével ilyen, szeretettel és irgalommal megszentelt közösség. Meggyőződésem: nélkülözhetetlen és eltörölhetetlen. Tűrhetetlennek találom, hogy ezt a közösséget politikai, vagy bármilyen alapon kirekesszék az egyházak közül, és ráadásul ezzel ezer és ezer rettenetes sorsú ember életét, jövőjét veszélyeztesse egy diktatúra.

Vannak olyan pillanatok, amikor puszta jelenlétünkkel kell megállítanunk az önkényuralmat. Ha ma nem védünk meg egy védtelenné tett kisegyházat, akkor holnap eltörlik a civil szervezeteinket, egyesületeinket, társulatainkat, szakszervezeteinket, alapítványainkat, pártjainkat, bármit, amire egy eszement diktatúra szemet vet. Akkor már késő lesz.

Kérek mindenkit, aki teheti, akinek ez nem ütközik lelkiismereti meggyőződésébe, hitébe, fontolja meg, hogy belép a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségbe. Az ehhez szükséges nyilatkozati lapot bárkinek elküldöm, ha kéri az andrass1952@gmail.com címen, levélben, melléklet gyanánt.

Aki ezt nem teheti meg, kérem, legalább írja alá a törvény elleni tiltakozást:

http://www.vallasszabadsag.atw.hu/

A belépési nyilatkozat szövege:

"...szabad akaratomból felvételemet kérem a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevű egyház tagjai közé. Kijelentem, hogy tiszteletben tartom az egyház hitelveit és szervezeti rendjét. Nem vagyok tagja szélsőséges politikai, eszmei csoportoknak, elítélem a rasszizmus minden formáját (különösen az antiszemitizmust, antijudaizmust, anticionizmust és cigányellenességet, a bőrszín és bármilyen más kisebbségi csoporthoz való tartozás nyilvánvaló jelei alapján történő megkülönböztetést), és fontos számomra az egyháznak az a törekvése, hogy a szegényeket, üldözötteket, bevándorlókat, elítélteket vagy bármilyen szempontból támadott és hátrányban lévő személyeket és csoportokat közvetve (az egyház és intézményei által) vagy közvetlenül támogassam, és tisztelettel viseltessek minden más meggyőződéssel és vallással szemben."

.

Föl, Szilveszterre!

2011-08-29T23:48:00.000+02:00

Fási Luca képe

Javaslom a Nemzeti Erőforrás Minisztérium rendkívül kreatív vezetőjének, Réthelyi Miklósnak, hogy ne csak diákos rajzverseny legyen arról, hogy mit jelent a tanuló ifjúság számára az új alkotmány, pláne a Nemzeti Hitvallás, és persze magyarságuk, és az, hogy egyáltalán ebben az országban élhetnek. Január elsejéig van még idő, meg lehetne szervezni egy zeneszerző-szövegíró, sőt költői pályázatot is. Tánccsoportokat, iskolai rockbandákat is el tudok képzelni egy össznemzeti hitvalló izén.

Az lenne jó, ha az egész hitvalláskutató verseny az év végére csúcsosodna ki, és a szilveszteri műsor is a kivételes történelmi alkalomhoz illően egy nagy televíziós, szavazásos országdöntő lenne. A végén országzászlók fölvonásával és egy gyönyörű Schmitt Pál beszéddel - ezzel búcsúztathatná köztársasági elnöki mivoltát, hiszen éjfél után már Magyarország elnöke lesz. (Esetleg meglephetne minket, persze versenyen kívül, egy kis hitvallásos tárogató-játékkal.)

De az is lehet, hogy arra a rövid időre, amíg ez az alkotmány, vagyis alaptörvény életben lesz, kár a gyerekeket ilyesmivel fárasztani. Kínos lesz majd később újra magyarázni nekik, hogy ezt a rettenetes, ostobaságoktól és anakronizmusoktól hemzsegő szöveget azért kellett eltörölni, mert az országot kormányozhatatlanná és pláne nevetségessé tette. És azt a kis nemzeti hitvallásos füzetecskét, amit Réthelyi bácsi volt oly kegyes ajándékba adni nektek, tegyétek el emlékbe. Arra figyelmeztessen egész életetekben, hogy nem lehet semmi olyasmit a népre erőltetni, amit az nem akar, és ami a néptől idegen.

Kár olyasmiben reménykedni, hogy a gyerek majd hazaviszi a Nemzeti Hitvallást és a házi oltár örökmécsesénél meghitten együtt olvasgatják a szülőkkel meg a nagyszülőkkel, így nevelve őket hazaszeretetre. Ezeken a giccseken már a szocializmusban túlléptünk.

De ha Réthelyi Miklós mindenáron rajzoltatni akarja a gyerekeket, kérje meg őket, vázolják neki egy papírlapon, hogyan él a családjuk, miket esznek és miket nem, miket olvasnak, miket néznek, milyen erőszak, méltatlanság éri őket az életben, netán azt, hogy miért akarják mihamarabb elhagyni ezt az országot.

Meg fog lepődni. És le fog mondani. Szégyenében.

Kínkeserv

2011-08-27T08:40:00.000+02:00

Fotó: AP/SITA

Semmiképpen nem szeretném megbántani a magyar kormányt, hiszen eppen elég bajuk van enélkül is, de lassan szánhatnának arra egy hétvégét valamelyik Orbán-tanyán, hogy megbeszéljék: nem kellene-e most már lemondani? Nem kellene-e megdumcsizni a tisztes visszavonulás lehetőségét?

Tudom, hogy nehéz dolog, hatalmas lelki kínkeserv szembenézni a valósággal, de ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, és talán azt is be kellene látni, hogy semmiféle hatalom nem ér egyetlen vércseppet se.

Ez a dolog, ez a kormányzásosdi nem megy. Hiába a sok nagyképűsködés, sértegetés, mutogatás, harsánykodás, nem lehet tovább cirkusszal takargatni azt, ami van: a semmit. A totális káoszt, a túlszervezett anarchiát, a király és az udvartartás meztelenségét - és akkor még a királyság köztársasági elnökéről szó sem volt.

Fura módon ez nem az államháztartási adatokról, nem az eladósodottak reménytelenségéről, de még csak nem is arról jutott eszembe, hogy mi vár a gyerekekre a jövő heti iskolakezdés után az abszurd hoffmannista kurzusban. Hanem arról, hogy miközben a kormány hónapok óta sértegeti, alázza a fegyvereseket, pláne azokat, akik - szerződés szerint - korábban mentek nyugdíjba, mindenféle élősködőknek beállítva őket, most mégis inkább ezer katona elbocsátását tervezi. És éppen azért idén, mert most még a java részüknél ki lehet használni azt, hogy megvan a nyugdíjhoz elég szolgálati idejük.

Ezt azért már nem kellene. Van egy bizonyos pont, ami után a teljes koncepciótlanság, a mindent elhibázó kapkodó bűvészkedés szomorújátékká nyomorodik. Ha egy kormány ide jut, akkor azt kell mondani, hogy bocs, nem megy. Jót akartunk, de valahogy nem jött össze. Hiteltelenek lettünk. Magunk előtt is. Az nem lehet, hogy a nagykapukra folyamatosan kiskapukat vágunk, de amikor egyiken se férünk be, inkább kiütjük a falakat. És valami idegenekre meg rontókra fogjuk, hogy nahát, összedől a ház.

Tudom, hogy nehéz kimondani: nem Matolcsy alkalmatlan, nem az a baj, hogy Semjén nevetséges, Hoffmann zavaros, Pintér szavahihetetlen, vagy éppen Simicska kezdi mocsárba húzni az egész miskulanciát.

Orbán alkalmatlan. Kár érte, őszintén mondom. De ki kell mondani. Ez az első lépés ahhoz, hogy elinduljunk. Mindegy merre, csak végre valamerre.

(Népszava)

Bernáth László: Andrassew és a Vashideg

2011-08-26T16:47:00.000+02:00

"Könnyű testű nő volt. Olybá tűnt, mintha itt se lenne, csak az árnyéka szálldosna közöttünk...mint amikor a semmit lengeti a szél" Akár egy szabadvers első sorait olvasnánk. Andrassew Iván többi írása is, a Vashideg című kötetben, mintha versek lennének, minden szavát, mondatát olyan műgonddal, költői ihletettséggel fogalmazta meg. Bizonyítván, hogy Ambrus Zoltánnak mennyire nem volt igaza jó száz évvel ezelőtt. Esszét írt az újságírás és irodalom kapcsolatáról és azt állította, hogy a napi újságírói robot kárára van az írók stílusának. Akkor se volt igaza - elég lett volna Adyra, vagy Móriczra gondolni -, mint ahogy most sem. Aki rendszeresen olvassa a Népszavát és benne Andrassew publicisztikáit, és aki Népszavát olvas, nehezen tudja kikerülni az írásait, aligha ismernek rá a novellái stiláris fordulatai nyomán. De a tartalmuk sem árulkodik szerzőjük kemény baloldali elkötelezettségéről. Ezek az írások inkább az abszurdba, vagy pontosabban: valami olyan egyedi világba vezetnek, amelyben a figurák a hétköznapi lét szabályai szerint élnek, de olyan helyzetekbe kerülnek, hogy szinte álomszerűvé válnak, mint a "könnyű nő...akit a semmi lenget" A novellák jelentős része egyébként is a nőkről szól, hol tisztelettel, hol teli intimitásokkal, mint ahogy egy kamasz tekint a másik nem világára. Van azután a kötet második felében egy furcsa, összefüggő, regényszerű novellasor, amelyben Andrassew, aki már életkora miatt sem élhetett át háborús helyzeteket, olyan lélektani alapossággal ír le hősöket, az egyikben vélhetően a maga figuráját, hogy hitelesebbnek hat, mint a valódi partizánok visszaemlékezései. Nemrég olvastam Bodor Ádám - szerintem Spiró mellett a legjelentősebb élő prózaírónk -, és Esterházy Péter - akit sokan mások tartanak a legjobb magyar élő írónak - a novellásköteteit. A minden kollégiális elfogultság nélkül, velük teljesen egyenragúnak, egyenértékűnek tartom Andrassew Iván Vashideg című kötetét.

Népszava

Szolgaság

2011-08-25T18:15:00.000+02:00

A Csomolungmát azért hívják még néhol Mount Everestnek, mert “fölfedezője”, leírója a főnökéről nevezte el. Nem tudom, röhögött-e akkor ezen Nagy-Britannia népe.

A rákosi viperát Rákosi Mátyásra való tekintettel egy időben parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. (Ezen biztosan nem röhögött senki.)

Most viszont erősen röhög az ország, mert kiderült, hogy a pécsi polgármester neve miatt nem engedte lejátszani a Pannon Filharmonikusok Kodály Központot megnyitó estjén a Páva-variációkat Horváth Zsolt az intézmény igazgatója. Erről még levelet is írt Peskó Zoltán zenei vezetőnek: "a Páva-variációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné". Vagyis egy kis Kodály és egy kis Ady betiltva a kultúra nemrég volt európai fővárosában.

Nem tudom, hogy Mr. Everest milyen ember lehetett. Talán egyáltalán nem volt kedvére való, hogy róla nevezzék el a Föld legmagasabb hegyét. Bármit is gondolok amúgy Rákosiról, nem hiszem, hogy a kígyófaj átnevezését maga kezdeményezte volna. Gonosz akarnok volt, de hülye nem. Legjobban a nevetségessé válásról rettegett. Nagytiszteletű Páva Zsoltról pedig biztosan tudhatjuk, hogy nem tudott hivatalnoka miatta való cselekvő aggódásáról.

Ezek az esetek azt mutatják, hogy a tekintélyuralmi rend, az ezzel járó személyi kultusz alulról épül - miután persze fölülről megteremtik az alkalmas viszonyokat. Aztán az új rendszert már csak meg kell tölteni szolgasággal.

A fülkeforradalmi rendben ez a dolog nem most kezdődött. Hanem akkor, amikor március tizenötödikén a központi állami ünnepségen egy cenzúrázott Petőfi vers jutott a népnek. Nyilván azért, hogy a magas méltóságok fülét ne sértse, amit a lánglelkű költő a sajtószabadságról merészelt leírni. Erről sem gondolom, hogy Orbán Viktor rendelte volna meg. Ő csak eltűrte azzal, hogy nem csapatta el a túlbuzgó szolgákat.

Nemsokára az lesz a Munka Törvénykönyvében, hogy a főnökünkkel kötelesek vagyunk egyetérteni. Épülnek a feltételek. Innen már csak egy lépés, hogy a lelkünkben szükséglet támadjon arra, hogy óvjuk és dicsőítsük azokat, akikre bízattunk.

Istenem, mit írna ezekről Ady!

Weber Lajos búcsúztatása (Elhangzott a Szent Család Plébánia templomában)

2011-08-24T20:35:00.000+02:00

Lajos egyik legszebb képe

Lajossal hosszú éveken át azon vitatkoztunk, azt elemeztük, hogy nekünk, domináns hímeknek, ahogy magunkat viccesen, erős öniróniával gondoltuk, akik különféle pozíciókra választattunk és ráadásul mostanában szokatlanul sok gyerekünk van, hogyan kell viselkednünk bizonyos helyzetekben. Ez volt a kedvenc játékunk. Arról soha nem beszéltünk, hogy mi van akkor, amikor elkezdődik a nagy téli vadászat, és a domináns hímeket vagy lelövik, vagy kiszorítják a territóriumból a vadászok, a vadőrök meg az orvvadászok.

Az ember nem számít arra, hogy egyszercsak elfogy alóla a világ, és azok, akikkel összebújhatna, ugyanolyan megzavarodottan élnek, menekülőben vannak, ugyanúgy a járkálj csak halálraítélt állapotában vergődnek, és nem tudnak segíteni. Magukon se. Ilyenkor ránk támad a testünk, és tulajdonképpen mindegy, hogy ez gyomorvérzésben, valami összenövésben vagy éppen szaporodó rákos sejtekben mutatkozik először.

Az ember akármilyen erősnek gondolja magát, egyedül marad. És talán még azt se tudja elhinni, hogy azok, akik szeretik, csakugyan szeretni tudják akkor is, ha már ő maga sem hiszi el, hogy ugyanúgy számíthatnak rá, mint azelőtt. Egy férfi addig férfi, ameddig van válla.

Nem normális dolog az, hogy egy éven belül a második kollégámat temetem, és akkor nem számoltam azokat, akiket temethettem volna, de valamiért nem mehettem el a temetésükre. Nem normális dolog az, hogy hatvan se éves emberek föladják, így vagy úgy, de befejezik az életüket.

Vigasztalhatom magam azzal, hogy na jó, de én legalább elmondhatom magamról, hogy húsz éven át együtt dolgozhattam egy barátommal, egy Weber Lajossal, aki a hivatása mestere volt. Elmesélhetem, hogy mi mindent tanultam tőle, ami már mind az enyém, senki nem veheti el tőlem. Csakhogy van egy kicsi baj: most Lajos halálával jutott eszembe, hogy jó, de meddig viszem magamban Lajost. Egy évig, ötig? Mi marad Lajosból, ha mindannyian kipusztulunk, mindannyiunkat levadásszák. A vadászok, a vadőrök meg az orvvadászok. A lesipuskások, akiket a hátunk mögé engedtünk.

Úgy élünk, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy egy éven belül megint temetni fogunk. Mindannyian úgy állunk itt ötvenkilenc évesen, mint amennyi ma Lajos lenne, vagy ötvenkilenc-egynehány évesen, hogy bármelyikünk, bármikor sorra kerülhet. És nem genetikai, testi vagy egyéb adottságok miatt. Legyen Lajos halála az utolsó figyelmeztetés.

És nem azért mondom ezt, hogy arra hívjam föl a figyelmet, hogy össze kellene fognunk. Úgysem fogunk. Valamiért úgy nőttünk föl, hogy tudunk és szeretünk csapatokban dolgozni, de közben mindannyian magányosak vagyunk.

Meghalt egy barátom. Mit is jelent ez? Azt, hogy mostantól fogva egy Weber Lajos nevű ember nem kap el a folyosón, hogy behúzzon a szobájába, mert föltétlenül meg akar mutatni egy képet. Valamelyik kölyök beosztottjának képét, akit soha nem dicsér meg, nehogy elkapassa, de nekem megmutatja, és azt mondja, hogy na ez baromi jó. Nem mondja minden rádióműsorom után, hogy tanuljak meg már úgy beszélni a mikrofonba, hogy ne hallja a szuszogásomat. Ebédnél, amikor mellé ülök, nem gúnyolódik többé, hogy egy igazi férfi nem eszik salátát.

Ennyi. Hülye pici dolgok ezek. Az életünk. És ha néha eszembe jut majd a folyosón, vagy amikor egy zseniális képet látok, vagy amikor a szuszogásomat hallom a rádióból, vagy odalenn az étteremben, amikor egyedül ülök egy asztalnál, akkor néha-néha könnybe lábad a szemem.

Ennyi. Ennyi az élet. Bárcsak ebből a csekélységből több jutott volna Weber Lajosnak!

Tövestül

2011-08-24T13:04:00.001+02:00

Ez itt mind parlagfű

Nem elég a rettenetes forróság, ráadásul emberek százezreinek ezen a héten kezdett nedvedzeni minden létező fejnyílása. Tüsszögnek, köhögnek, taknyosak, viszket és könnyezik a szemük. Milliárdokat hordanak a patikákba, sokan orvosi kezelésre szorulnak, és leszek néhányan, akik belehalnak az allergiába. Minden évben eljutunk ugyanide. Most a forróságtól, a portól a szokásosnál is súlyosabb lesz a helyzet.

Minden évben nyílik a parlagfű. Minden évben dörgedelmes figyelmeztetéseket kapunk: aki nem irtja ezt a növényt a saját telkén, az rettenetes büntetésre számíthat. Időnként a politikusok is megtalálják ezt a témát. Naná, nem kell túl sok ész ahhoz, hogy kiszámítsuk: százmilliárdokat spórolhatnánk, életeket mentenénk, tennénk boldogabbá, ha végre egy végig gondolt és végig is vitt program indulna Isten kedvenc növényének kiirtására.

Azért merem így nevezni, mert biciklizés közben évek óta azt látom, hogy száz és száz hektáron terem ez a gyom - az Úr másik kedvencével, a marihuánával együtt. Többnyire gondozatlanul hagyott szántóföldeken, mintha direkt termesztenék.

A múlt hét botránya volt, hogy a gyöngyöspatai cigányokkal - mert csak ők vállalják - teljesen fölöslegesen olyan munkát végeztetnek heteken át, sarlóval és macsétával, amit egy traktor két nap alatt ledolgozna. Vélhető, hogy ugyanez vár a kényszermunkásokra országszerte. Ha magvas tanácskozások idején kormányzati körökben arról diskurálnak, mivel lehetne gyötörni - vagyis, ugye “nevelni” - a munkanélkülieket, talán fölmerülhetne egy olyan program, amelyiknek csakugyan haszna van. Az önkormányzatok és az önkéntesek, például a diákok bevonásával végre az utolsó szögletig föl lehetne térképezni, hol nyílik a parlagfű. Térképeket kell nyomtatni a közigazgatási területekről, rácsosakat, amelyekbe be kellene jelölni a lelőhelyeket.

Aztán már csak - megfelelő időben persze - ki kell tépni ezeket a növényeket. Tövestül. Diákokkal, önkéntesekkel, közmunkásokkal. És talán még az allergiától szenvedő betegeket is be lehetne vonni.

Nem olyan nehéz ez, de ha nem sikerül megszervezni, tanácsot kell kérni a kínai elvtársaktól. Az olimpia idején emberek százezrei tépkedtek. Tövestül.

Ami összeér

2011-08-18T11:10:00.000+02:00

Volt nekem gyerekkoromban egy kedves ismerősöm, szinte barátom, akivel annak ellenére barátkoztunk, hogy folyamatosan hazudott. Ő volt az első olyan ember, akiben fölismertem, hogy létezhet egy emberben két világ. Csak azt nem tudtam soha eldönteni, hogy a kettő összeér-e valaha, valahol.

Folyamatosan a hőstetteiről beszélt. Kisebbekről és nagyobbakról. Ezekben gyakran szerepeltek leszámolások, főleg szerelmi ügyekben. Összeesküvések, ellene, amelyeket nem csak fölismert, hanem föl is számolt, némi erőszakkal.

Csak azt felejtette el mindig, hogy amiről mesélt, azt többnyire közülünk is látta valaki, így mindenki pontosan tudta, hogy hazudik. Mégis ámulattal hallgattuk, hogyan verte szét az ügyeletes vörösingeseket, miközben tudtuk, hogy ő kapta a pofonokat. Ámultunk, mert egyszerűen nem tudtuk elképzelni se, honnan veszi a bátorságot, hogy fennhangon hazudjon, és közben még bele is nézzen a szemünkbe.

Azt hiszem, a dolog szórakoztató volt. És nem is nagyon kellett a háta mögött átbeszélni az eseteket, mert nem volt mit beszélni. Bizonyos értelemben a hatalmában, a bűvöletében voltunk.

Én legalábbis egészen addig, amíg valami szerelmi ügybe keveredtünk. El akarta venni a csajomat, lebukott, erre rám támadt, rettentő peckesre húzta ki magát, megpróbált fölém tornyosulni, mire én lefejeltem. Aztán fölsegítettem, leporoltam, hazakísértem. Szótlanul mentünk az utcán. A kapujuk előtt azt kérdeztem tőle, hogy na ezt hogyan meséled majd.

Másnap úgy mesélte - azoknak is, akik látták az egészet -, hogy ő engem gyomron vágott, amitől összegörnyedtem, és ettől belevertem a fejébe a fejemet.

Nem bírt ellenállni a történetnek.

De attól fogva nem röhögtem a hülyeségén, mert tudtam, hogy egyszer nagy baj lesz ebből.

Érettségi után úgy egy évvel találkoztam vele, és érdeklődtem, hogy merre tart. Ügyész akart lenni. Mondtam neki, hogy az szerintem nem teljesen normális, ha valakinek ilyen fiatalon az a hivatása, hogy másokat börtönbe juttasson, és a lehető leghosszabb időre. És legyen kedves megmagyarázni, hogy honnan ez a gyűlölet benne, mert mi más vezérelné.

Azt mondta, hogy annyira ismeri a hazugság természetét, hogy elég, ha belenéz a bűnöző szemébe és máris tudja, mi az igazság. Biztos lehetek abban, hogy ha ő halált kér valakire, akkor az megérdemli.

Ebben maradtunk, és én, ha akkoriban hittem volna Istenben, sokat imádkoztam volna az emberiségért. Hogy ne sikerüljön a terve.

Isten kivételesen odafigyelt, mert kirúgatta a jogi karról. Talán hazugságon kapták. Végül mégis szerzett valami népművelő-könyvtárszakos diplomát, amivel azért kevesebbet lehet ártani.

Ám egyszercsak - nem kis meglepetésemre - találkoztam vele az egyik lapkiadó vállalat székházában, és mindjárt ki is derült, hogy újságíró. Mint akkoriban rendesen, ő is üzemi laposként kezdte. Amikor érdeklődtem utána, kiderült, hogy az első munkanapján az első interjúja után följelentett egy csoportvezetőt, mert ittasnak találta. A szocialista embertípusra, a kommunista munkaerkölcsre hivatkozott. Pechére a csoportvezető párttag is volt meg munkásőr is, így megúszta csöndes figyelmeztetéssel. Különös tekintettel arra, hogy éppen a pártitkárral és a szakszervezeti titkárral iszogatott közös nevenapjuk ürügyén. Elképzelhető, hogy mekkora valóságtartalmú írások jöttek ki ezután a keze alól, hiszen nem volt ember az üzemben, aki őszintén beszélt volna vele. Másrészt ki se merték rúgni a szerkesztőségből, mert mindenki félt tőle.

A rendszerváltás után azt hallottam róla, hogy mégis inkább hazafias lett, és vallási megvilágosodáson is átesett, sőt csatlakozott az egyik meglehetősen agresszív egyházhoz, térítéssel foglalkozik, személyes varázsával győzi meg az embereket arról, hogy a Paradicsomba rajta keresztül vezet az út. Valaki figyelmeztetett, nehogy találkozzak vele, mert képes, és engem is beszervez, hasba lyukat beszélés technikájával.

Hamarosan fölismerte, hogy az egyházára egyik hatalom se néz jó szemmel, destruktívnak mondják, aztán vagy ezért, vagy másért újabb megvilágosodáson esett át, mégis inkább egy új, hazafias, nemzeti irányba indult, írogatott is egy pártlapban. Nem nagyon tudom, miről, mert maga a lap is olvashatatlan volt, így csak megnéztem, hogy ő benne van-e. Egy mondatára sem emlékszem.

Aztán valahogy onnan is kikopott, mint ahogy a pártja is a politikából. Legközelebb a Kossuth téren tűnt föl. Részegen hadovált valami forradalomról az ádáz hugyszagban, akasztásokat követelt, de szerencsére engem nem ismert föl.

Aztán eltűnt. Évekig nem hallottam felőle.

Most fölhívott. Hogy hallja, nagy bajban vagyok. Tudna segíteni. Lenne munka. Sok pénzért. Mert ő most egy pártnak dolgozik, figyeli az internetet. Kellene neki egy olyan tanácsadó, aki baloldali, és tudna segíteni abban, hogy a szélsőséges elhajlásokat föltérképezze. Értsem meg, konszolidálni kell a polgári Magyarországot, és ezt csak együttműködve lehetséges.

Mondtam neki, hogy örülök, mert akkor most összért benne a két világ. Az aki ő, azzal, aki szeretne lenni. És még azt, hogy ha még egyszer az életben akárcsak öt méterre is megközelít, lefejelem. De most már rendesen.

(Hócipő)

Van ott több is | Andrassew Iván: Vashideg Írta: Szeifert Natália

2011-08-15T13:09:00.000+02:00

A kötet felétől aztán egy meg nem nevezett, feltehetőleg balkáni országba kerülünk, Avrammal, a különös szerzetessel és a naplószerű beszámolók írójával, Ivánnal. Hogy kik is ők, azt legjobban a Virágevő Margit egyik párbeszédéből tudhatjuk meg: „– Avram nem atya – mondtam –, és nem hiszem, hogy a következő napokban beszél majd. (...) Ő is senki. Csak abban különbözik tőlem, hogy a senkisége űrt hagy a világban. Az enyém nem.” >>>> olvassbele.hu

.

Egy szabadságharcosra

2011-08-15T06:36:00.000+02:00

Az MTI képe

Azt előre tudni lehetett, hogy lesz balhé a Szigeten, mert a hatvannégyvármegyések nem hagyhatják annyiban, hogy nem tüntethetnek a benzinárak miatt a nagyszínpad előtt, főműsoridőben. Már csak az volt a kérdés, hogy vesznek-e jegyet, és valami maskarában, mondjuk betyárnak álcázva lopakodnak a helyszínre, vagy megpróbálnak a kapun betörni.

Az utóbbit választották, ami eléggé gyáva dolog, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ott nem juthatnak be. Vagyis a balhé nem más, mint műbalhé. Ha a beszivárgást választják az jó sportot ígért volna, hiszen nagy valószínűséggel szembe találkoznak a külföldi antifasiszta fiatalokkal, a morcos punkokkal - magyarokkal aligha, mert nálunk ilyenek vagy nincsenek, vagy nem látszanak.
A vége az lett, hogy a legendásan éleseszű stratéga, Zagyva György Gyula vezetésével úgy tettek, mintha valóban be akarnának jutni, aminek az lett a vége, hogy a rendőrség közbelépett és előállította Zagyvát. Azért nem tartóztatták le, mert élt a mentelmi jogával, hiszen ő jobbikos országgyűlési képviselő. Lehet valami jelzésértéke annak, hogy a Jobbik finoman elhatárolódott tőle, hiszen a szóvivő asszony odanyilatkozott, hogy semmi dolguk az üggyel, hiszen Zagyva nem jobbikos képviselőként, hanem hatvannégyvármegyésként csapott össze a rendőrséggel.
Végülis minden úgy alakult, ahogy azt előre ki lehetett számítani, kivéve azt, hogy a bátor Zagyva gyávának bizonyult, nem merte vállalni tettének következményeit, a mentelmi jog mögé bújt. De nyilván csak hatvannégyesként, mert jobbikosként nem olyan régen azt kellett képviselnie, hogy a mentelmi jog mögé ne lehessen bújni, azt lényegében csaknem az eltörlésig kell korlátozni.
Vasárnap este aztán bombaként robbant a hír: Zagyva mégis meggondolta magát, megjött a bátorsága: az illetékesektől kéri, hogy adják ki. A nagy stratéga magyarázata az, hogy így az ügyészség gyorsabban dolgozhat, és hamar kiderül, hogy nem ő követett el bűnt, hanem ő az áldozat.
Kicsit zavaros az egész, de nincs min csodálkozni: Zagyva képviselő nyilván csak akkor határozott, amikor a saját, magyarnak csúfolt szigetén tud korbácslengetve nemiszervvel való alfélilletéssel rémisztgetni a neki ellenszenves újságírókat.
Egy szabadságharcostól többet vár az ember.

Cunami idején

2011-08-14T09:23:00.000+02:00

Az MTI képe

A kormány ötpontos otthonvédelmi akcióterve és a szociális családiház-építési programon kívül se szükség, se lehetőség nincs most más intézkedésekre – fogalmazott Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár csütörtökön. Vagyis: nincs szükség a devizahitelesek ügyében arra, hogy összeüljön a kormány, amelynek legbefolyásosabb tagjai nyaralnak.

Na ebből aztán lett jó nagy fölháborodás. Magyarországot valóságos természeti csapás érte, árfolyamcunami képében. És ez talán nem is túlzás: családok ezrei alól sodorhatja ki ez a pénzügyi, spekulációs áradás a puszta lakhatás lehetőségét. A szó szoros értelemben mindenük odaveszhet.

És ebben a helyzetben nem ül össze a kormány. Hanem a népek azt az üzenetet kapják, hogy nincs eszköz arra, hogy a helyzetükön javítsanak, tehát nyaralgatnak tovább - bár kapcsolatban van egymással Orbán és Matolcsy. És még azt is megtudtuk, hogy Semjén Zsolt vezeti az országot.

Hogy a hír hogyan hatott a svájci frank árfolyamára, azt nem tudom, de azt igen, hogyan hatott a kormányra, legalábbis Kovács kormányzati kommunikációért felelős államtitkárra. Gyakorlatilag helyesbítette az MTI-t, mert hogy nemis, meg dehogyis, meg nagyonis. Az majd később eldől, hogy az MTI-nek volt igaza, vagy megint valami dilettáns munkán kapjuk őket, mint pár napja egy külföldi Orbánt bíráló írás fordításának dolgában. Mindegy is. Egyre kínosabb az államilag összpontosított forradalmi kommunikáció. Ezek még a szocialistáknál is dilettánsabbak. Már az is jellemző, hogy azonnal, csont nélkül elhisszük, ha azt halljuk, hogy a nyaralós kormány szerint se szükség, se lehetőség.

És tény, ami tény: Orbán nem szakította meg szabadságát, nem rohant a Szmolnijba, ahogy egy forradalmárhoz illik, nem bontott zászlót, és nem ordibált arról, hogy de igenis megvédi a népét.

Ami azért fura, mert egy olyan forradalmár számára, aki a maradék népszerűségét talán annak köszönheti, hogy ádáz harcot hirdetett az ő népét állítólag kifosztó pénzügyi szervezetek és a spekuláns nemzetközi tőke ellen, az egész világon sárgán irigyelt munka alapú társadalmat hoz létre egymillió új munkahellyel, most nagyot alakíthatott volna.

Lehet ám tenni valamit akkor is, amikor a kormány látszólag nem tehet semmit. Mondok példát. Szeptember elsején szülők tízezrei szembesülnek majd azzal, hogy nem tudják kifizetni az iskolai tankönyv- és füzetcsomagokat. Eddig is volt ilyen a szegény emberek családjaiban. De most majd orvosok, mérnökök, vállalkozók, tisztviselők, vagyis a középosztály gerincéhez tartozó emberek lesznek kénytelenek a gyerekek és az osztályfőnökök elé állni azzal, hogy nincs. Nincs pénz. Mindent levett a bank a számláról. És egy hónap múlva jön a fenyegető levél a gázművektől, a vizesektől, a villanyosoktól. És nem lesz pénz arra se, hogy a gyerek napközis étkezéseit befizessék. Közben az adóhivatalból megérkezik az inkasszó a munkahelyre a hónapok óta, a már akkor is a magas kamatok és a valutában számolt költségek miatt be nem fizetett adók és járulékok ügyében.

Soroljam még? Magyarázzam el, hogy a kormány ilyenkor közölheti, hogy átmenetileg állja vagy kölcsönzi a devizahitelesek gyerekeinek étkezését és a tanszerellátását? Hogy kéri a közszolgáltatóktól, hogy legalább ne kapcsolják ki a létfontosságú szolgáltatásokat? Hogy utasítja az Apehet, vagy minek hívjákot, hogy legalább ideiglenesen állítsa le az inkasszókat és a végrehajtásokat, hogy legalább ne az állam rúgja az utolsót a szakadék szélén álló családokba?

Soroljam még, mit tehet egy forradalmi kormány az emberekért?

Persze ha hirtelen nem volt ötlete, talán az is elég lett volna, ha Orbán Viktor a jól bevált módon küld egy levelet Bulgáriából, vagy ahol éppen jól megérdemelt nyaralását költi, utasítja Semjén Zsoltot, hogy imádkozzon a népért. Mert nem csak kenyérrel él az ember. Meg az ember gyereke.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)