tag:blogger.com,1999:blog-19934129.post139007043043310152..comments2024-01-18T23:13:36.154+01:00Comments on Andrassew Iván távoli naplója: Miért hagytuk?Andrassew Ivánhttp://www.blogger.com/profile/04524824200051755452noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-19934129.post-40328607296268621372008-08-18T12:55:00.000+02:002008-08-18T12:55:00.000+02:00Már a megnyitó első percében - amit csak a Híradób...Már a megnyitó első percében - amit csak a Híradóban láttam - úgy éreztem, hirtelen tele lett a szobám, megfulladok, mert összenyom ez a nyomasztó egyformaságban lüktető, rikító, irdatlan massza. Elborzasztó volt. És ez nem holmi klausztrofóbia, bár meglehet, hogy ilyenkor a "minél többen vagyunk, annál kevesebben vagyok" alapon valami hasonló érzés azért elönti az érzékenyebbjét. És akkor még az Olimpia egyéb körülményeiről - a kis- és nagypolitikától a dopping-dömpingen át , egészen a szennyezett levegőig , és azon túl is - még nem is szóltam. Jómagam egyébként mindezért bojkottálom az Olimpiát, mégha teljesen tisztában is vagyok azzal, hogy ebbe bizony nem fog belerendülni. Már csak azért sem, mert ez a csodás olimpiai madárfészek sem veti ki magából a "kakukktojásokat".<BR/><BR/>Persze Kína mindezzel együtt és ettől függetlenül is egy izgalmas és nagy kérdés. Még akkor is, ha – ahogy azt Doctor Fundatissimus írja - Ha a sport egy napon végképp elveszíti a játékosság minden elemét és tisztán cirkuszi attrakcióvá válik – a cirkuszi artisták abszolút sportemberek - az rövid úton oda vezethet, hogy az olimpiai mozgalom ellenőrizhetetlen erők játékszerévé válhat. Így pedig egykönnyen úgy végezheti, ahogyan az időszámításunk szerinti IV. században egyszer már bekövetkezett az antikvitás játékaival: egy morális autoritás egyszerűen betiltja majd egy két évezredre az olimpiát.Malvinahttps://www.blogger.com/profile/13550056765041745476noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-19934129.post-23941512256779567002008-08-17T12:33:00.000+02:002008-08-17T12:33:00.000+02:00Az amatőr vs. profi valóban gyerekkorunk főproblém...Az amatőr vs. profi valóban gyerekkorunk főproblémája volt. Ezt a rendszer úgy oldotta meg, hogy a tehetségeket behívta rendőrnek v. katonának (Dózsa, Honvéd) így volt becsületes munkahelyük, ahonnan fizetést kaptak, ugyanakkor "munkaidőben" annyit edzettek, amennyit tudtak. Később (új gazd. mech.) a vállalatokat kötelezték egy-egy élsportoló "alkalmazására" - a "felkészülési idő" biztosítása mellett. Nem egy nevet tudnék mondani a mostani sportvezetők közül. Gondolom Te is. <BR/><BR/>Akkoriban még nem volt divat a dopping, - lásd a szovjet diszkoszvető Tamara Press esetét, akiről csak évek múlva derült ki, hogy férfi. Csak az NDK-os felbukkanása után (70-es évek)vált "nemzeti (és állami) sporttá" a dopping.<BR/><BR/>Ha belegondolsz, az emberi teljesítmény végleges, a természet vagy a Jó Isten behatárolta képességeinket. Persze vannak (születési, genetikai) kivételek, és kivételes helyzetek (kedvező feltételek, pl. hátszél). De ezt, a végtelenségig NEM lehet fokozni. Ezért bejegyzésed olvasásakor vetődött föl bennem: vajon ez még sport? Nevezhetjük sportnak? Mert a munka mellett edző amatőr és a munkaként edző, dolgozó profi fizikai teljesítménye - a természet rendjétől - alig változhat.......Pocakoshttps://www.blogger.com/profile/01095118330375405451noreply@blogger.com