Életszerű

Szombaton reggel arra ébredtem, hogy jött egy üzenet a lányomtól:”Az ukrajnai ellenzék elfoglalta a Rivnei atomerőművet.” Az Oroszország hangja rádió (http://hungarian.ruvr.ru) arról számolt be, hogy “Ma reggel a "békés tüntetők" stratégiai objektumot foglaltak el - atomerőművet a Kuznyecovsyk városban. Az erőmű megrohamozása után, az aktivisták elfoglalták az adminisztratív blokkokat, felgyújtották a levéltárat és a fő szervert. Most ellenőrzésük alatt tartják a terület fő energiaforrását, de nem tudják, mit kezdjenek vele.”

Nagyon dühös lettem. Két hete ádáz vitában vagyok a lányommal, aki atomerőmű-ellenes. Én nem vagyok az, csak szeretném, ha miden fölmerülő kérdésről - a finanszírozásról is - vita lenne, akár egy éven át, mielőtt döntünk. Ha műsorok tucatjaiban vitatkoznának az erőművisták és az ellenzők, cikkek és tanulmányok százait olvashatnánk, mielőtt döntünk. Nem feltétlenül népszavazással, de a pártok meghatalmazásával. 

De nem csak ez volt bajom a hírrel, hogy mekkora igaza van a lányomnak, hanem az, hogy, emlékezetem óta először azonnal az jutott eszembe, hogy na ezeket el kell pusztítani. Vagyis alig pár hete tart a gyilkolászás Ukrajnában, én máris az erőszak oldalára álltam. Mert végig gondoltam: ennél rémisztőbb és aljasabb fenyegetés nincs. Emberek milliói halhatnak vagy nyomorodhatnak meg. És kár arra gondolni, hogy dehiszen akkor ők is odavesznek. Igen, amikor a hetvenes években tanultam az emberölés mesterségét, még abból indultunk ki, hogy a másik katona is életben akar maradni, de ma már egyáltalán nem biztos, hogy nem a halálvágy hajtja. Bár talán az ukránok között kevés az iszlám harcos.

És ez nem volt elég, elkezdtem keresgélni az interneten, és azt vettem észre, hogy semmi új hír nem jött az elfoglalásról. Pedig ennél fontosabb hír nem lehet. Csak egy szélsőjobboldali oldalon jelent meg, hogy Janukovics azért mond le, mert EU-s zsoldosok törtek be az erőműbe, és megzsarolták, hogy fölrobbantják. És hogy hírzárlat van erről az egészről.

Vagyis bedőltem egy kamunak, mert teljesen elképzelhető volt. Életszerű. Szakmai szégyenem!

Miért kell nekünk ilyen hitvány világban élni?

Egy csodamasina hiánya

az fn.hir.24.hu képe

A kifőzdében, ahova ebédelni járok, úgy délután egykor kezdődik a politikai vitakör. (Tagjai a kocsmából kinézettek, akik vallási okok miatt nem isznak alkoholt. Azt vallják, hogy többet árt, mint használ. De málnát se ihatnak, mert abban a cukor nevű drog van, amit kerülniük kell. Hova menjenek beszélgetni azok, akik cukorbetegek, agyműtöttek, pélpanaszkodók, szomorúmájúak vagy éppen az alkoholra allergiásak - ami ritka, de rendkívül kínos betegség egy olyan országban, ahol inni becsületbeli kötelesség?) 

Legelőször szavazunk: mi lesz a választás eredménye? Én azt mondom, hogy mindegy, mert az EU és az USA csalásnak hozza ki az egészet. Mert hogy az is: az egész választási törvény. Az amúgy inkább fideszes Trócsányi úr szerint Orbán veszít, mert Isten egy dologért leckéztet az idők kezdete óta: az a nagyképűség. A szavazás eredménye 5:1 Orbán ellenében. Rátérhetünk az érdemi talányfejtésre.

Hete már a legfőbb titok, hogy vajon Orbán Viktornak miért volt annyira sürgős a Putyinnal való megegyezés, noha még hosszú ideig ráért volna muzsiknak bevackolódni a muszka elnök dácsájára. Praktikusan akár 2018 után is aláírogathatott volna, ha esetleg idén választást vesztene, de ragaszkodna az oroszokhoz.

Sipők úr közbevetése: értjük-e, hogy Orbánnak miért Putyin a partnere, miközben Putyin elnök, ő meg “csak” miniszterelnök. Illetlenség, hogy nem Áder János írogat alá. De most nem ez a lényeges kérdés. Hanem az, hogy miért pont most, hova a sietés. Csöndesen mondom, hogy kicsit világosodtam: Orbán kétségbeesésében ment dácsázni. Mert hiába várt éjt nappallá téve a felcsúti ablaknál téblábolva: csak nem jött Széles Gábor az az örökmozgó-féle ingyenmasinával. Nem lesz energiarobbanás Magyarországon. Pedig azt ígérte.

Soha életében nem csalódott még emberben akkorát, mint a mágnásban.

Pedig nagyon regényes volt a dolog. A múlt év tavaszán ezt írta Széles Gábor a Facebookon: „Mi történt? Kiszállt a kalitkából a »madár«. Három órán keresztül hibátlanul repült. Legközelebb három hétig kell folyamatosan repülnie, hogy végleg elhagyhassa a kalitkát...” 

Nem tudta maradéktalanul tartani a titkot. Megjegyzésekhez tett megjegyzéseiből kiderült: amiről itten szó van, az az őszre ígért dolog, miről azt mondta, hogy ismét kétharmadot hoz a jobboldalnak, az országnak pedig 500 éve nem látott fejlődési periódust. 

A szakértők úgy találták, hogy “Tesla generátora pöröghet Széles Gábor kalitkájában”.

Én mindenesetre hittem Széles Gábornak. Végülis komoly ember.

Valami egymilló munkahelyet is ígért! - Vette közbe az éppen akkor érkező Goldman bácsi. De én erre nem emlékeztem. 

Goldman bácsi szokatlanul vidám volt. Rákérdeztem. Csangra, a kíni büfésre hivatkozott, aki neki azt mondta, hogy az oroszok - éppen úgy mint kínaiak - lassan megtanulják, hogy nem háborúzni kell, hanem eladósítani.

Végül aztán abban maradtunk, hogy könnyen lehet: Széles nem hozta az őszre a csodamasinát - ez nagyobb tragédia lett a jobboldalon, mint a balon az összefogás hiánya, csak nem figyeltünk oda. Hiszen a láthatóan energiabolond Orbán abból évszázadokig finanszírozhatta volna , de még a fizetett ellenzéket, a vásárolt választókat is, ésatöbbi. 

Kénytelen volt Putyintól elfogadni a szerződéses alamizsnát. 

Így jártunk. Oroszország jobban teljesít.

Eszébe ne jusson!

Lázár János a tőle megszokott színvonalú, államférfiúi beszédet mondott az UNESCO párizsi székházában megtartott holokauszt-emlékezésen. Hogy a "költő szavairól" se feledkezzünk meg, Pilinszky Jánost is idézte, ami teljesen rendben van. Az már kevésbé, hogy szájára meri venni Kertész Imre nevét is. Arra utalt, hogy a Nobel-díjas író "a metafizikai szellem számára kiheverhetetlennek" mondta a holokausztot. Nem mintha Kertész Imre nem lenne méltó arra, hogy magas államférfúi beszédben idézzék. Fordítva: helyénvaló lenne, ha a magyar állam képviselői tartózkodnának a Kertész Imrével való példálózással mindaddig, amíg bocsánatot nem kérnek tőle.

Szentmihályi Szabó Péter a 2009. augusztus 21-ikén sugárzott Korrektúra című műsorban (Bayer Zsolt) ezt találta mondani Kertész Imréről: "Nem akarok hazabeszélni, de évek óta készülő művem, aminek a címe A kis Kertész, kertészeti enciklopédia Imre Kertész életéről és koráról. Annak első részében áttekintem az eddigi irodalmi Nobel-díjak történetét, és csak aláírhatom, hogy ott hazaszerető, normális ember eddig irodalmi Nobel-díjat nem igen kapott, ha igen, az tiszta tévedés volt." 

Szinte egy év múlva október 23-ika alkalmából a Parlament Vadász termében – Orbán Viktor előterjesztésében – adták át az állami kitüntetéseket, többek között Szentmihályi Szabó Péternek is. (Aki amúgy a nemzet arany fokozatú újságírója, amiképpen Szaniszló Ferenc is.)

Nincs nekem azzal bajom, hogy SS Péter náci. Van ilyen. Együtt kell élni velük. Ám ezt mindig ki kell mondani: éppen most döntött úgy a bíróság, hogy Karsai László történésznek sem kell visszafognia magát, ha úgy találja, és ki akarja mondani, hogy a Jobbik náci párt.)

Azzal van bajom, ha egy állam nem védi meg az egyik polgárát a legaljasabb sértegetésektől, de használni bezzeg használja, ha szükség van rá. 

Kéretik, hogy amikor majd az égbekiáltó Idegenrendészeti Emlékművet avatja Lázár úr a Szabadság téren, akkor eszébe ne jusson Kertész Imrét idézni. Az már nem csak méltatlanság, pofátlanság lenne.