Szociális gyászhuszár

Úgy néz ki, hogy a nyár folyamán a fiaimat megtanítom sírt ásni, mert könnyen kincset érhet az ilyen szakértelem. A belügyminisztérium ugyanis előállt a szociális temetés koncepciójával: a rászoruló hozzátartozók számára ingyenes alternatívát teremtenének. A temető fenntartója köteles lenne külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyek számára, az állam pedig a kellékeket (koporsó, urna, sírjel) biztosítaná. A szociális temetés feltétele lenne, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy vállaljon személyes közreműködést a temetés során. Ezek közé tartozik egyebek mellett az elhunyt felöltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, búcsúztatás, illetve a koporsó, urna leengedése, behantolása. 

Kimértem: a nyár folyamán akár négy sírhelyen is gyakorolhatunk a kertben. A lányaimnak meg esetleg szerzek valami használt kirakati babát, öltöztetősdihez. 

Azzal nekem semmi bajom, hogy a szegényparcellába kerülök - annyit is érek -, de eszembe jutott egy módosító, ami tekintettel van arra is, hogy immár munkaalapú társadalomban élünk: mi lenne, ha előre ledolgozhatnám a temetésem állami költségeit? Bár az ásáshoz már kicsit öregecske vagyok, nagyon szívesen elmegyek őrálló gyászhuszárnak, gyászdalnoknak, virágrendezgetőnek, tudok könnyfacsaró gyászbeszédet írni, sőt talán még mondani is. 

Javaslatom: legyen egy olyan cselédkönyv, amelyikben jegyezni lehet, hogy mennyit dolgoztam le önkéntesként az államnak, hogy a végén megfáradva bár, de boldogan halhassak meg a gyerekeim lehető legcsekélyebb bánatára.

 .

Wanda : "Imádkozó politikus madárral"

A kép Szentendrén, a Vizes Nyolcasban látható most kiállításon (Kálvária út 16/c.

Pártcsaládmodell

Pápai Gábor képe

Nagyobbat röhögött az ország egy vak komondoron, mint a gazdáján, meg a gazda pártján. Arról a pártról van szó, amelyiknek állandóan baja van a szinglikkel, a melegekkel, az élettársakkal, és egy magasan képzett tagja egyszer arról értekezett nyilvánosan, hogy a nők elleni erőszak oka az, hogy az asszonyok nem szülnek elég gyereket. Pár napja az történt, hogy egy bizonyos Terikének, aki meglehetősen alaptörvény-idegen módon élettársi jogviszonyban élt Balogh József fülöpházi polgármesterrel - aki fideszes országgyűlési képviselő is - három helyen tört el az orra és az arccsontja. Volt felesége másnap videóra mondta, hogy a volt férje 25 éven át verte, volt, hogy a disznópörkölőt fordította ellene, máskor zsírkeverő kanállal esett neki. Balogh szerint Terikével egy esküvőn sokat ittak, ő hazaérve lefeküdt aludni, és feltételezi, hogy élettársát a család vak komondora lökte fel. A képviselő pár napra rá átült a függetlenek közé. Nyilván azért, mert ő és a pártja úgy gondolta, hogy ezzel minden el van intézve, támadási felület lesikálva. 

De a nép egy része - nyilván rohadt liberális és kommunista fölforgatók meg az ilyen jogvédő nőcskék, hogy ne mondjam feministák - folyamatosan felszínen tartották az ügyet, mindenki a szerencsétlen kutyán gúnyolódott, meg kicsit azon is, hogy a Fidesz nem rúg ki egy ilyen képviselőt. Mert, hogy ők a végsőkig kitartanak az embereik mellett, körömszakadtáig megvédik azt, aki benne van a nagy csapatban - nevezzük ezt pártcsaládmodellnek.

Hogy mit lehet itt védeni, az más kérdés. Na jó, amíg nincs igazságszolgálati ítélet, addig talán nem lehet kirúgni egy ilyen embert - de talán meg kellene ismerkedni a fölfüggesztés intézményével. Valójában persze a Fidesz nem állt ki Balogh úr mellett, de ellene se. Hebegtek és habogtak. Ami meglepő volt, az az, hogy mintha a Fidesznek kihalt volna a máskor olyan harcos nőtagozata. Egyetlen egy pátkatona asszony vagy lány nem akadt, aki azt mondta volna, hogy nahát.

Jött az anyák napja, és voltak az országban olyan bolond emberek, akik azt gondolták, hogy ez alkalom lesz az elhatárólódásra. Lett is. 

Az édesanyák, akik nemcsak a gyermeket nevelik, hanem összetartják a családot, ne csak május első vasárnapján, hanem a mindennapokban is megkapják a tiszteletet és a megbecsülést. Ezt akarja a kormánypárt - közölte Zsigó Róbert. A Fidesz szóvivője azt is hozzátette, a családot alapértéknek tekintik, ezért tartották fontosnak, hogy erre külön hangsúlyt fektessenek az alaptörvényben. Megjegyezte ugyanakkor azt is, félti a nőket, mert szerinte a család fogalma nincs benne a baloldal értékrendszerében, pusztán csak a piaci érdekeket akarják kiszolgálni, "a most együttműködő és kezet fogó" baloldali szervezetek.

Természetesen szó sem volt a komondoros emberről,  arról, hogy a történtek után váljon meg parlamenti mandátumától, bizottsági és párttisztségeitől, vagy a kormánypárt választmányának alelnöki posztjától, és azt sem, hogy lemondjon a fülöpházi polgármesteri tisztségről.

Nyilván az lehet, hogy Terike nem szült elég gyereket. Mivel soha nem határolódtak el tőle, talán még ma is érvényes Varga István világraszóló intelme. Ő volt az, aki a családon belüli erőszakkal kapcsolatos parlamenti vitában beszélt arról, hogy "Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak".

Anyák napja után azért jött egy megrázó hír az esetről: A Fidesz-frakcióból távozó Balogh József gyerekei feljelentették anyjukat, amiért azt állította, hogy volt férje 25 éven át verte, és arra kényszerítette, hogy hazudjon az orvosoknak, például, hogy leesett a vetőgépről. 

Valamicskét megint megérthettünk a családmodellről.

A héten aztán megtudtuk, hogy nem csak a Gyurcsány-Bajnai és Mesterházy-félék halálos ellenségei a családnak, Orbán elbeszélgetett keresztény értelmiségiekkel, és kijelentette: Európában már régebben kialakult "egy nagyon erős lobbi, amely igyekszik a kontinensünket a saját, szekuláris és családellenes látomásának hálójába keríteni".

Ugyanő a munka és az imádság becsületének visszaállítását is szorgalmazta.

Már-már úgy néz ki, az lesz a vége, hogy Európa és Magyarország bizonyos erői abban érdekeltek, hogy kipusztuljunk. A magyarországi ellenség egyszerűen csak rohadt, de az európai sokkal veszedelmesebb: azért támad ránk, mert irigyli a fideszes családmodellt.

A Fidesz nem mondhatja, hogy nem kapott időt arra, hogy valami épelméjű álláspontot alakítson ki az ügyben. Ezért volt nagy meglepetés, hogy amikor a héten a Rádió Q adásában Fiala János arról is kérdezte a Miniszterelnökséget vezető Lázár János államtitkárt, indított-e bárki fegyelmi vizsgálatot "ez ellen a drága jó vak komondoros ember ellen, akit kirakott nehezen Rogán Antal és Kövér László a Fidesz-frakcióból", illetve kizárják-e a Fideszből Baloghot? Lázár azt bírta felelni: "Nem, de mi köze a pártnak ahhoz, hogy a magánéletében ki, mit csinál?"

Ebből az egészen példátlan zűrzavarból mindenki azt ért meg, amit akar. A Fidesznek van valami családmodellje. A nőtagozatra várhatunk. Nem kockáztathatják meg, hogy egyszercsak pofára essenek a parlamentben keresztben fekvő vak komondoron. 

Ja és még annyit, hogy megismétlem, amit már sokszor mondtam: ez a cinikus hatalom előbb-utóbb a példátlan erkölcstelenségébe bukik majd bele.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 4 perc 35 másodperc után)

Miért is?

Mesterházy Attila szokásos hétvégi üzenetében nagyon helyesen fölhívja a figyelmet a trafik-botrány talán legfontosabb elemére: "Országos és helyi Fidesz-politikusok közvetlen környezete jut biztos bevételhez, ami fenntartja hűségüket az állampárthoz, egyben lehetőséget teremt arra is, hogy nyereségükből pénzt pumpáljanak vissza a Fideszbe."

Nincs ugyanis magyarázat arra, hogy miért vállal ekkora botrányt a Fidesz, miért kockáztat azzal, hogy teljesen meztelenre vetkőzött az egész ország előtt. Egy némiképp normális országban Lázár Jánosnak már akkor távoznia kellett volna a politikából, amikor kiderült, hogy az dohánypiac újraelosztásának törvénye az egyik fő érdekelt számítógépén készült. Miután kiderült, hogy párját ritkító állami korrupcióról van szó, azonnal távoznia kellett volna a nemzeti fejlesztési miniszternek és államtitkárainak. Nem is beszélve főmutyista területi, városi, községi Fidesz-vezetőkről.

Ehelyett az történt, hogy Lázár János látszólag hirtelen támadt ötlettel azzal jött elő, hogy 3-4 százalék helyett inkább 10 százalékot kereshessenek a trafikosok. Miért is? Csak nem azért, mert 3-4 százalék a megélhetésre talán elég, de arra már nem igazán, hogy vissza is lehessen osztani belőle közvetlenül a Fidesznek, a békemenetnek, vagy valami nemzetmentő alapítványnak. Bár ebben a totálisan elpofátlanodott rendszerben a táskás emberek kirajzásán se csodálkoznánk.

De úgy látszik, ez nem volt elég. Osztogattak, fosztogattak, számolgattak, és egyszercsak Orbán Viktor megvilágosodott: legyen mégis inkább 12 százalék! Plusz még kell egy rapid törvény, hogy ne legyen kötelező nyilvánosságra hozni a pályázatokat.

Ha ehhez hozzávesszük Orbán buszodi beszélgetését Tarlós Istvánnal, ami arról szól, hogy ha az utadban áll egy törvény, adj be egy tervezetet, én majd ellenörvényt csinálok belőle, amiből világosan kiderült, hogyan működik a rendszer, akkor nyilvánvaló, hogy Lázár után mindjárt Orbánnak kellene takarodnia. Addig is jó lenne, ha az ellenzék kinyilvánítaná, hogy győzelme esetén a tarfik- és földügyletek érintettjei kobzásra számíthatnak. Bár a szegény kis Fidesz rosszul jár, másképp már nem lehet megtisztulni.

 .

Május 1ütt

Sok-sok ember lelkének tett jót az idei május elseje, amelyet a Fidesz elfelejtett a "munkaalapú társadalom" nagy ünnepévé tenni. Azoknak lett jobb, akik szabályosan belebetegedtek abba, hogy az ellenzéket tehetetlennek látták, mert hónapok óta hiába várták a meggyőző gesztusokat. Azok is így voltak ezzel, akik pontosan tudták, hogy az ellenzéki összefogás létrejön, hiszen nincs más választás. Az emberek döntő többségének - sajnos - nem programok kellenek, hanem hívószavak és gesztusok, együtt akarják látni és tudni a vezetőket. 

Minden jel arra mutat, hogy észhez tértek, fölismerték, hogy Orbán legyőzéséhez biztos és hosszú időn át állandó igazodási pontok kellenek. A szónokok ezt alapozták meg, és talán már azt is tudják, hogy nem elég az ünnepi üzenet: minden héten tudatni kell az ország népével, hogy a program nem más, mint az ország megtisztítása, egy velőig romlott, korrupt suttyó banánkirályságtól. Kiváló alkalom erre a trafikmutyi, a földmutyi, az off-shore mutyi. Rá kell kényszeríteni a kormányt arra, hogy ezt a világban is párját ritkító disznóságszövevényt visszavonja, vagy meg kell üzenni, hogy az új kormány ezt meg fogja tenni. Mert ami itt történik, az már a közerkölcs teljes lerohasztása.

Nem kisebb jelentőségű, hogy három nagy szakszervezeti konföderáció, hetven tagszervezettel egyesült, és évtizedek óta nem látott fölvonulást tartottak az Ötvenhatosok terén. Vezetőik gesztusokat tettek természetes szövetségeseiknek, az ellenzéki pártoknak, ami talán azt mutatja, hogy május elseje alkalmából hirtelen még a vártnál, elvártnál is sokkal nagyobb lett az összefogás. Ez talán arra is lehetőséget ad, hogy a választásokig ne csak a tárgyalóasztalok mellett és ne csak közleményekben mutatkozzon meg az egység, hanem az utcán is. Mert talán helyénvaló lenne, ha néha százezrek együtt üzennék Orbánnak, hogy elég volt az önkényuralomból, és nem lehet mindenkit rezsicsökkentéses trükkökkel lefizetni.

Figyelemre méltó, hogy Gaskó István Liga elnök is gesztust tett: a Munka (cseléd) Törvénykönyve és a sztrájkjog újratárgyalását követeli. Alighanem ő is megértette, hogy a nemzeti Fidesz burzsoáziának tett Orbán-gesztusok pont olyan tarthatatlanul pofátlanok, mint az egész mutyirendszer.