péntek, július 27, 2012

Kulturterror-elhárítás

Elképesztő hír: Ókovács Szilveszter kitiltotta az Operából az operaház örökös tagját, Tokody Ilonát. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művésszel 10-15 perces beszélgetős műsort szeretett volna felvenni az egykori fideszes miniszter, Rockenbauer Zoltán (aki jelenleg a köztévé főszerkesztője) stábja, de a kormánybiztos megtiltotta, hogy Tokodyval a házban forgassanak. Ókovács azzal indokolta a döntést, hogy a világhírű művésznőhöz kapcsolódó sajtómegjelenések valótlanságot is tartalmaztak, s ez hátrányosan befolyásolta az operaház megítélését.
Elképesztő lenne a hír, ha az utóbbi két évben nem lett volna általános gyakorlat, hogy a volt vezetőket, munkatársakat, bárkit, aki már nem kell, gyakorlatilag terrorelhárító eszközökkel távolítanak el, amikor kirúgják őket. Csak az szokatlan, hogy egy világhírű művésszel is meg lehet ezt tenni.
A kérdés most az, hogy Rockenbauer Zoltán esetleg jelzi-e Orbán Viktornak, hogy a sajtóvilágban szintén igen jártas Ókovács Szilveszter őt is megsértette, hiszen őt is kitiltotta. Nyilván föltételezte, hogy a Tokodyról készült filmben valótlanságok lesznek. Ami azt is jelenti, hogy Tokody hazudós és gonosz, Rockenbauer pedig fölkészületlen, hiszékeny és dilettáns.
Kitől kér majd először bocsánatot Ókovács?

Tokody Ilona a Blikk képén Ókovács kitiltó levelével

 .
 .

szerda, július 25, 2012

A fölháborodott MSZP frakciónak egy Közgép-hirdetés ügyében

"Felháborodott az MSZP, hogy a párt lapjának tekintett Népszava megállapodott a Fidesz-közeli cégként elkönyvelt Közgép Zrt.-vel, és lehozta a milliárdos közbeszerzéseket zsinórban nyerő építőipari cég reklámját.
A hvg.hu-nak több MSZP-s forrás is azt mondta, a párt parlamenti frakciójában nagy a felháborodás a keddi hirdetés miatt, többen az elnökséghez fordultak azt kérve, hogy ne hagyják következmények nélkül a hirdetés megjelenését."

Miről is beszélünk? A Népszava olyan fizetett, hazug írást jelentetett meg, amelyik Simicska Lajost vagy a Közgép zéertét a haza megmentőjének, a nemzeti boldogság letéteményének magasztalta? Vagy az történt, hogy egy sokat támadott cég reklámkampányba kezdett, aminek az az egyik, a művelt világban elfogadott módja, hogy hirdetéseket tesz közzé arra alkalmas helyeken? 
Joga van egy lapnak olyan hirdetést visszautasítani, amelyik sem nem emberellenes, sem nem valósít meg bűncselekményt?

Anélkül, hogy akár csak érintőlegesen is vázolnám a Magyar Szocialista Párt és vezetőségének a Népszavával kapcsolatban viselt dolgait, hiszen ez legföljebb egy dokumentumkötetben foglalható össze, tisztelettel értesítem - csakis a magam nevében - a Magyar Szocialista Párt névtelenségükben is rettentően fölháborodott frakciójának tagjait a következőkről:

Miközben gyakorlatilag éjjel-nappal dolgozom, az utóbbi hónapokban kikapcsolták nálam a gázt, az internetet és a kábeltévét, valamint a telefonomat - vagyis a munkaeszközeimet -, mert nem tudtam fizetni a számlákat. Többször előfordult, hogy a közművek kikapcsolását csak sürgős baráti kölcsönökkel tudtam elkerülni.
Az utóbbi két hónapban kétszer kellett azt hazudnom a gyerekemnek, hogy beteg vagyok, ezért nem tudom elhozni a hét végén, noha az volt az igazság, hogy nem tudtam volna neki enni adni. Tehetséges vízilabdázó, de ezen a nyáron szégyenszemre nem tudtam hozzájárulni a sporttáborozásához, mint ahogy gyerektartást sem tudok idejében fizetni.
Az utóbbi héten a szó szoros értelmében szalonnán, kenyéren és hagymán éltem, mert másra nem jutott. Megtehettem, mert szabadságot vettem ki, hiszen nem tudtam fizetni a munkába járás költségeit. (Ma az 2002-es bérem 60 százalékát kapom és ebben nincs benne a tíz éves infláció.)
Három hete nem tudom megvenni a cukorbetegségem karbantartásához szükséges gyógyszert.
Ezzel szemben az utóbbi héten legalább három halálos és tucatnyi rendkívül ocsmány fenyegetést kaptam, mert a Magyar Szocialista Párthoz köthető lapnál dolgozom, és az arcommal és a nevemmel vállalom föl baloldali mivoltomat.
Illő tisztelettel értesítem a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakcióját, hogy teljes mértékben egyetértek Németh Péterrel abban, hogy elfogadta a Közgép hirdetését. Nem is tehetett mást, hiszen nem a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakciójának, hanem neki kell szembenéznie azzal, hogy évek óta így élnek a munkatársai, mint ahogy azzal is, hogy ezt évek óta, minden részletes tájékoztatás dacára leszarja a Magyar Szocialista Párt. 
(Továbbá illik itt megjegyezni – és ezt nem tőle tudom -, hogy Németh Péter mindig utoljára veszi föl a fizetését, ha jut neki.)
Illő tisztelettel kikérem magamnak, hogy a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakciója - amely a Népszava jelenlegi helyzetéért éppen úgy felelős, mint a párt elnöksége - az elnökséghez fordult és egyáltalán kérhet olyasmit, hogy "ne hagyják következmények nélkül" a hirdetés megjelenését.
Hacsak nem az a következmény, hogy végre egyszer szembenéznek azzal, hogy az utóbbi tíz évben miféle sajtópolitikát folytattak, és azzal is, hogy meddig tartható fönn a nekik kiszolgáltatott baloldali újságírók elkötelezettségével való visszaélés cinikus gyakorlata. 

Andrassew Iván
publicisztika rovatvezető
Népszava

 .

hétfő, július 23, 2012

Hipno

Van abban valami  egészen elképesztő, hogy miközben az IMF-fel és az Unióval való tárgyalásokon a legalább féléve tartó önfeledt, boldogságos, forradalmi pávatáncban eddig 800 milliárdot vesztettünk, még mindig ott tartunk, hogy az is lehet, hogy októberben, de lehet, hogy mégis inkább csak jövőre lesz itten megegyezés. Vagyis addig újabb százmilliárdokat veszíthetünk azon, hogy Orbán Viktor nem mer belemenni a gazdaságpolitika szoros ellenőrzésébe. Mert akkor vége az unortodox marháskodásnak. Ez nem csak azt jelenti, hogy az államnak nagyon drága ez az atavisztikus szexuális előjáték, hanem egyenként szinte mindenkinek, hiszen havonta ezrekkel többet fizetünk a kölcsönökért, a benzinért, ennivalóért és mindenért, amibe a pávatáncos tangamadzagjából hiányzó bankjegyek mégiscsak beépülnek valahogy. Hogy ezzel a bizarr képzavarral éljek.
Egyetlen politikai szervezetben, mozgalomban nem merül föl, hogy ki kellene mondani: ha legkésőbb októberig nincs megegyezés, akkor hatalmas tüntetésen követeljük a teljes Orbán-kormány azonnali francbatáncolását - volt kormánypárti áldozatok támogatásával. Mert talán addigra fölébrednek végre azok is, akiket eddig eredményesen néztek teljesen hülyének.
Hogyan lehet egy egész népet védtelenné hipnotizálni ezzel a beteges riszálással?

 .

szombat, július 21, 2012

Két köszönöm

Molnár Rozália, a kiváló polgárjogi harcos ezt üzente a héten a Facebookon: “Kedves ismerőseim, barátaim! Elszörnyedve látom miket osztogattok Bándy Katával kapcsolatban. Bándy Kata áldozat. Isten nyugosztalja békében, családjával együtt érzek, el sem tudom képzelni mit érezhetnek. Az elkövetőnek azt kívánom ott pusztuljon el a börtönben ahol van, mert megérdemli!!!! DE NEM MI CIGÁNYOK ÖLTÜK MEG KATÁT!!!!!!! Ahogy Szögi Lajost, Marian Cozmát sem. Megölték őket bűnösök!!! A bűnnek nincs színe!!! A CIGÁNYSÁG NEVÉBEN IGENIS KIKÉREM MAGUNKNAK, HOGY AZ EGÉSZ CIGÁNYSÁGRA KIVETÍTETEK EZEKET A SZÖRNYŰ TETTEKET!!!!!! 
Aki mégis úgy érzi, hogy a "CIGÁNYOK" ölték meg őket, azt arra kérem, most töröljön az ismerősei közül.
Köszönöm!”
Bándy Kata édesanyja pedig ezt írta gyászában is elképesztő méltósággal és felelősségtudattal: 
"A család kérését is tolmácsolom, amikor arra kérem a civil és a politikai szervezeteket, hogy se a lányunk nevét, se a személyes tragédiáját ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül.
Köszönöm." 
Ma este héttől a Szent István téren, a Bazilikánál virrasztanak mindazok, akiket mélyen megrendített Bándy Kata rettenetes halála és az emberi méltóság megtiprása.

 .

péntek, július 20, 2012

Egyszer majd

Csatáry László letartóztatását sürgető aktivistákról készült felvételeket töltöttek föl a náci kuruc.infora. Arra kérik az olvasókat, hogy 100 ezer forintos pénzjutalom ellenében szolgáltassanak adatokat az antifasiszta flashmob résztvevőiről.
Nagyra becsülöm azokat a szervezeteket, amelyek a végsőkig üldözik a háborús bűnösöket,  mert az emberiség egyik legfontosabb döntése volt, hogy soha ne éljenek többé biztonságban a világ legrohadtabb gyilkosai. 
Ideje lenne új adatbázisokat létrehozni. Azokról, akik most készülnek arra, hogy megdöntik a demokráciákat és újabb gyilkos rendszereket vezetnek be. A magyar kormány és titkosszolgálatai nyilván tudatosan nem semmisítik meg ezeket a szervezeteket, csoportokat - ahogy az előzőek sem. Hagyják, hogy egy parlamenti párt alatt széles, részben katonáskodó, de erős médiafegyverzettel mindenképpen rendelkező terrorbázis szerveződjön. 
Érthetetlen az is, hogy az egyre lepusztítóbban virágzó nácizmus ellen olyan erők sem lépnek föl, amelyek egyébként képesek tönkretenni akár egy középhatalom teljes információs rendszerét is.
Lelkük rajta. De az jó lenne, ha legalább pontos és mindent följegyző adatbázisokat építenének. Most. Mert egyszer majd szükség lesz bizonyítékokra a gyilkosok és a fölbujtók felelősségre vonásakor.

 .

csütörtök, július 19, 2012

Ahonnan még

Aki egy megrázó bűneset után azzal áll elő, hogy ő majd megvédi a városa népét a szexuális bűnözők ellen, azt azonnal le kell váltani. Mert ha azt állítja, hogy ezután meg fogja védeni az embereket, akkor eddig miért nem tette. (A helyes válasz: nem lehet. Mindig lesznek borzalmas emberek.)
Valami pici remény azért lenne a védelemre. Először is: a nevelésben vissza kellene térni ahhoz a régen volt alapvetéshez, hogy a nőket éjjel haza kell kísérni akkor is, ha tiltakoznak, és akkor is, ha ezért macsónak csúfolnak minket.
Másodszor: ezer és ezer magvas írás jelenik meg arról, hogy mit kell tennünk, ha köhögünk, vért látunk a vizeletünkben, csomót találunk a bőrünk alatt, vagy éppen fura foltot a bőrünkön. De hogy mit kell tenni, kihez kell fordulni akkor, ha a fura érzésekre bukkanunk a lelkünkben, arról nem esik szó. Mit kell tenni, ha még ép ésszel azt érzi valaki, hogy akár erőszak árán is magáévá tenne egy nőt? Vagy akkor, ha valaki meglepve érzi, hogy gyerekek után kukucskál, és erotikus képeiket keresgéli az interneten. Biztos van olyan szakasz a szexuális eltévelyedések felé vezető úton, ahonnan még gyógyászi segítséggel vissza lehet fordulni. Már akkor is megérné ezt tudatosítani, ha ezerből csak egy ember kapna így segítséget. Talán, ha erre is figyelnénk, csakugyan megvédhetnénk életeket.

 .

szerda, július 18, 2012

Virtus

Ha a fideszes képviselők indítványozzák, hogy legyen megint halálbüntetés Magyarországon, és Orbán nem záratja ki őket a frakcióból, az rossz jel. (Ha a jobbikosok, akkor az természetes, hiszen nem is várható el tőlük más, mint az alantas ösztönökre építkezés.) 
A környezetemmel erős vitában vagyok, mert ők azt állítják, hogy Orbán nem merné a halálbüntetés visszaállítását meglépni, én meg azt, hogy ez attól függ, hova “fejlődik” mentális értelemben. Az, hogy bármiben nemzetközi egyezményekhez csatlakoztunk, neki nem számít. Egyrészt évek óta bármire képes a szélsőségesek kedvéért, másrészt egész jogipari trösztöt tart fönn annak érdekében, hogy kormánya kijátszhassa a nemzetközi- és a magyar jogrendszert. Régóta talány, hogy miért nem vezeti be inkább a kevésbé macerás rendeleti kormányzást a jogi pávatánc helyett. Talán a virtus miatt.
Aki nem mondatja le azt a médiatanácsot, amelyik a hátoldali aláírásokra hivatkozva semmisít meg pályázatokat, aki maga siet kijelenteni, hogy az alkotmánybíróság határozata nem érdekes, az bármikor bevezetheti a halálbüntetést is. Csak azért, hogy megmutassa. Az egész politikai létének nincs már más összetartó fonala, csak az, hogy márpedig ő megmutatja. Bármit. Bármikor. Bárkinek. Oszt annyi.

 .

hétfő, július 16, 2012

Ez van

P. László, akiről most úgy tudjuk, hogy Bándy Kata gyilkosa, utoljára azt jegyezte be a Facebookon, miszerint: "azota lizingeltem pár zsiros kenyeret".
Ez pénteken volt, éjfél előtt háromnegyed órával.
Hétfőn - mintha valaha is olvashatná -, megjöttek a neki szóló üzenetek. 
Merci Vagyok Pacsee: Éghet a pofádról a bőr arany apám!!!!! ha lehetne jelentkezni hogy meg öljenek téged én lennék az első de elsőnek jól megkínoználak és a pofádba röhögnék !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Patkányok közé raknálak be egy sötét pincébe , Rohadjál meg te féreg !!! Erre van eszed !!!!!!!!!!!!! (Ez 641 embernek tetszik.)
Gyenis Manó: Egy kádba sósavat öntenék...összekötném kezed lábad úgy, hogy a kádfelett csak két db léc tartana... Majd az egyik lécet kihúznám alólad.... Na tartsd meg magad, ha nem akkor szépen végignézem ahogy szétmar a sav... Ez a köpök a sírodban volt... De neked pont megfelelő halál lenne most ebben a pillanatban... amikor kiontottad egy fiatal lány életét... Ésezzel tönkretetted a fiad életét... Remélem a cellatársaid nagy szeretettel fogadnak... (Ez 395 embernek tetszik.)
Erna Vigh: Ne legyen öngyilkos túl kegyes halál! Szivesen bevagdosnám besóznám kinlódjon a retek! A kezét meg levágnám véletlenül se tudjon védekezni! (159 embernek tetszik.)
Ez van.

 .

péntek, július 13, 2012

Egy példa a statuálásra

Csaknem egy hónapja jött a hír: kirúgták az RTL Klub híradójától azt a riportert, aki rasszista támadásról készített beszámolót, de abban nem az egyébként valóban megtörtént eset áldozata szerepelt és a támadás időpontját is tévesen közölték. Mivel az a bizonyos riporter Novák András volt, akit régóta ismerek, és a munkáit is évek óta érdeklődéssel figyelem, írtam neki, érdeklődtem, hogy mi történt. Dolgoztam a közelében, tudom, milyen újságíró, nem hittem el, hogy ezért a csakugyan fura, megmagyarázhatatlan riportért csak ő a felelős. Azt mondta, hogy korántsem úgy történt, nem is az, ami eljutott az emberekhez, de hagyjuk. Aztán addig piszkáltam - és rajtam kívül mások is -, amíg kötélnek állt.

- Ezt a riportot akkor tűzték műsorra, amikor Schweitzer főrabbit megtámadták. Arról szólt, hogy nem csak őt. Mi történt valójában? Miért csak akkor vetítették? Miért nem akkor, amikor valójában fölvettétek?

- Amikor történt az eset, akkor azt titokban tartották. Az idős úr, akit megvertek, nagyon félt és nem mert beszélni. Többször hívtam telefonon, és a történetét is csak alig akarta elmondani. Az eset: ment haza este az utcán, többen neki estek, szidni kezdték, majd a földre lökték és ezután ököllel az arcát ütötték. Nagyon félt hetekig, ezért nem került nyilvánosságra az ügy.  

-  Vagyis tulajdonképpen azért engedte meg, hogy szó legyen az esetéről, mert meghallotta, hogy verbális bántalmazás érte Schweitzer főrabbi urat?

- Nem erről szólt az ő esete. Egyszerűen időnek kellett eltelnie az inzultus után. Alig merte így is a részleteket elmondani. Kérte végig, hogy az adatait ne említsem, sem a nevét, sem pedig a monogramját és még az életkorát sem. Ezért lett más életkor a riportban. Ötvennyolc helyett hetven éves lett. Ez hiba, tudom. De így gondoltam, most már látom, elég lett volna “idős úr”-ként emlegetni.

- Én egyáltalán nem gondolom hibának, bűnnek meg semmiképpen. Teljesen mindegy ugyanis, a történet lényegét tekintve, hogy ötvennyolc vagy hetven éves volt.

- Én is így véltem, de ez volt az egyik ok, ami miatt távoznom kellett.

- A másik az, hogy nem az eredetileg megtámadott idős ember szerepelt a riportban, hanem egy szintén idősnek látszó ember? Az arcát nem láttuk.

- Képeket vettünk fel a környéken, és ott sétált a bácsi. Természetesen, engedélyt kértem tőle a vágóképekhez. Nem volt riportban felismerhető, végig úgy szerepelt, ezért értelmetlen lenne azt állítani róla, hogy őt verték meg. Abban valóban hibáztam, hogy a riportban nem jó helyen jelent meg a kép. Ezért vállalom is felelősséget. Valóban úgy tűnhetett, hogy akit a képen látunk azzal történt az incidens. A csatornánál tilos az illusztráció a hírekben. Ez egy vita volt bent, mert szerintem nem illusztráltam, nekem akkor tűnt volna annak, ha a képeken öt ember ver valakit az utcán. De nem erről van szó.

- Mi az, hogy “nem jó helyen”?

- Amikor az hangzik el a riportban, hogy “nem vállalta az arcát”, akkor oda üres utcaképeket kellett volna tenni, nem pedig az idős úr képeit, ez hiba volt.

- Jó, ezek szerkesztési hibák, elfogadom. De nem olyanok, amelyek a történet lényegének meghamisítását jelentik. Egyszerűen arról van szó, hogy véded a riportalanyt. Ráadásul a saját kérésére, és manapság nem is indokolatlanul. Ez valóban akkora bűn, hogy a riportert ki kell rúgni? Elég lett volna megmagyarázni, figyelmeztetni, netán elnézést kérni a nézőktől. Ezt te is megtehetted volna.

- Ez pontosan így van. A másfél perces riport lényege szerintem az, hogy egy, már nem fiatal embert ártatlanul megvertek az utcán. Azt tudtam, hogy eredetileg figyelmeztetni akartak, aztán egyszer csak ott volt előttem a közös megegyezéses papír. Nem nagyon volt más választásom, mint aláírni. Nem gondolnám, hogy ez olyan mértékű hiba lenne, amiért távoznom kellett volna! Szerintem túlreagálták.

- Nem magyarázták el, hogy miért? Volt valami előzmény? Olyasmire gondolok, hogy más “hibát” is elkövettél régebben. Nem tudom, mióta vagy a képernyőn riportokkal, tudósításokkal, de én legalább tíz éve figyelem a munkádat. Nem emlékszem, hogy botrányba keveredtél volna, vagy súlyos hibát követtél el.

- Nem volt más “hibám” az RTL-nél sem, ha már így kérdezed. Tizenöt éve vagyok riporter, tudósító. Soha egy perem nem volt az általam végzett munka miatt. Biztos hibáztam, tudom ennél az esetnél mulasztottam. Azon a bizonyos szerdán, annyit mondtak ebben az ügyben, hogy nem tudnak velem tovább együtt dolgozni.  

- Semmiképpen nem szeretném, ha neveket mondanál, de az emberben mégiscsak fölmerül, hogy a szerkesztőségekben van egy rend. Én például teljes fölhatalmazással dolgozom, vagyis ami a rovatomban megjelenik, azért én felelek. De ha hibázom, azonnal fölmerül, hogy a napos szerkesztők hogyan nem vették észre, mielőtt az oldal nyomdába ment. A szerkesztőségi értekezleteket minden nap azzal kezdjük, hogy elemezzük a hibákat - mert hibátlan médiamunka nincs - és megnevezzük a felelősöket. Az esetek kilencven százalékában nem csak az újságíró hibás, természetesen. Az esetedben föl se merült, hogy egy szervezetben dolgozol, vannak fölötteseid, akik felelnek a munkádért? Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kényes témájú riportra nem figyelt senki.

- Szerintem nem csak az én felelősségem volt, de most már hagyjuk ezt, mert úgy tűnik, hogy a balhét nekem kellett elvinnem és különben sem szeretnék másra mutogatni.

- Ha jól emlékszem, indexes kollégák “lepleztek le”. Kérdeztek téged a körülményekről, mielőtt ezt megtették?

- Nem kérdeztek meg, és ez egy érdekes hozzáállás a “kollégáktól”: hogyan kérdőjelezik meg a munkámat, hogyha rólam írnak és nem mondhatom el az álláspontomat? 
Érdekes az is, hogy pár napja az Origo is megkeresett, mondjam el a véleményem erről az ügyről. Elkészült az interjú, majd azt a választ kaptam, hogy beszéltek az RTL hírigazgatójával, és ezután inkább jobbnak látják nem megjelentetni a cikket - ez no comment. 

- Így megy ez. Jó, én is csak viccből kérdeztem hogy az indexesek megkérdeztek-e, mert pontosan tudtam, hogy a kollégáknak eszükbe se jutott megkérdezni téged. Az egy másik iskola, ahol az ilyesmi kötelező, de legalábbis illik. Az RTL-nél nincs olyan, hogy ha valaki hibázik, akkor, mondjuk három hónapig nem forgathat külföldön, vagy itthon értelmes dolgokról, hanem, mondjuk “vaddisznó esett a gödörbe, de a tűzoltók kimentették” típusú rendkívül izgalmas riportokat készíthet? Mert én túlzottnak találom az azonnali kivégzést. Pláne egy olyan világban, ahol a kirúgás csakugyan egy pálya végét jelentheti.

- Szerintem túlreagálták az ügyet. Nem kicsit, nagyon. Sok barátom és kollégám hívott fel, hogy bár olvasták a történetet, nem értik az ítéletet. Számomra is megmagyarázhatatlan. Példát akartak statuálni velem, azt hiszem. Tényleg meglepett, hogy bár elismertem, hogy hibáztam, ennyire gyorsan kihátráltak mögülem. De ez mostanság talán így szokás.
Sokan viszont éppen mögém álltak, egykori kollégák, és szinte már zaklatás szinten kérték, hogy én is nyilatkozzak az ügyben. Te voltál az egyik. Köszönöm. A távozásom után egyből volt egy munkám, Iránba tudtam utazni - ez ugye nagy lehetőség, ritkán történik ilyen -, szóval azt nem lehetett kihagyni, ezért csak most ülünk le és mondom el a véleményemet. 

- Így, kissé megbélyegzettként milyen munkákra számíthatsz? Nem tudom mennyire szűk vagy tág most a televíziós emberpiac, és számít-e az, hogy mégiscsak tudhatsz valamit a szakmából.

- Nem gondolnám, hogy megbélyegeztek. Aki dolgozik, az hibázik, előfordulhat mindenkivel, szóval az vesse rám az első követ... De a lényeg, hogy szeretnék maradni a szakmában. Még pontosan nem látom hogyan alakul a jövőm, de rögtön kaptam három igen komoly ajánlatot, mindet a médiában. Most még tárgyalok a részletekről. Az rögtön kiderült a hívásokból, hogy akik ismerik a munkámat, azok tudják, hogy mire vagyok képes, egyáltalán nem érdekelte őket az a bizonyos riport. A részleteket egyelőre nem szeretném elárulni.
Nagyon jól esett, hogy a CNN is kérte az Iráni anyagot, pár napja fel is töltöttük az atlantai szerverükre. Most a könyvemet írom, ha minden jól megy októberben már a piacon lesz. A témája egyelőre titkos, remélem nagyot durran. Közben a PhD-met fejezem be a Pécsi Egyetemen, ősszel vizsgázom.

Novák András Pakisztánban, Abbottabadban, Osama bin Laden házánál 


 .

kedd, július 10, 2012

Kérdezem én szeretettel és tisztelettel cigány testvéreimtől

Szabolcs Bagoly Szabo írja a Facebookon az amenca.org oldalon: "Irigylem a melegeket...
Minden évbe hallatnak magukról az ország Fővárosában. Teszik ezt nagy tömegben a vezetőkkel tudatva azt, hogy számolni kell velük. Nem köti őket össze a vér, rokonság, nem beszélgetnek annyit mint mi a csoportjaikban (már ha van nekik) mit hogyan csináljanak.Csak kitalálják a legegyszerűbb dolgot amit tehetnek és demonstrálnak a jogaikért. Meg mutatják, hogy sokan vannak és egyet akarnak."

Kérdezem én szeretettel és tisztelettel cigány testvéreimtől: miért is nem lehet egy olyan cigányparádét szervezni, mondjuk őszre, mint amilyenre a melegek képesek? Miért is nem lehet az, hogy például a különféle mozgalmak és szervezetek egy-egy platós kamionon - vagy szekéren, mert ez mindegy - mutassák meg magukat? Vagy ne is mutassák? Nem lehet esetleg azt mondani, hogy semmi politika, csak úgy vonulunk egyet, hogy kilátszódjunk a nyomorúságból? Miért is nem lehet összehozni a sokezer cigány művészt, akik zenélhetnének, táncolhatnának, énekelhetnének nem csak a cigányok örömére? Miért nem lehet megmutatni azt a csodálatos életerőt, ami bennetek van? Hogy kevesen jönnének? Voltam én már olyan melegparádén, ahol többen vonultunk mi, heterók, mint a melegek. Miért is nem bíztok abban, hogy mi is ott lennénk? Azok akik szeretnek és tisztelnek titeket, sokszor jobban, mint ti, magatokat, akik tudják, hogy nélkületek mennyivel sivárabb lenne ez az ország, akik felelősséget éreznek a sorsotokért. Nem lehetne csak úgy, bulizni egyet? Közösen, szépen, békésen, egy-két órára boldogan, hogy egyszer más is sugározzon, mint a keserű nyomorúság. Ez nagyobb erőt mutatna, mint bármilyen politikai fölvonulás.
Miért más országban? Mire vártok? Miért nem hiszitek el, hogy vagytok olyan fontosak, mint a melegek? Cigányok százezrei között nincs száz, aki elkezdi? Csak ennyi: el kell kezdeni. "Szeptember ...-én cigányparádé!" Ennyi. Ha száz ember lesz ott, akkor száz. Jövőre majd ezer.
Szervezzétek meg! 4700 tag van az amenca.org oldalon! Egészen biztos, hogy segítene nektek a Milla, a melegek, mindenki. Az én 8000 "ismerősöm" kilencven százaléka is. Segít a Klubrádió, a Népszava. Biztos, hogy a Facebookon található magyar és külföldi antirasszista oldalak is beszállnak. Ez lehetne az amenca.org legnagyobb akciója, és értelmet is adna mindennek - annak a sok vitának is - ami eddig volt.
Jegyezzetek meg valamit: aki azzal kezdi, hogy "úgyse lehet", az lelkében már régen gádzsó. A sápadt arcú magyarok - ritka kivétellel - mindent ezzel a dumával utasítanak vissza. És még valamit: akinek feltételei - pláne politikai feltételei - vannak, azoktól tisztelettel el kell köszönni. Aki azt hozza elő, hogy csak akkor megy, ha a másikat kitiltják, attól is - lehetőleg örökre. Ezek a gádzsópolitika alapelemei, és ezért nem megy itt senki, semmire. Ezért tapicskoljuk itt évek óta egyhelyben a szart, ezért lehet itt állatként kezelni a cigányokat, a melegeket, bárkit. Egy nagy, színes, méltóságos fölvonulás tartást adna a cigányoknak. 
Igen, számolni kell azzal, hogy a nácik is ott lehetnek. De ők mindig kevesebben lesznek, mint ti, és azok, akik mellétek állnak. Az emberek alapjában jók és tisztességesek, csak alkalmat is kell adni nekik arra, hogy ezt megmutassák.
 .

Kedves Hugh Grant Úr!

Elnézést, hogy így a sajtóban üzenek Önnek. Egy kicsit fölhatalmazva érzem magam, mert nagyon sok filmjét láttam, nagyon sokszor. Ez azért van, mert a feleségem kedvenc színésze. Jó az a táncolós, amelyikben miniszterelnököt játszik - bár abban az a kivénhedt popsztár a kedvencem, aki “tíz perc alatt csatakbuzi lesz Elton John buliján”. Az is jó, amelyikben Julia Roberts-sel esik szerelembe. A könyvesboltot Notting Hillen a múlt héten hiába kereste a feleségem, aki most Angliában tanít, mert itt nem tudunk megélni, és amúgy is emigrálni akar, mert teljesen reménytelennek találja az itteni állapotokat. 
Nem tudom itthon tartani, mert igaza van. Egy rémisztő országban élünk, ahol a hetyke bunkóság és a félelem mindent lerombol és tönkretesz. Elnyomorodásunk első számú oka az, hogy Orbán Viktor - mivel nem meri betiltani - ellehetetleníti, kiéhezteti az ellenzéki sajtót. Én egy olyan napilapnál dolgozom, amelyik 139 éve jelenik meg, de ez már igazi csoda. Orbán Viktor kitalálta ugyanis, hogy úgy lehet minket megölni, ha nem kapunk állami hirdetéseket, és éreztetik a magánhirdetőkkel, hogy nem lesz jó pont a különféle pályázatoknál, ha nálunk hirdetnek. Talán még ennél is ocsmányabb és szánalmasabb, amit a másik munkahelyemmel, a Klubrádióval művel: nem csak a kiéheztetésre játszik, hanem ráadásul odáig merészkedik, hogy az illetékes médiahivatal, amelynek vezetősége csak Orbán embereiből áll, úgy próbálja elvenni tőlünk a frekvenciánkat, hogy pitiáner trükkökkel ellenszegül a bírósági ítéleteknek. (Most Orbán megpróbálja a bírókat is maga alá gyűrni, és nagyon úgy néz ki, hogy ez is sikerül.)
Ha gondolja, fölkeresem Angliában - úgyis lesz arra dolgom nemsokára -, és szívesen elmagyarázom a magyarországi sajtóhelyzetet. Kiváló tolmácsom lesz, aki ráadásul az ön rajongója. 
Addig is, kérem, írja meg Orbán Viktornak a kedves címét, mert levelet akar Önnek küldeni, nyilván arról, hogy Ön tévesen bírálta Magyarországot és az itteni médiatündérkertet. 
Sokan nagyon szeretnénk, ha mihamarabb megkapná és nyilvánosságra hozná, mert mostanában az az egyetlen vigaszunk, hogy jó nagyokat röhögünk az orbáni diktatúra elmebeteg propagandaüzenetein.

hétfő, július 09, 2012

Az édi fiú rikoltozása

Novák Előd jobbikos képviselő szerint - akinek egyetlen szimpatikus tulajdonsága, hogy erősen emlékeztet a folyamatosan hisztériázó, de amúgy édi vérmeleg fiúcskákra - már ott tart a rémlátásban, hogy “Budapest a homoszexuálisok európai fővárosa lett”. Azért meg tiltakozott: kétezer rendőrt vezényeltek vidékről a melegfölvonulók védelmére.
Kezdjük az utóbbival: ha szintén meglehetősen furán viselkedő - korbácsos, újságírókat anális illetéssel fenyegető - Zagyva képviselőtársa morcos híveivel nem akart volna rátámadni a melegekre, akkor nem lett volna szükség rendőrökre. Pár száz, a gyilkos indulattól gyűlöletgörcsben öklendező jobbikos náci kerül nekünk sokmillióba. 
Ami a fővárosságot illeti: Novák pontosan tudja, hogy annak éppen az ellenkezője igaz, hiszen Budapesten van félnivalójuk a melegeknek. De ettől még a magyar melegek fővárosa. Kicsit több meleg él Budapesten, mint gárdista. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy az országban hány leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) él - a “queer” azt jelenti, hogy majdnem olyan “szokatlan”, mint Novák -, plusz még hozzávesszük ezek rokonait és barátait is, akkor bizony jóval többen vannak, mint a jobbikosok. Vagyis, ha lenne annyi eszük és bátorságuk, hogy pártot alapítsanak, több képviselőjük lenne, mint a náciknak.
Így csakugyan lenne mitől félni a kappanhangon rikoltozó Nováknak. Ha a melegek (stb) végre fölismernék: ahhoz politikai képviselet kell, hogy egy Tarlós főpolgármester ne tehessen kínos megjegyzéseket rájuk, egy főkapitány ne tilthassa be - jogellenesen - a parádéjukat. A cél nem lehet más, mint az, hogy például ne a melegek érezzék magukat az utcán veszélyben, hanem a nácik. 
Jó lenne, ha végre egyenként és együtt fölismernék, mennyire fontosat mondott Majtényi László a Budapest Pride Fesztivál megnyítóján pár napja: “jogaink vannak, amelyek nem az állam ajándékai, hanem amelyeket az állam, akár fogcsikorgatva, de köteles tiszteletben tartani”.
Ha ez az összefogás már pár éve megvalósult volna, az is lehet, hogy ma a Fidesz nem a náciknak udvarolna titkos, konspirálós szerelmes révületben.

 .

vasárnap, július 08, 2012

Dear Mr Grant,

Mr Orban
I am terribly sorry for putting this message to you through the press. I feel kind of entitled to do so since I have seen many of your films quite many times. You know, you are my wife’s favourite actor. I like the one in which you play the role of the PM but I particularly love that old-sod rock star who almost turns gay at Elton John’s party. I also love the one in which you fall in love with Julia Roberts. My wife just simply couldn’t find the travel bookshop in Notting Hill last weekend. You know she is teaching in England at the moment since we just can’t make ends meet here in Hungary and she is considering the circumstances hopeless. I cannot force her to stay here since she is right. We live in a terrible country where cocksy brutishness and fear ruin and spoil everything. The main source of our impoverishment is that Mr Orban makes the existence of the opposition press impossible – but he doesn’t dare to ban it. I work for a newspaper which has been published for 139 years – which is a real miracle itself. Viktor Orbán figured out that the best way to kill us is not to let companies advertise in our daily paper. What he does with my other employer - Klubrádió - is even more miserable – he does not only make our life impossible, but he is even trying to get the media supervising agency to take back our radio frequencies using shameful tricks completely against the court verdict. ( Now Mr Orbán is trying to overpower the judges, and he seems to succeed in doing so.) 
If you wish, I can visit you in England – since I am going there soon – to have a chat over a cup of tea about the situation of the press in Hungary. I will take my excellent interpreter, who is also your great fan.
Meanwhile, would you be so kind as to let Mr Orbán know your address because he wants to send you a letter about how wrong you were when you judged Hungary and this lovely media fairy garden here. Many people here would like him to get it and publish it asap since our only consolation is laughing out loud at the insane propaganda letters of Orban’s dictatorship.

Iván Andrassew
andrass1952@gmail.com

szombat, július 07, 2012

Az áldozatok természetéről

Kitettem egy képet meg egy üzenetet a Facebook-oldalamra. A kép egy megnyomorodott idősödő férfit ábrázol, félmeztelenül. Az egyik karja hiányzik. De csak neki, mert a mellé tett üzenetben a sógornője tudatja a világgal: hogy munkahelyi balesetet szenvedett, rokkant volt, eddig, de most meggyógyult. 
Egy bizottság úgy döntött, hogy menjen csak szépen vissza dolgozni. Arról a bizottság nem tehet, hogy nincs munkahely, és ha lenne, akkor is nehéz találni egy félkarú embernek, aki ráadásul az emberpiacon idősnek is számít, ésatöbbi. A bizottságot azzal bízta meg a fülkeforradalmi országtisztogató hatalom, hogy szűrje ki azokat a csalókat, akiket alaptalanul rokkantosítottak, vagy alappal, ám időközben meggyógyultak. 
A letépett karú ember esetében nyilván arról van szó, hogy vannak olyan munkakörök, amelyeket így is nagyon jól el lehet látni. Például a nyakába akaszthat egy reklámtáblát és ügyesen sétálgathat, mondjuk a Váci utcán. A választások előtt akár a Simicska-reklámbirodalom Fidesz-plakátjait is rá akaszthatják majd. Nem csak azt hirdetné, hogy szavazzunk a Fideszre, hanem azt is üzenné, hogy azért teheti ezt, szép és méltányos javadalmazásért, mert a Fidesz emberséges, hiszen még egy idősödő, volt rokkantnak is ad munkát.
Mielőtt önök ádáz szörnyülködésbe kezdenének, megjegyzem, hogy a héten lett volna erre alkalom. A Hősök terén napokon át - a rendkívüli melegre való tekintettel gyakorlatilag életük kockáztatásával - tüntettek rokkantak a méltatlan, embertelen állami bánásmód miatt, a fővárosi lakosság teljes közönye mellett.
Budapesten úgy kétmillió ember él. Ezek közül szűken számolva is legalább százezer érintett. Van pár százezer rokonuk, barátjuk, jó ismerősük. Ezek mind-mind szinte teljesen rendbenlévőnek találják azt, hogy egy magát forradalminak mondó kormány legnyilvánvalóbb tevékenysége nem csak az, hogy segíti a gazdagabbakat és szerencsésebbeket, hanem az is, hogy szabályosan letapossa a szegényeket és szerencsétleneket azért, hogy az előbbieknek több jusson. Nem is emlékszem, hogy valaha is történt volna ilyesmi, ennyire arcátlan nyilvánvalósággal bárhol is a művelt világban.
De ez nem mozdítja meg az embereket. Állítólag azért, mert félnek, ráadásul úgy gondolják, hogy pár száz fős tüntetésekkel nem hogy elzavarni, de még csak megzavarni se lehet egy kormányt.
Legyünk jóhiszeműek, és gondoljuk azt, hogy még nem értik: az efféle tüntetéseknek nem az a céljuk, hogy elzavarják a kormányt, hanem az, hogy az elnyomottakban erősödjön az összetartozás tudata, és fölkészítse őket arra, hogy teljesítsék alkotmányos kötelességüket: minden törvényes eszközzel küzdeni kell az olyan politikai erő ellen, amelyik a hatalom kizárólagos birtoklására törekszik. Ami abban is megnyilvánul, hogy intézkedéseiben nyoma nincs a jogállamban szokásos egyeztetésnek, jogorvoslatnak, a közösségi érdekképviseletet pedig gyakorlatilag semmibe veszi.
Divat mostanában a mengelézés, a hatalom fasiszta jellegére való utalás, ami aztán arra jó, hogy ne arról kelljen vitatkozni, hogy mit tesz a hatalom, hanem arról, hogy miképpen lehet a cselekedeteiről beszélni. Ahhoz azonban, hogy helyesen határozzuk meg a hatalom természetét, talán az áldozatok természetének vizsgálatával kellene kezdeni. Én kimondom: a hétköznapi fasizmus ma elsősorban a tömegek, az áldozatok viselkedésében jelenik meg. De fura módon nem csak akkor nem állunk ki a másikért, ha a jogtiprás minket még nem érint, hanem akkor se, amikor már minket is, nagyon is. 
Egy nép, amelyik folyamatosan azt akarja magáról elhitetni, hogy az egész történelme az elnyomás elleni harcok fényes sorozata, mai állapotában talán arra is rávehető egy könnyű rendelettel, hogy a saját ásójával és kapájával jelenjen meg tömegsír ásáshoz, tudván tudva, hogy abba belelövik. Mert fölösleges egyedekből áll, egyenként és együtt is a hatalom útjában áll, és amúgy el kell ismerni a forradalomnak azt az általánosan megfigyelhető hagyományát, hogy márpedig rituális gyilkosságok nélkül semmit sem ér, hiszen csak vérrel lehet megtisztítani a társadalmakat. 
És végülis nem idegen az igazságtól az, hogy aki elveszítette a fél karját, a másikkal még ügyesen tarkón is lőheti magát a tömegsír szélén. Az is munka, ha úgy vesszük.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 5:00 percnél)
 .

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések