kedd, január 31, 2012

A beszállítói rendfokozat

"A Központi Nyomozó Főügyészség három dandártábornok, hat ezredes, két alezredes, egy őrnagy és négy polgári személy ellen emelt vádat költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt.
A katonai ügyészség szerint a vádlottak - a Honvédelmi Minisztérium (HM) intézményeinek vezetői, illetve alkalmazottjai - pénzt követeltek és kaptak több, a tárcának beszállító vagy arra pályázó cég vezetőjétől. A nyomozati adatok alapján 2002 és 2010 között összesen több mint kétszázmillió forintot kértek, illetve kaptak." írja az MTI hírét idézve a Népszava.

A sorkatonaság bevezetése senki másnak nem lehet érdeke, csak a beszállítónak. A sorkatona képtelen megvédeni a hazát, hiszen a fegyveres harc ma már olyan szakma, amit éveken át kell tanulni, a fegyverek annyira drága jószágok, hogy azokat csak profikra szabad bízni. A mai katona valójában harcmérnöknek tekinthető.
A gyakorlatilag önvédelemre is alkalmatlan sorkatona háború esetén csak arra jó, hogy hősi halott legyen. Magyarul balek, vagy, ahogy mostanában mondjuk: lúzer.
Ezt mindenki tudja, mégis elkezdték a gyerekeink összeírását. Ha elkezdik, akkor be is fejezik. Pláne, ha ez a hatalom marad, amelyik komolyan vesz olyan orbáni dumákat, miszerint "faluhelyen mennyire másképp néztek a lányok a katonaviselt fiúkra".
Valójában arról van szó, hogy ez baromi nagy üzlet a beszállítóknak - a mai magyar viszonyok között a haveri sápolóknak, akik nem feltétlenül csak saját zsebre dolgoznak, hanem ügyesen visszacsorgatnak a pártállamkasszába is. A fölszerelés, az elszállásolás, az öltöztetés, az etetés, a mozgatás, minden. Egy sorkatona milliókba kerül. 
Nem véletlen, ha a vállalkozók mindent megadnak a beszállítói rendfokozatért.


Kép: Gerbovits Csaba leszerelő zászlaja: magyarbaka.hu
(2004-ben Magyar Honvédség állományából leszerelt az utolsó sorkatona,
ezzel százharmincöt éves hagyomány után, megszűnt
a békeidőben alkalmazott sorozás és sorkatonai szolgálat intézménye.)


 .

hétfő, január 30, 2012

Egy csöpp hiányka

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa a honlapján közzétette azt a levelet, amelyet a Lomnici Zoltánt kitakaró riport tudósítója készített. A levél írója kijelenti: feletteseitől azt az utasítást kapta, hogy "ha másként nem megy, húzzál zsákot a Lomnici fejére, mert még vágóképben sem látszódhat a riportban". - írja a Népszava.
Mindenki emlékszik a december hatodikán megjelent hírre, ami az Indexből:
Tőkés László és Lomnici Zoltán az Emberi Méltóság Tanácsa vezetőiként arról tartottak sajtótájékoztatót, hogy milyen következményekkel járhat az, hogy Szlovákiában két magyar állampolgárságát felvett embertől is elvették a szlovák állampolgárságát.
Az emberi jogi ügyekben nyilatkozó közszereplőkről szóló képi anyagban csak pár másodpercre mutatják félprofilból a Tőkés Lászlótól (a képernyőn) jobbra ülő Lomnici Zoltánt, majd amikor Tőkés nyilatkozik az MTI Hírcentrum riporterének, a háttérben beszélgető Lomnici arcát a bűnelkövetéssel vádolt emberek személyiségi jogainak megvédésére használt technikával kimaszkolták, vagyis kiblurözték.

Nekem hetek óta hiányérzetem van. Ma rájöttem, hogy mi:
Tőkés László nyilatkozata. Legalább becsületből mesélhetne pár szót a jogokról meg a szeretetről. Esetleg Lomnici Zoltán emberi jogairól. Nem hiszem, hogy azért harcolt volna húsz éve Temesváron, hogy ilyen rendszerben élhessünk. 
Mondhatna értünk egy pici imát. Vagy idézhetne a Bibliából. Valami magvasat, erre a helyzetre.
Megáldhatná az éhségsztrájkolókat.
Vagy ez elképzelhetetlen?


 .

vasárnap, január 29, 2012

Képzelt interjú egy magyarhoni szófesztiválon

"Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk" - mondta pártja eszmeiségéről Vona Gábor pártelnök szombaton a Jobbik évindító rendezvényén Budapesten.

- Akkor kik tetszenek lenni, mik tetszenek lenni kedves Vona úr?
- Hát, ugye...
- Nem az van, hogy fideszesek teccenek lenni, csak ezt így még Vona úr nem meri megfogalmazni?
- Nem. Egyáltalán hogyan képzeli ezt?
- Úgy, hogy fideszesek maradtak a nagy csihegés és puhogás alatt. Lappangva. Ugyanolyan gátlástalanok, ugyanolyan kíméletlenek, ugyanolyan pofátlanok. Csak spórolósak: nem jogászkodnak, hanem nyíltan fenyegetnek.
- Tudja ki az a Zagyva György Gyula?
- Ki ne tudná?
- Ha demokrata lennék, a dumájáért lefejeltetném magát vele.

  .

szombat, január 28, 2012

Elutazóban

Valamikor, a szocializmus idején a barátaimmal volt egy titkos szavunk. Ha valaki külföldre ment és ott is maradt, akkor nem azt mondtuk, hogy disszidált, hanem azt, hogy “elutazott”. Azt hiszem, azért nem voltunk hajlandók a “disszidálás” szót használni, mert az sértette az emberi jogainkat. Mi az, hogy valaki nem élhet ott, ahol akar, és ha elszökik, elkobozzák mindenét, még a polgárságát is?
Ez most csak azért jutott eszembe, mert azon gondolkoztam, hogyan jelöljük ezután azokat, akik mostanában külföldre költöznek. Persze először csak ideiglenesen, tanulni, dolgozni, szerencsét próbálni, aztán valahogy ott ragadnak. Most még senki nem mondja rájuk, hogy disszidálnak, talán a vagyonukat se kobozzák el, és az állampolgárságuk is megmarad. Elutaznak. Az is lehet, hogy életük végére, nyugdíjasként majd hazajönnek, mert itt még akkor is olcsóbb lesz élni, mint bárhol máshol, a fejlettnek mondható világban. Állítólag egy Matolcsy nevű ember a héten azt mondta, hogy itt valami 47 ezerből szépen meg lehet élni.
Ez nem csak azért jutott eszembe, mert nem tud nem eszembe jutni, hiszen bárhova megyek, bárkivel beszélek, folyamatosan arról van szó, hogy ki hova menekülne innen. A fiataloknál a lehető legtermészetesebb beszédtéma, de most már ott tartunk, hogy az idősebbek is azt latolgatják, hogy eladnak mindent, fölszámolják az adósságterhes életüket, és elmennek innen a francba. Mert elegük van. Hogy miből? Mindenből. A sok hülyeségből.
Olvasom például, hogy a Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatok szerint 2011 első tizenegy hónapjában 80 560 gyerek született, ami 2,8 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozások száma 117 039 volt, ami 1,2 százalékos csökkenést jelent a 2010. január-novemberi időszakhoz képest. Mivel a születésszám csökkenése nagyobb mértékű volt, mint a halálozásoké, ezért a természetes fogyás üteme kismértékben növekedett és 2011 első tizenegy hónapjában 36 479 főt tett ki, ami 871 fővel több az egy évvel korábbinál.
Már csak az a kérdés, hogy azokat is beleszámítják-e, akik elutaztak, de még nem adták föl magyarországi mivoltukat. Telephelyüket, hogy így mondjam.
Mert azért azt tudni kell, hogy minden elutazóval, ha az fiatal, érősen öregszik a társadalom. Ezért olyan veszélyes ez a folyamat. Az, hogy aki csak teheti, pakolgat. Aki marad, annak a föltűnően együttérző Orbán azt tanácsolja, hogy a kertjében termelje meg a krumplit meg a paradicsomot.
Persze van remény. “Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter határozottan kiállt az egykulcsos adó mellett az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának rendkívüli ülésén. Az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésének egyértelmű pozitív hatásai vannak a költségvetési bevételekre, a foglalkoztatásra, a gazdaság kifehérítésére, és talán a népesedési helyzeten is javított” - mondta.
Vagy mi vagyunk hülyék, vagy Matolcsy nem nézett bele a statisztikai adatokba. Az teljesen biztos, hogy az elutazókat nem számította be.
Elég fura, mert más ellentmondás is van. Azt tudjuk, hogy úgy maradnának itthon az emberek, ha lenne rendesen megfizetett munka, remény a nyugdíjra, meg ilyesmik. Matolcsy szerint bíztató a helyzet: szerinte 42 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. 
Ezzel szemben “az LMP véleménye az, hogy elbukott a kormány munkanélküliség ellen indított háborúja, mert a KSH adatai alapján jelenleg kevesebben dolgoznak Magyarországon, mint egy évvel korábban” - vagyis hamarosan nem egymillió, hanem egymillió egyszázezer munkahelyet kell Matolcsynak összekapni a következő, már csak nyolc évben, ha Orbán ígéretét be akarja tartani.
Mit tegyen az, aki megrémül ettől a sok hülyeségtől? Attól, hogy még számolni se lehet, mert minden annyi, ahonnan nézzük. Értelmetlen ez a mondat? Hát persze. Valamit gyorsan rendbe kellene rakni, és nincs már idő. Talán el kellene beszélgetni a derék Matolcsyval. Lehet húzni az időt, lehet bízni valamiben, de nem hiszem, hogy marad még nyolc év a közbizakodásra.
Csak addig ne utazzon mindenki, akinek van még lába.

.

vasárnap, január 22, 2012

A sajtószabadság végein

El kell ismerni, hogy a szombati kormánymentő tüntetés siker volt. Ha szóba állhatnánk egymással, akár gratulálhatnánk Bayer Zsoltnak és Bencsik Andrásnak, akármit is gondolunk róluk, amúgy.
Ha mint kollégák beszélgetnénk, persze megjegyezném, hogy kicsit fura nekem, ha olyan újságírók szerveznek Orbán mellett fölvonulást, akik minket nyolc éven át kormánypártisággal csúfoltak. És megemlíteném, csúfolódás nélkül, hogy a  viselkedésük mégiscsak a sajtószabadság egyik vége ám. Pláne, hogy egy olyan hatalomért szervezkednek, amelyik nyilvánvalóan, minden kétséget kizáróan veszélyezteti a sajtószabadságot. Sok sikert kívánnék ahhoz, hogy ezt mind föl tudják dolgozni. Lelkileg. Etikailag.
A sajtószabadság másik vége a Batthyány-örökmécsesnél volt, ahol a Klubrádióért is meglepően hatalmas tömeg tüntetett. Vagyis a sajtószabadságért. Az orbánságok ellen. Azt is újságírók szervezték. Sose fog sem Bencsik, sem Bayer gratulálni, mondjuk Pikó Andrásnak, aki nem szolgaszerelemből, hanem kényszerből hozott össze akkora tömeget, amit ugyanúgy kár számolgatni, mint az orbánisták tüntetését. Az is lehet persze, hogy a “békemenet” sikerének hatására olyanok is eljöttek, akik úgy gondolták, hogy azt mégsem lehet szó nélkül hagyni, ha egy épülő diktatúra önmagát ünnepelteti. Mert most az a kérdés, hogy a kormánypárti tömeg láttán megbénul-e az ellenzék, vagy mégis inkább végre összeáll a kritikus tömeg. Az örömécsesnél úgy tűnt, hogy összeáll.
Jól elvagyunk így a végeken egy sajátos számháborús végjátékban. Meglátjuk, mit hoz a március.

Pikó András beszél (Kép: K2 Press, Népszava)


 .

péntek, január 20, 2012

Hadd szóljon!

video

Szabadság, harc

Plohn: 48-as honvéd
szabadságharcos
 50 év múlva.
Egyszer majd  békét old
belőlünk az idő.

Magyarország a szabadságharcosok földje volt, ma is az, és az is marad - zárta le a rólunk, vagyis róla szóló európai parlamenti vitát Orbán Viktor. Tartsuk ehhez magunkat. Legyen olyan ez a sajátos ország, amelyikben a szabadságharcosok a szabadságért harcolnak olyan szabadságharcosok ellen, akik elvették a szabadságukat.
A hét vége ebből a szempontból jó sportot ígér. Lesz egy tüntetés a szabadságharc mellett, ami elég fura, mert a tüntetés maga is szabadságharc, és a harc a harcért szokatlan dolog. A szervezők fölkérték a legszabadabb magyar harcost, hogy mondjon nekik pár szabad szót. Gondolom, majd az utolsó pillanatban dönt. Ha lesznek elegen, tán még meg is szólal, elszájkaratézza, hogy mekkorákat szabadságharcolt már megint a múlt héten, és mekkorát fog a következőn.
Lesz egy másik tüntetés is, ahol meg azok jönnek össze, akik nem örülnek annak, hogy a legnagyobb magyar szabadságharcos elveszi a szabadságharcos rádiójukat. Mert úgy vélik, hogy szabadságharcosokhoz méltatlan a szólás szabadságának korlátozása. Vagyis a tüntetéssel a szabadságharcos ellen szabadságharcolnak.
Én ott leszek. Mert már eldöntöttem, hogy a szabadságok harcában hol állok éppen. Különben meghasadnék. Bár azt még szabad. Amíg a harcosok harcosa engedi.

 .

csütörtök, január 19, 2012

Genyaságok

Gyerekkoromban, amikor még nagyon piti kis szemétke voltam, egy napon azt közöltem öcsémmel, hogy ezentúl a kertünk minden fája az enyém, kivéve egyet. Meg is mutattam neki, hogy melyik az.
A mi kertünkben száz fenyő volt, jól mászhatók, és még volt ott nyír, dió, cseresznye, meggy. Egyetlen egy fára nem tudtunk fölmászni. Hogy, hogy nem, éppen az volt, amelyiket kegyesen az öcsémnek rendeltem.
Kis genya voltam, na, kár is tagadni. Azt nem tudom, hogy azóta milyen lettem. Hogy például alkalmas vagyok-e kormányzásra. Mert az is lehet, hogy ha például kétharmadom lenne és azt látnám, hogy erősödik az ellenzékem, hogy úgy mondjam, lassan tüntetésképesebb, mint a híveim, akkor fognám magam, és két évre lefoglaltatnám az összes olyan teret, ahol kényelmesen lehet ellenem demonstrálni. És itthon jól pofánröhögném a népet, hogy tessék csak jajgatni: én nagy genya vagyok. Illetve ezt csak üzenném az Európai Parlamentből, ahol éppen azt harsognám, hogy én mekkora demokrata maradtam, és tessék csak pénzelni engemet, mert én szigorú vagyok, de betartom... Mindegy mit.
Csak jelzem: az öcsém soha nem felejtette el ezt a szemétségemet. És ha sorolja, miért nem bízik bennem, mindig beveszi a listába azt a mászhatatlan fát.

 .

szerda, január 18, 2012

Schmittkedések


Drága Boros István
csak büdösbogaraknak
mondaná ezeket
(Pápai képe, persze)
Nemzeti fejlemény, hogy Schmitt Pál megszólalt disszertációja ügyében, és az is, hogy  vizsgálóbizottságot állíttat ki a Semmelweis Egyetem rektora. Most már csak egy a kérdés: a vizsgálók is úgy találják-e, hogy az akkori szabályozás megengedte, hogy kisdoktori dolgozat esetében csak a szöveg végén sorolja fel a forrásokat - mert ugye Schmitt szerint ezért nincs sem szél-, sem lábjegyzet az értekezésben. Meglepne, ha egy 215 oldalas dolgozatban 180 oldalnyit így lehetne szabályosan, idézőjelek nélkül “idézni”.
Most szólok, hogy ennek a kisdoktori-ügynek lesz egy nagyon súlyos, ma még talán fölmérhetetlen következménye. Néhány éve az azóta sajnos meghalt Boros Istvánnal szomorú délutánokat töltöttünk a szerkesztőségi szobánkban, hallgatói dolgozatokat ellenőrizve. Nem a tartalmat, hanem azt, hogy ki mit lopott. Ő fölolvasott egy szövegrészt, én begépeltem a Google keresőjébe. Rémisztő volt az eredmény: gyakorlatilag minden második hallgatónkat schmittkedésen kaptuk. 
Föl kell hívni a Magyarország elnöki tisztjére készülők figyelmét arra, hogy ezután minden dolgozatukat ellenőrzik majd. Vagyis: aki idézőjel nélkül idézett, jobb, ha más foglalkozásra készül.
(Ugyanez vonatkozik azokra is, akik majd a Negyedik Köztársaság elnöki székébe vágynak.)

 .

kedd, január 17, 2012

Harci rókadal

Remélem, sem Orbán, sem a beszédírója nem La Fontaine meséiből írta a disszertációját. A Darányi Ignác-terv ismertetésekor így tréfált: “a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból”. Az van, hogy nem a róka énekelt, hanem megénekeltette a hollót. Úgy, mint most Orbánt a világ. Addig dicsérgeti a saját elképesztő rendszerét, amíg ki nem esik az a föltűnően lukacsos és büdös dolog a szájából. 
Nagyjából a rókaéneklés szintjén hiteles, bár pszichiátriai értelemben sokkal súlyosabb, hogy már megint háborúzik, és a beszédből az derül ki, hogy elsősorban a kurucinfot olvasgatja. Ott napi főtéma, hogy a bizonyos erők - konkrétan és praktikusan a zsidók - szemet vetettek a termőföldünkre pláne az ivóvízünkre, és máris csapatokat állomásoztatnak itt, ésatöbbi. Vagyis Orbán már megint a Jobbiknak lengeti a zászlót. Más értelme nem volt a földmíves-vakításnak. Azt maguntól is tudjuk ugyanis, mert már rájöttünk, hogy sokkal jobban járunk, ha nem a boltban vesszük meg, hanem a kertünkben termesztjük a paradicsomot meg a krumplit. Ezért kár volt darányizni.
Én például csicsókát termesztek, és önellátó vagyok dióban is. Ha Orbán befejezi művét és együtt éhezünk, adok neki is, persze. Nem kell kiénekelni belőlem.


Romhányi József
A róka és a holló
Téma és variációk

 .

hétfő, január 16, 2012

Armageddon

Nostradamus

A hét végén a katasztrófavédelmisek közleményeit figyeltem. Hogy akkor most Magyarországra hullik-e a műhold, és mit kell csinálni, ha egy 200 kilós vasdarab beeshet a lakásomba. 
Hogy elbújjak-e valami pincében, esetleg a Metróban (olyan a falunkban nincs), vagy mi legyen. Nyilván csak akkor bújhatok el, ha megmondják, pontosan hova esik, viszont az Armageddon-féle filmekhez képest meglepő volt, hogy azt se tudták jelezni, melyik kontinensen lesz a becsapódás.
Most szólok, hogy becsapódás várható február elsején 17:00-kor az Új Színház épülete előtt (Cím: 1061 Budapest Paulay Ede utca 35.), ahol antifasiszta tüntetés lesz, mert Tarlós István a nyilaskás nézeteket valló Dörner Györgynek adta a színházat. A nyilasok az operaházi tüntetésen ráéreztek arra, hogy lehet zavart okozni a köztársaságiaknak, ha a helyszínen cirkuszolnak Orbánt támogatva - ez a következménye annak, hogy a rendőrök liberáliskodtak velük. Most a Szent Korona Rádió honlapján már teljesen nyíltan toboroznak. Előre, idejében jelzem annak, akit illet: ha egy kétszáz kilós náci egy dulakodásban ráesik egy öregasszonyra, akkor valamelyik meghalhat.
Ja, és az antifasisztáknak: most van az, hogy nem szabad elbújni.

 .

csütörtök, január 12, 2012

Hadd szóljon!

Fenekedők

A Kiskegyed képe

Néhány olyan elképesztően hiteles közéleti személyiség, mint Bayer Zsolt, Bencsik András, Bíró Ica, Pataky Attila és mások hívják a népet: jövő szombatra “békemenetet” szerveznek. A Hősök teréről az Országházig mennek “azok a magyar demokraták, akik hisznek a polgári demokráciában és a nemzet függetlenségében”. (Orbán éppen tegnap találta alkalmasnak az időt kimondani, hogy olyan államot akar, amely az utóbbit erővel is képes megvédeni.)
Békemenetelnek, mert “egyre növekvő aggodalommal látják, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő félrevezető és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának és a magyar embereknek”. Természetükhöz híven hamar eljutnak a Trianonnal való rémisztgetésig: szerintük most pont olyan a helyzet, mint akkor. És nem akarják, hogy megismétlődjön. És mi megmutattuk 56-ban is! Vagyis ő, ugye.
Aligha számíthatnak az egész nemzetre, hiszen úgy egy hete annak másik feléből elég sokan éppen azért tüntettek, mert az egypártkormány cselekedeteire valászul elviselhetetlenül igaz vélemények jelennek meg miniszterelnökünkről, ami méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel népnünket, s ez egyre nagyobb károkat okoz. Az Operaház előtt a tömeg békeácsorgott az egypárt ellen, amelyik, ha nem is Trianonba, de esetleg 56-ba viszi az országot. 
A helyzet tehát most az, hogy mindkét fél aggódik, az egyik azt gondolja, hogy a bajok oka a köztársaság elrablása, vagyis a diktatúra, a másik meg azt, hogy a mostani minden rendszerek legjobbika, és csak így tovább.
Meglátjuk. Nem csak azt, hogy mekkora tömeget tudnak összehozni, hanem azt is, hogy a beszorult Orbán mit akar majd meghallani a fenekedő néphangokból.
Nem lepődnék meg, ha a majd nyilván vezérszónokló Bayer Zsolt egy hét alatt onnan, hogy az EU “szellemi, lelki, erkölcsi reterát” - ahogy lapjában nevezte -, eljutna odáig, hogy akkor lépjünk is ki belőle. 
Mert akkor csakugyan elkezdődik a nagy “békemenetelés”. Szaros lábbal, vissza a sztyeppékre. Bár egy kicsit félő, hogy egy másik tömeg az ellenkező irányba indul. És lehet, hogy abból csakugyan trianonos és 56-os trauma lesz.

 .

szerda, január 11, 2012

Szólni, hogy mögötte vagyunk (jegyzetkék a Vörös Emigrációból)

Megnéztem az ATV-n Kálmán Olgánál a Bajnai Gordonnal folytatott beszélgetést. Azt hiszem, nem kell tovább az Orbánt - és az egész orbánságot - kihívó miniszterelnök-jelöltet keresgélni. Bajnai Gordon készen áll a feladatra. Csak most már mögé kellene állni, és szólni, hogy mögötte vagyunk. >>> ATV

Nem nevezte ki Majtényi fiát főiskolai tanárrá Orbán. Már ezért ezért a pitiánerségért is azonnal le kellene mondatni Orbán Viktort, emberi alkalmatlanság, úriemberhez méltatlan magatartás, hatalommal való visszaélés miatt. (Ha arra hivatkozna, hogy ő nem is tudott a dologról, akkor azért, mert olyan emberekkel veszi magát körül, akik azt bizonyítják, hogy államszervezésre alkalmatlan.) >>> HVG 


 .

kedd, január 10, 2012

Harcit, jónagyot!

Két napja írta Lakner Zoltán, hogy Orbán “politikájának konfliktusmutatója mindig magas, ami a harcra kondicionált törzsszavazóknak megfelel, ám alkalmatlanná teszi Orbánt a konszolidációra. Egyszerűen nem tud leállni.”
Orbán ezt azonnal igazolta is egy interjúban: hogy ő “nem először szagol lőporfüstöt”. Nincs kedvem összegyűjteni, hogy hányszor érezte már azt a fura szagot, meg hányszor kiáltott harcit, jónagyot. Szereti az ilyen hasonlatféléket, jelezve, hogy ő katonaember, talán Rambó-féle - nem véletlenül bízta Vajnára a filmkultúrát -, sőt éreztetve, hogy ez az ő igazi terepe. A harcoskodás. Nem nagyon érti, hogy a normális, fölnőtt emberek utálják a háborút.
Most eléggé leharcoltnak tűnik, inkább egy olyan öregecske vitéznek, aki a lövészárokban sunnyogva pipázgat a lőporos hordón, és nem veszi észre, hogy a kipottyant parázs már begyújtotta a lőport. Az szaglik.
Az az érzésem, hogy “a harcra kondicionált törzsszavazók” is érzik, gyorsan át kellene pattanni valamelyik másik árokba, mert mindjárt nagy pukkanás lesz. Meglátjuk: Orbán már gyűjteti a százezres - már nem ám kétmilliós! - mellette tüntető tömeget, amit október 23-ra nem mert összecsődíteni.
Pláne súlyosbítja a dolgot, hogy Orbán megint kettős állapotban van. Nem azért, mert nem érti, hogy más az, ha valaki támadóként érzi a lőporszagot, és megint más, amikor védőként, hanem azért, mert nemigen tudja eldönteni, hogy melyik pozícióban van éppen. Sajnos mi se. 
Mert ugye azt is mondja, hogy “most konszolidációs időszak jön, amikor megszilárdítjuk a most már alkotmányos védelem alá helyezett versenyképes gazdasági és társadalmi rendszert.” Senki nem mondja meg neki, hogy az egész kulturált világnak, sőt már népe jelentősebb részének is az a baja, hogy nem szeretné, ha a ránk erőltetett alaptörvényének szellemében konszolidálná a nyomorúságos és életképtelen gazdasági, valamint az undorító társadalmi rendszerét.
Van persze úgy, hogy az ember állandóan rambósat játszó gyerekének szobájából az hallatszik ki, hogy piff-puff-stíí-tsúú-ffú-pfúúú, és nehéz elhinni, hogy a gyerek ígéretéhez híven éppen rendet rak. Jobb ilyenkor nem benézni a szobájába, mert kár fölmérgesíteni magunkat kiskamaszos hülyeségeken.

 .

hétfő, január 09, 2012

Kinek demokrácia

Az egyik fideszes barátom állandóan azzal üldöz, hogy miért beszélek én diktatúráról, amikor bármit leírhatok, és az meg is jelenhet. Én “diktatúrázok”, aki éltem és dolgoztam a kádári időkben is, amikor csakugyan nem lehetett leírni bizonyos gondolatokat? 
Azt mondtam neki, hogy Kádár mögül a Szovjetunió és a Varsói Szerződés fegyverei meredtek rám, most pedig az Európai Unió és a NATO fegyverei merednek, de nem rám, hanem Orbán Viktorra, a diktátorra. 
Orbán megteheti, hogy a szolgáival fojtogattatja az újságomat, legyilkoltatja a Klubrádiót, és vele együtt engem is, de el kell viselnie, hogy rá emelkednek a tekintetek. Kérdően. Mert a demokráciák legerősebb fegyvere mostanában nem a Kalasnyikov, hanem a figyelem. Az újságok címlapján, az Európa Parlamentben, a kormányokban, és legfőképpen az interneten. Orbán nem bújhat el a diktatúra bunkerében. Minél erősebbnek tűnik, annál jobban figyelik. Van esélye hogy egy darabig még hatalmon marad, de könnyen lehet, hogy úgy emlékezünk majd rá, hogy hiába rombolta le a jogállamot, hiába élt vissza másfél éven át a joggal, a hatalommal, végülis éhségsztrájkoló médiamunkások, böjtölő lelkészek és egy rádió betiltása buktatta meg.
Kádárral nem fordulhatott volna elő, hogy ilyesmiért Brezsnyev elzavarja, vagy olyan helyzetbe hozza, hogy önként kell lemondania. Vagy ha nem, akkor egy egész világ röhög rajta. Úgy, ahogy a szomorú bohócokon szokás.
Ennyi a különbség a két “világrendszer” között. Ezt jobban szeretem. Még ebben az alaptörvényes izében is, ami abban is emlékeztet az úgynevezett “proletárdiktatúra” korszakára, hogy “kinek demokrácia, kinek diktatúra”. Ez volt az a duma, amivel a “szocializmusban” magyarázták, hogy az osztályellenségnek nem jár annyi szabadság, mint az osztályhatalom birtokosainak. 
Nekem ez is demokrácia. De csak addig, amíg nem vagyok hajlandó félni Orbán Viktortól és rendszerétől. Márpedig “inkább engem egyen meg a féreg, mint hogy én a férget megegyem”-, ez Karinthy Frigyes minden mocskos állapotra érvényes, megint egyre aktuálisabb mondása.
Ezt mondtam az én derék fideszes barátomnak.

 .

vasárnap, január 08, 2012

Na ez az, amit nem kellene (jegyzetkék a Vörös Emigrációból)

Bodnár István egyik kincse

"Andrassew te hazug patkány!" - írja bizonyos Bognár István egy kommentben. És nem is tudja, mennyire megtisztel. 
Érdemes nézegetni a képecskéit. Hogy milyen csodás kis világa van, mennyire komfortszinten tölti ki az életét a gyűlölet. Csak megjegyzem, hogy a tegnapi, valami Háttér-kép vagy micsoda című műsorban Bayer Zsolt patkányforradalomnak nevezte az Operaház előtti tüntetést. Ami összeillik, az összeér. >>> FACEBOOK

"a magyar gazdasággal kapcsolatos jogszabályok esetében eddig csak politikai véleményeket hallott, de egyetlen olyan érvvel sem találkozott, amely miatt a parlamentnek meg kellene változtatnia egy már elfogadott törvényt" - mondja Orbán az MTI-nek. Hát akkor ne változtasson! Fura, hogy politikus létére nem veszi észre, hogy azért találkozik politikai véleményekkel, mert politikai játszmában van a világgal és a saját népével. A diktatúra politikai fogalom ugyanis. Ne változtasson, csak vonja le a következtetéseket. Apám szokta mondani sakkozás közben, amikor mattot adott: "van még egy lépésed". És én akkor leszedtem a tábláról a királyomat. 
Egyszerűen arról van szó, hogy a NATO és az EU nem engedhet meg magának egy diktátort, aki folyamatosan visszaél az amúgy törvényesen megszerzett hatalmával. Politikai és gazdasági értelemben is. A XX. században voltak ilyenek, és mindig tragédia lett a vége. Ők le tudják vonni azt a következtetést, hogy az ilyesmi fertőző lehet, tehát ki kell vetni. Ez történik. Orbán nem mondhatja, hogy nem figyelmeztették idejében. De ő akkor nagyképűsködött, kokizott, sallerozott. Most aztán jön a sok koki és saller, csak kicsit nagyok a tenyerek. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik állandóan kekeckednek, és ráadásul nincs is igazuk. Aztán csodálkoznak, amikor pofánverik őket. Nekünk sajnos pont ilyen miniszterelnök jutott, így aztán mi is kapunk a csapásokból. >>> HVG 

Na ez az, amit nem kellene. Nem tudjuk, ki volt, az is lehet, hogy valami jobbikos, de ha nem, ha baloldali volt, akkor jó lenne, ha ez lenne az utolsó. Már az is ellenszenves, hogy a tüntetésen zeng az "Orbán takarodj!". Tudom, hogy jól esik, de valahogy meg kellene különböztetnünk magunkat a fideszesektől meg a náciktól. Viselkedésben, első sorban. Nem jelezhetjük levágott kecskefejjel, hogy "meg fogtok halni", mert nem akarhatjuk, hogy bárki is meghaljon. Nem ér annyit az egész. Orbán akkor is el fog takarodni, ha csak százezren állunk némán. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy ez nem az a barbár nép, amelyikre Orbán viselkedéséből következtetni lehet. Méltóság kell. Az éhségsztrájkolók méltósága, például. >>> HVG

 .

Jegyzetkék a Vörös Emigrációból (ja és Bayer kicsit hazudik)

Milyen érdekes, hogy például rádiót indíthatsz úgy, hogy beraksz egy számlára egymilliót, aztán ígérgetsz. Nem számít, hogy van egy tíz éve működő, félmilliós hallgatottságú rádiód. A közbeszerzéshez kicsit szigorúbb feltételek kellenek. Nem lepődnék meg, ha ügyes kollégák előre kiszámolnák, ki fog nyerni, illetve ki az, aki nem indulhat, mert pont egy pici hiányzik.
Én azt a pályázatot várom, amelyikben az van, hogy csak olyan indulhat, aki 1952. július 29-én éjjel fél egykor született, a mamáját Németh Danának hívták, és nettó 800 millióért vállalja, hogy egy sort se ír többé addig, amíg a Fidesz kormányon van. Ezért lesem naponta a Közbeszerzési Értesítőt, de nem lelem. >>> HVG

Érdekes, hogy az ilyen szabadságharcosok sohase gondolnak arra, hogy a szétröpülő bombaszögek eltalálhatnak például egy kiskutyát, betörhetnek egy akváriumot, tömegkatasztrófát, elképesztő szenvedést okozva ezzel, nem is beszélve a derék kis pókokról, akik mindenhol ott szorgoskodnak. Mennyivel humánusabbak lennének, ha állatnak tekintenék az embert, amit nem is olyan elvadult gondolat. >>> BUMM

Árok Kornél minden sunyi diktatúrára jellemző technikájú és színvonalú kipiszkálásában az a figyelemre méltó, hogy a hatalomnak még mindig nincs veszélyérzete. Még mindig nem értik, hogy az egész világ figyel rájuk, és minden ilyen lépés azt bizonyítja, hogy egyre szalonképtelenebbek. (Ugyanilyen tegnapi ostobaság volt a Világgazdaság és a Klubrádió kitiltása sajtótájékoztatóról.) >>> NÉPSZAVA

Bayer Zsolt kicsit hazudik. Azt írja rólam, miszerint "Ma az a hír járja be a hazai sajtót, hogy az új alaptörvény megünneplésére az Operában összegyűlt „fideszes közönség” ellopta a rézkorlátok gömbjeit, a kristály hamutartókat, továbbá nem fizette ki a büfében a számláit. Andrassew Iván kezdte a Népszavában, ráadásul az operaház igazgatójára, Ókovács Szilveszterre hivatkozva hazudozta tele lapját ezzel a szemétséggel."
Ezzel szemben én ezt írtam: "Most meg azt olvasom - még van hova megírni - , hogy Orbán Viktor személyes Facebook-oldalán közölte egy olvasó a hírt, miszerint “Az Operaház vezetője, Ókovács Szilveszter elmondása alapján a tegnapi este folyamán az épületből sajnálatos módon eltűnt néhány kristály hamutartó, egy-két réz korlátgömb és rendezetlen maradt a büfében pár tízezer forintnyi fogyasztás is.”
Természetesen ezt én nem hiszem el. Bár, ami az emberi természetet illeti: belefér a képbe."
Vagyis Orbán Viktor facebookos oldaláról idéztem, az akkor már mindenhol olvasható szöveget, és jeleztem, hogy nem hiszem el. (Csakugyan nem hittem el.) De ez kellett szakmailag Bayernek a ma is élő vörös emigrációról szóló végkövetkeztetései fölépítéséhez. De legalább megtudtam, hogy a vörös emigrációban vagyok. Ebben is téved: még csak belső emigrációról se beszélhetünk. A horthysta fehérterror korszakához képest annyi változott, hogy van pl. internet. Meg annyi, hogy nem félünk. Borzasztó lehet a Fidesz ötös számú párttagkönyve tulajdonosának azt a szégyent megélni, hogy bármekkorákat morcoskodik, senki nem fél tőle.

dajcstomi
Hajrá, Magyarország; hajrá, Fidesz; hajrá, MTK!

"Az USA nem akarja leváltani az Orbán-kormányt"-nyilatkozta az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Szerintem a kölcsönösség jegyében a washingtoni nagykövetünk kijelenthetné, hogy Magyarország nem akarja leváltani az Obama-kabinetet. Az amerikai nagykövet asszony megnyugtató nyilatkozata után nem lenne szép, ha hagynánk tovább idegeskedni az amerikai közvéleményt."
Dajcstominak lenni se lehet könnyű mostanában. Kitalált magának egy tréfás szerepet - amíg Fábry műsora szünetel, addig ő mond kakis-pisiseket, és akkor jó híres lesz, és vicces, és egyszercsak az van, hogy már senki nem nevetgél. Senki. Szerintem már szóltak is neki, mert tőle szokatlan módon nem kurvázta le Clintonnét. Kár. A végén még elveszti az arcát gyávaságában. >>> DAJCSTOMI

 .

csütörtök, január 05, 2012

Abrosz és bazseva

Valamikor a hetvenes években, amikor csak üzemi újságíró lehettem, egy karácsonyi munkásőr vacsora után a gyár gondnoka elmesélte nekem - persze úgy, hogy nem írhatom meg, ami teljesen fölösleges kérés volt, mert nem volt hova megírni -, hogy a vacsora után az egyik parancsnokfeleség lebukott. Magára, a kabátja alá tekerte a damaszt abroszt, de alul kilógott, a portás letekerte róla. Eltűnt evőeszköz, hamutartó is. 
Most meg azt olvasom - még van hova megírni - , hogy Orbán Viktor személyes Facebook-oldalán közölte egy olvasó a hírt, miszerint “Az Operaház vezetője, Ókovács Szilveszter elmondása alapján a tegnapi este folyamán az épületből sajnálatos módon eltűnt néhány kristály hamutartó, egy-két réz korlátgömb és rendezetlen maradt a büfében pár tízezer forintnyi fogyasztás is.”
Természetesen ezt én nem hiszem el. Bár, ami az emberi természetet illeti: belefér a képbe.
Az is, amiről hitelesnek tűnő források számolnak be: a 13 milliós költségből nem nagyon jutott a zenészeknek. Ingyen kellett játszaniuk az ünnepségen, még az egyébként szokásos szolgálati, vagy ügyeleti, díjat sem kapják meg. Aki pedig ezellen szólt, annak befenyegettek: ki lesz rúgva!
Sőt, állítólag a nagy műsor után ezeknek a magasan kvalifikált, egyetemet, Zeneakadémiát végzett művészeknek csoportokra osztva a büféasztalok mellet kellett "zenét szolgáltatni", magyarul: bazseválni.
Ezt se hiszem el, de ha igaz, akkor mindjárt bemutatót kaptak arról, hogy működik az új alaptörvény, sőt az új Munka Törvénykönyve is.
Ezek a hírek azért tragikusak, mert csakugyan beleférnek a képbe. Ha nem igazak, akkor is azért terjednek gyorsan, mert tudjuk, tapasztaljuk, évszázadok óta, hogy a gátlástalan hatalmak kiszolgálói maguk is gátlástalan emberek, akik ráadásul fölkentség-tudatban élnek. A forradalmi munkás-paraszt munkásőrök ugyanúgy, mint a mostani fülkeforradalmi hatalom sleppjei elhitették magukkal, hogy a nép érdekeit szolgálják, ezért több jár nekik. Nem csak abrosz, hamutartó, rézgömb, bazseva, hanem minden. Szégyentelenül. Mindenekelőtt egy jó nagy bebetonozó aranyozott rézgömb alaptörvény.

 .

hétfő, január 02, 2012

Lélekben


Szerkesztőségi értekezletünkön fölmerült, hogy az Operaház előtti ellenzéki tüntetésről melyik tudósít majd a rádiók, a televíziók közül. Hogy hívjuk föl a Duna Televíziót is: ha a műsorújságban az van, hogy  este nyolckor “élőben közvetíti a Magyar Állami Operaházból az új Alaptörvény hatályba lépésének tiszteletére rendezett ünnepi koncertet”, akkor nyilván kitelepülnek közvetítő kocsival, vagyis hat és nyolc között nyugodtan közvetíthetnék az ellenzéki tüntetést. Akár annak árán is, hogy a híradójukat meghosszabbítják, és kimarad két háttérműsor, esetleg az “Államiságunk története a művészetben” is, ami arról szól, hogy kiállítással ünneplik az új alaptörvény hatályba lépését. (Bár kár lenne lemaradni Kerényi egetverőségeiről, az is igaz.)
Aztán az értekezlet után rájöttem, mi a bajom. Az, hogy már mi is a lehető legtermészetesebbnek vesszük, hogy esetleg nem közvetítenek, vagy egy pöttyi hírnél több nem lesz a közszolgálatiban a köztársaságiak tüntetéséről.
Lélekben mi is csúszunk az alaptörvényes diktatúra normáinak természetesként való elfogadása felé.

 .

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések