Dema

A demagógia olyan, mint a giccs. Jó fényviszonyok között, kedvező hangulatban akár szépnek is láthatunk jószágokat, amelyekről aztán, ha csak egyetlen körülmény is megváltozik, legott észrevesszük, hogy hamisak, rondák, szégyellni valók. Amikor a demagógia akár egyetlen eleméről is kiderül, hogy hamis, megtörik az a varázs, ami attól keletkezett bennünk, hogy azt hallottuk, amit hallani vágytunk. Egy kampányban semmi más nem várható el az ellenféltől, mint a varázstörés kísérlete.

Z, avagy egy politikai letartóztatás anatómiája

A Z-ügy majd ugyanúgy elmúlik négy hét vagy négy hónap múlva, ahogy elmúlt a T-ügy, a V-ügy, vagy éppen a K-ügy. Z majd üldögél kicsit, mint Sz, vagy hurcolják, ahogy T-t. És hallgat majd, mint K. És hallgat majd mindenki. Omerta. Úgy hívják ezt a művelt délnyugaton, meg Amerikában is talján körökben.

És lesz ám titkosítás is. De még mekkora! Száz évre. A köz érdeke. Mert, ha kiderülne az igazság, tán még zavargások lennének. Netán nem csak árpádsávos, hanem veres zászlók alatt is.

Ezek mind közügyek, vagyis P-ügyek, mert aligha hihetők, hogy az ellopott pénzekből nem jutott jelentős rész a pártkasszákba. Na meg persze a fontosok zsebeibe.

A fontosok azok, akiknek muszáj posztokat meg állásokat csinálni, hogy aztán ők osztogassák a lefölözött pénzek maradékát lefelé, hogy jusson a szavazóknak is. Abból, ami a kasszákba már nem kell. Alamizsna.

Egyszer Magyarország egyik legtiszteletreméltóbb képviselőjének azt találtam mondani nyilvánosan, hogy ha az egész pártrendszerből hirtelen valahogy kipottyannának az elemi anyagi érdekek, akkor mindjárt össze is omlana az egész. Sarkosan fogalmaztam: a játék a pénzre megy, a többi duma. Visszautasította, és nyilván igaza is volt: vannak, akik elhivatottak és tiszták. Akadnak. De mintha rájuk is érvényes lenne az omerta törvénye.

Egy másik jelentős és igen tiszteletre méltó politikustól azt kérdeztem, miért nem érdekük a parlamentereknek, hogy végre tisztává tegyék a pártfinanszírozás rendszerét. Azt válaszolta, hogy mindaddig, amíg zavaros a helyzet, úgy lehet osztani, hogy jut is, marad is. Nagyon szembenézősen rákérdeztem: úgy érti-e, hogy személyesen lopnak? Úgy értette. Nem feltétlenül hagyományos értelemben, mert azt is figyelembe kell venni, hogy az igazi hatalom az az, amikor zsebből-zsebbe vándorol a vagyon. Titokban, adózatlanul. És én mondom meg, merre induljon a közösből. Hogy aztán az autópályás közpénzekkel való brókerkedésből, adományokból, alapítványi visszacsöpögtetésből, pályázatokból, az mindegy. Bár nekem nem: a Z- ügyben az a leggusztustalanabb, hogy gyerekek örömére szétosztott pénzek tűntek el. Ez még a bűnszövetkezésnél is súlyosabban kellene büntetni. Holnap a rákos gyerekek pénzét is ellopják? Legyen határa a pofátlanságnak!

Nem lesz. Amíg a pártok nyilvánvalóan törvénytelenül, cinikusan a szemünkbe röhögve milliárdokat költhetnek választási kampányokra, addig nem változik semmi. A pártvezérek majd kinéznek a tévéből, mélyen bele a szemünkbe, és azt mondják, hogy ki kell vizsgálni az ügyet, hulljon, aki vétkes, de nem kommentálnak, mert nem akarják befolyásolni a nyomozást, vagy mit tudom, mit. A többi pátvezér meg lapít. Jó okkal. Omerta.

És nem lesznek vétkesek, vagy ha mégis, nem hullanak sehova. Naná, mert az osztogatók már eléggé régóta semmi másban nincsenek egy húron, csak abban, hogy milyen arányban oszoljon a konc. Meg az omertában.

Ma is fönntartom azt, amit már egyszer leírtam: a tavaly őszi zavargások igazi oka az volt, hogy a Fidesz túlköltekezett, majd Orbán azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a választások után az egységnyi autópálya-építés költségei hirtelen a felére zuhantak. A K-ügy után, mintegy véletlenül, gazdaságtermészeti csodaként. Legott sürgőssé vált a hatalomváltás. Gyurcsány valamit komolyan gondolt, és nem engedett az őszödi beszéd kilopott hanganyagával való zsarolásnak.

Valamibe belekezdett, a háttérmélyben is. Jó lenne, ha folytatná. Mert az is fontos, hogy az egészségügyben végigmenjenek a reformok, az oktatásban is, ésszerű, olcsó állam is legyen, konvergáljunk, eurózzunk, de közben meg valahogy el kellene jutni odáig, hogy egyszerűen ne lehessenek Z-ügyek.

Nem mondom, hogy oldják föl az omertát, a hallgatás törvényét, de nem lenne baj, ha egy kicsit tanulmányoznák a háború utáni olasz történelmet. Úgy is jó lenne, ha fölhívná Orbánt, megbeszélnék, hogy a frakciók lemennek Őszödre, ahol hagyománya van már az öntisztulós beszédnek. Az se baj, ha káromkodnak. Az se, ha nem szivárog ki. Csak lássanak neki, mielőtt elzavarják őket.

A nap embere: Semjén Zsolt

Tegnapra napvilágra jutott, hogy a Népszava náci-bolsevik sajtógyakorlatot folytat Semjén Zsolt ellen. A szabad sajtó világában példátlan hecckampányban vagyunk. Legalábbis ezt írja ellenünk Halász Zsuzsa szóvivő. Ez leginkább abból áll, hogy naponta bővülő, Semjén Zsoltot elítélő névsort teszünk közzé. Ez emlékezteti a szóvivő asszonyt a Szabad Népre, meg a náci sajtóra. Meg, hogy mi nem vagyunk hajlandók érdemben vitatkozni a baloldal zsidóellenes tetteiről, meg arról, hogy az SZDSZ miképpen van a mózesi törvényekkel.
Az részletkérdés, hogy engem például Semjén emlékeztett a szalonnácikra - vagy inkább, és ez talán még rosszabb - a söntészsidózókra. Meg a kocsmamelléki, halvány nemi identitászavarokkal küzdő buzizókra. És előbb emlékeztetett, mint ahogy mi emlékeztettünk bárkit, bármire. Az is részletkérdés, hogy például a szélsőbaloldali Rákosi-rendszerben nem volt olyan réteg, amelyik megúszta volna a sanyargatást, így aztán bizony a zsidók is az önkény áldozatai lettek. Egyszerűen hülyeség erről vitatkozni. A politikai hülyeségnek azonban minősített esete, ha valaki nem veszi észre, hogy ma, Európában egy pártot nem lehet megzsidózni. És nem elég, hogy ezt a parlamentben megteszi, szóvivője útján még ismételgeti is.
Tisztázzuk az egyetlen lehetséges, demokratikus álláspontot, noha tudom, hogy a politikai értelemben rendkívül buta, alulkultúrált Semjén úr, és az őt szajkózó szóvivője számára ez teljességgel érthetetlen: vagy le kell mondania, vagy meg kell értetni vele, hogy valamit magára adó ember vele többé nem állhat szóba. Ez vonatkozik például Orbán Viktorra is: leginkább tőle várható el, hogy a saját kreálmányát eltűntesse a politikai életből. Mondjuk a Katolikus Egyház is fölszólíthatná erre a KDNP-t - például boldog Salkaházy Sára emlékére -, ám ilyesmi mégsem várható el a mai egyházi vezetőktől. Meg is zavarodna a világ a meglepetéstől.
Még egyszer, mert talán az ismétlés segít: Semjén Zsolt antiszemita beszédet mondott a parlamentben, a legundorítóbbat a rendszerváltás óta. Írom ezt annak a Kóka Jánosnak a véleményét ismételve, aki ugyanabba a katolikus egyházi iskolába járt, mint náci-bolsevik rosszmagam. Vagy minket neveltek rosszul az áldott emlékű ferencesek, vagy Semjén Zsolt nem járt oda, ahova mi. (Népszava)

Hacsak nem

Kövér László odanyilatkozott: aki a most rendelkezésére álló információkból nem tudja kikövetkeztetni, mit képvisel a Fidesz, nem minősül értelmiséginek.
Mindig tudtam, hogy buta vagyok, alulképzett, de végül is hálás lehetek, hogy ezt így a szemembe vágta, hiszen most már csakugyan be kell vallanom: egyszerűen fogalmam nincs, mit képvisel a Fidesz. Megjegyzem, a panelprolista segédmunkás agyammal azért képes vagyok az áhítatos csodálkozásra. Évek óta figyelem, számolgatom, hogy meddig lehet egy programtalan párttal élvonalban maradni – ha csak az ellenzéki oldalon is. Nekiindultak a választásoknak úgy, hogy semmit nem mondtak a jövőről – vagy amit, az képtelenség –, csak azt harsogták, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. Ami akkor ráadásul igaz se volt.
Azt nem mondom, hogy a másik oldalnak, és magának Gyurcsány Ferencnek volt programja, de legalább el tudta hitetni, hogy van valami jövőképe. Aztán neki lett programja, olyan, amilyen – összes kínjai a rögtönzésekből valók –, de hogy erre semmi mást nem tud fölhozni a Fidesz, csak azt, hogy nem, és ezt se, meg azt se… Például Mikola doktor éjt nappallá téve a nemzethalálról harsog, miközben neki lett volna alkalma reformot indítani, legalább. Az is nagy segítség lenne, ha megmondaná, mit képzel a mostani helyett. És még ott van a Fidesz szóvivője, aki úgy viselkedik, mint egy nagyon rossz rajzfilmben valami folyamatosan hangoskodó, ellenszenves tréfamester.
Állítólag lesz őszre valami Fidesz-program, de az meg nem tartozik a népre. Pedig jó lenne. Járna. Becsületből.
Hacsak nem az a trükk, hogy az a program, hogy nincs program. Viszont ahhoz minek olyan értelmiségieket dolgoztatni, mint Kövér László?

Veres, fekete

Van itt egy furcsaság: a hét végére úgy készül az ország, mintha a Gyurcsány beszéd évfordulója lenne. Semmi baj, értem én, hogy a nyelv egyszerűsít, mindenki tudja, miről van szó, de azért jó, ha magunkban tisztázzuk: annak van évfordulója, amikor egy kilopott Gyurcsány-beszédből a közszolgálati rádióban kiragadott és kisugárzott mondatokkal a hónapokon át jól előkészített, felheccelt tömeg egy része állati módon rátámadt a televízió épületét védő rendőrökre, azt bevette, amit tudott, tönkretett, gyújtogatott, kirabolta a büfét. És kezdődött egy rémálom, elszabadult a pokol, az indulat, oda lett a törvény, sérültek a testek, szakadtak az emberi jogok. Jó, hogy
megúsztuk: nem égett le az egész város, nem halt meg senki.
Értem én azt is, hogy vannak olyan törekvések, amelyek ebből szinte pirosbetűs ünnepet próbálnak fabrikálni, mint ahogy már ott, akkor harsogtak olyan hangok, amelyek az ötvenhatos forradalommal próbáltak párhuzamozni. Akkor a köztársaság elnöke föl is hívta a figyelmet arra, hogy legyen határ a cinizmusban, sőt még azt is tudta: a csőcselékkel van dolgunk.
Mostanában, amikor nyilatkozik ki, zsákbanfutást említ kissé gúnyosan,arra utalva, hogy kézilabdázni akartak egyesek az évfordulón, és hát ilyesmivel nem kellene akadályozni a demokráciát.
Jó, nyilvánvaló,hogy az azóta elüldözött, a Kossuth térről kifenyegetett labdások azért is akartak ott játszadozni, hogy a tér emberhez, országhoz méltó maradjon. Ámde: ötpárti megegyezéssel! Azt mondom, ha ötpártilag lehetne zsákban futni, nem bánnám, tán még el is indulnék. Hülyét csinálnék magamból, csak ne legyen vér, tűz, nyomorodás, halál. Feketebetűs szégyennap.

Semjénkedve

A magam nevében – rendhagyó módon – katolikus honfitársaimhoz szeretnék szólni, mert ez jogom és kötelességem. Annak a megfontolását kérem katolikus vallású és katolikus származású honfitársainktól, hogy jó-e az a magyar katolikusoknak, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé Fekete bácsit és Fehér nénit?
Semjén úr téved: nincs szociáldemokrata antifasizmus és kereszténydemokrata antifasizmus. Hogy mást ne mondjak, azért, mert ha a fasizmus győzött volna Európában és a világon, akkor ugyanúgy kiirtotta vagy „átnevelte” volna a szociáldemokratákat, mint a keresztényeket.
A fasizmus megítélése nullatoleranciás határkérdés: aki nem veti meg teljesen, csírájában is, minden külsőségét és belső tartalmát, az ne neveztessék sem kereszténynek, sem szociáldemokratának. Az hülyének vagy aljasnak neveztessék. Vagy sajnáljuk szegényt, mert jó, de zavarodott.
A sunyi SZDSZ-ezéséhez is hadd szóljak egy-két gondolat erejéig! Semjén úr szerint a drogliberalizáció, a melegházasság, az „extrém” szekták problémájának, az eutanázia kérdésének semmi köze nincs a zsidósághoz és velejéig aljas dolog mindezeket kapcsolatba hozni a zsidósággal. Tekintettel arra, hogy Semjén úr, mint a kereszténynek mondott, parlamentbe pottyantott pártféle vezére tette meg ezt az SZDSZ odazsidózásával, hát minősíttessen úgy, ahogy ő minősítette. Mózes ezért egyébként alighanem megkövezést írt volna elő. A jóságos Jézus inkább ostorral dolgozna, ha az ilyen lélekkufárokat kiűzhetné a parlamentből. (Népszava)